Kim John Payne : Egyszerűbb gyermekkor
Az ausztrál származású
gyermekpszichológus és család-tanácsadó könyve 2009-ben jelent
meg először, magyarul 2012-től kapható Vekerdy Tamás és Kádár
Annamária ajánlásával. 28 nyelvre fordították le, az Art of
Living brit könyves blog szerint minden idők 12. legjobb
gyereknevelési könyve. Az egyszerűsítés eszménye köré
nemzetközi mozgalom is szerveződött Simplicity Parenting néven. A
szerző jelenleg is tart online és offline kurzusokat, képzéseket.
(simplicityparenting.org)
Első ránézésre inkább
életmód-tanácsadó könyvnek tűnik: szelektálj, rakj rendet,
tarts napi ritmust és időrendet, ne nézz tévét és könnyebb
lesz az élete az egész családnak. Ez mitől gyereknevelés? –
merülhet fel bennünk a kérdés.
Nevelés, mert példát
mutatsz, mert meghatározza, befolyásolja a gyerek körüli miliőt,
de nem szól fegyelmezésről, büntetésről, korlátozásról,
határszabásról, kommunikációról. Azt állítja ezzel, hogy az
otthoni környezetünkre és az életritmusunkra való odafigyelés
maga a nevelés.
Elméleti háttere, hogy a
gyerekeket (és felnőtteket) túl sok tárgy, túl sok inger, túl
sok választási lehetőség veszi körül, ami egyfajta állandó,
összeadódó stresszt okoz, amitől testi és/vagy viselkedéses
tünetei lesznek a gyerekeknek.
Megoldási javaslata az
egyszerűsítés, ami első körben szelektálást, második körben
kontrollt jelent, hogy mennyi tárgy és inger vegyen körül minket,
mennyire legyen feszes vagy laza a napi- és heti-rendünk.
Elméletében nagyon
szimpatikus alapvetés, hogy a gyermekkor saját tempójának,
lassúságának a tiszteletben tartására fókuszál. Az állandó
rohanás, a túlzsúfolt programok, a mindent elárasztó elvárások
helyett, az igazi élmények és tapasztalások valódi megélését
javasolja. Payne szerint: „A gyerekeknek a strukturálatlan időre
van a legnagyobb szükségük, hogy önmagukká válhassanak – a
játék és társas interakciók segítségével.”
Mit jelent az
egyszerűsítés?
Az egyszerűsítés egy
hosszú, elköteleződést igénylő folyamat, amelynek hajtóereje a
családra vonatkozó eredeti álmaink és célja, hogy a gyermekeink
jól érezzék magukat a bőrükben, jó legyen a közérzetük. Az
egyszerűsítéssel csökkenthetjük a „túl sok” és „túl
gyors” okozta stressz egy részét, ami megakadályozza őket a
fókuszálásban, megzavarja alapvető nyugalmukat és
biztonságérzetüket és teret biztosítunk elmélkedésre és a
nyugalom helyreállítására. A folyamat részeként mi, szülők
több és mélyebb figyelmet tudunk szentelni gyermekeinknek, és az
irántuk érzett szeretetünk is elmélyül és olyan légkört
teremthetünk otthon, amely családunk igényeit a világ követelései
elé helyezi.
Az egyszerűsítés négy
területe a környezet, a ritmus, az időrend és az információk.
Ezekhez ad részletes útmutatót az Egyszerűbb Gyermekkor. Az
olvasó eldöntheti hova helyezi a hangsúlyt, mivel kezdi az
egyszerűsítést.
Környezet
“A túl sok kacat
megfosztja őket a szabadidőtől és attól a lehetőségtől,
hogy alaposan megismerje a körülvevő világot.”
A környezet jelentheti a
gyerekek saját tereit, játszósarkokat, gyerekszobát, de
kiterjeszthetjük az egész lakásunkra, házunkra, akár a kertünkre
is.
A gyerekeket körülvevő
tárgyak – játékok, könyvek, ruhák – gyorsan és intenzíven
szaporodnak, hamar elborítanak mindent és átláthatatlan
kacathalommá változnak. A túl sok holmi, főleg a játékok, túl
sok választási lehetőséget kínál a gyerekeknek, ami inkább
blokkolja, fékezi a gyerekek kreativitását, nem elősegíti azt.
Az egyszerűsítés a gyerekek környezetében a játékok határozott
és szigorú átválogatását, kiszelektálását, selejtezését
jelenti elsősorban. Minimum a játékszerek háromnegyedének mennie
érdemes. Ami törött, hiányos, az ki lehet dobni, ami ép, de
kinőtték, vagy túl műanyag, túl hangos, túl kész, szabad
fantáziálásra nem késztet azt el lehet adni, ajándékozni, vagy
a padlásra száműzni. Ebből az átválogatásból jobb a
gyerekeket kihagyni. A megmaradó játékokból is lehet
időszakonként (pl kéthetente, havonta) elővenni és eltenni, hogy
az éppen hozzáférhető játékok száma minél kevesebb legyen.
Talán meglepően hangzik, de a csökkenő játéktárgyakkal együtt
nő az elmélyült játéktevékenység és a gyerek általában
örömmel fogadják az átlátható, rendezett gyerekszobát.
Jó játéktárgy az,
amibe bele tudja vetítetni a gyerek a képzeletét, mozgatható és
fantáziával átváltoztatható. Például a természetben található
tárgyak, ágak, botok, kövek, kavicsok végtelen játék
lehetőséget kínálnak. A gyerekszobában maradó (vagy most
bekerülő) tárgyak lehetnek aktív játékhoz való eszközök,
építőjátékok, babák, babaházak, kreatív alapanyagok, 5-6
könyv, élénk színű kendők, textil, madzag, csipeszek,
íróasztal, papírtömb, zsírkréta, és jelmeznek való
ruhadarabok.
A játékok után a
gyerekek könyveit és ruháit is érdemes átnézni, majd a
gyerekszoba egyszerűsítése egy első lépés lehet, hogy aztán az
otthonunk egyéb tereiben is elvégezzük a selejtezést, a tárgyaink
átválogatását.
Összefoglalva, ha a
környezetünkben kevesebb a tárgy, átláthatóbb, rendezettebb a
tér, akkor tágabb tere nyílik a kreativitásnak, az elmélyültebb
játéknak és a nyugodt álmodozásnak és pihenésnek.
Ritmus
„Az otthoni élet
ritmusosságának növelése az egyik leghatékonyabb
eszköz gyerekeink életének egyszerűsítésére.”
A ritmus az egyik kedvenc
témám, mert magam is tapasztaltam, hogy milyen biztonságot adó,
megnyugtató erővel bír a gyerekek életében. Payne is ezt
hangsúlyozza: a ritmusok átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá
teszi az életünket és ezáltal növeli a biztonságérzetünket. A
természetben is fontos rendező elv a ritmus, például a
szívdobogásunk ritmusa, a nappal és éjszaka ritmusa, vagy az
évszakok váltakozása. A családban, a hétköznapokban ismétlődő
ritmusok, szokások összekötik a családtagokat egymással is, az
üzeni, hogy „mi így szoktuk”.
|
Kim John Payne |
A nap bármely pontja
alkalmas arra, hogy elkezdjük otthon a ritmusosság kialakítását.
Érdemes a már létező napirendi események – pl étkezések,
vagy esti szertartások – köré illeszteni egy-egy új ismétlődő
szokást, például egyszerre kezdeni az étkezést és előtte
meggyújtani egy gyertyát, vagy elmondani egy rövid fohászt, vagy
csak csendben maradni pár másodpercig. Kisebb, öt év alatti
gyerekek szeretik a mondókákat, énekeket, ezekkel kísérhetünk
szokásos tevékenységeket, pl kézmosást, vetkőzést, öltözést.
A gyerekek együttműködési kedve is nőhet ezáltal, amellett,
hogy az állandósság és ismétlődés megnyugtat és biztonságot
ad. Az elalvás előtti felolvasott, vagy fejből mesélt esti mese
egyik lélektani hozadéka a sok közül, hogy ritmust ad a napnak,
az estének. Az állandósság apró szigeteinek fokozatos
létrehozásában nekünk, felnőtteknek kell kitartani, napról
napra állhatatosan tartani az új kis szokásainkat, legalább egy
hónapig, míg azok megszilárdulnak és önműködővé válnak.
A nap várható
eseményeinek reggeli áttekintése, megbeszélése is fokozza a
gyerekek biztonságérzetét és nyugalmát. Az otthoni udvarias és
tiszteletteljes kommunikáció is olyan kiszámítható, barátságos
légkört teremt, ami megnyugtatja a gyerekeket.
Haladó fokozatban az
egész napot átszőhetik az ismétlődő ritmusok, az alvás és
pihenés körülményei, a reggeli készülődés és indulás békés
rutinjai, az étkezések közös előkészítése, a hetente
ismétlődő egyszerű ételek, a közös rendrakás, a mindennapokba
illeszkedő strukturálatlan idő, például iskola és vacsora közt,
amikor bármit lehet csinálni, vagy akár csak pihenni, semmittenni,
álmodozni, unatkozni. Payne szerint „Az unalom a kreativitás nagy
hatalmú felbujtója és ösztönzője.”
Összefoglalva a napi
otthoni ritmusok, ismétlődések az ismerősség, otthonosság és
nyugalom érzését adják gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Nem bonyolult az összefüggés a szétszórt, ideges, agresszív,
vagy épp szorongó gyerekek kaotikus, mindig változó,
átláthatatlan (tárgyakkal, programokkal, ingerekkel) túlzsúfolt
napjaiba mekkora változást hozhat akár csak egy-egy kis ritmikus
ismétlődés. Felszabadító lehet, mint a refrén a versekben.
Időrend
„A család időrendjének
az egyszerűsítésével az egyensúly elérése a
célunk.”
„A mi dolgunk, hogy
felismerjük és tiszteletben tartsuk a teljes gázzal előre és
a padlófék közti, oly fontos Senki Földjét.”
Az időrend a család
időbeosztását jelenti, hogy mi minden csinálunk, csinálnak a
gyerekek az óvoda / iskola és a vacsora / lefekvés között. Payne
amellett foglal állást, hogy a túl sok óvodán / iskolán kívüli
elfoglaltság fokozza a stresszt és nyugtalanságot, ellenben a
rendszeres, napirendbe iktatott strukturálatlan idő, az unatkozás
és a szabadjáték a kiegyensúlyozottságot és jóllétet növeli.
Ezt írja: „Ahogy a túl
sok játékszer megfojthatja a kreativitást, a túl sok szervezett
elfoglaltság korlátozza a gyerekeket, hogy kitöltsék a saját
idejüket keressék és járják a maguk útját.”
A fejezetben Payne kifejti
az álláspontját, hogy „a kilencven százalékban tevékenységből
álló időbeosztás nem kiegyensúlyozott” és a kreativitás a
szabad játékban, a semmittevésben, bambulásban, pihenésben,
álmodozásban, elmélyült tevékenységben bontakozik ki, amikor
megáll az idő. Ennek biztosításához szükséges a
strukturálatlan idő, a semmittevés idősávjai, amikor
elcsendesülnek külső zajok és megszólalhat a gyermek belső
hangja. Hogy ő maga mit szeretne csinálni. Ebben egy átmeneti,
átvezető állapot lehet az „unatkozom” érzés. Payne azt
javasolja hagyjuk rendszeresen unatkozni gyerekeinket és ha
panaszkodnak emiatt mondjuk azt „mindig van mit csinálni”. Ezzel
azt üzenjük, hogy nem fogjuk se megmenteni, se szórakoztatni, mi
magunk is unalmasak vagyunk. Azt is kifejezhetjük, hogy bízunk
bennük, hogy ki tudnak találni valamit.
Az időrend egyszerűsítése
azt jelenti praktikusan, hogy néhány iskola utáni és hétvégi
különórát, edzést, szakkört, összejövetelt, előkészítőt
lemondunk, kiiktatunk és helyette a szabad délutánt határozunk
meg.
A rendszeres, szervezett
edzések, versenysportok csak serdülőkortól, de minimum 12 éves
kor felett ajánlottak Payne szerint. A túl korán kezdett (tíz
éves kor alatt) és túl intenzív (heti két edzésél több)
egyesületi sportolás inkább rontják a lelki egészséget, mint
javítják. A szervezett sportokban a gyerekek készen kapott
szabályok közt játszhatnak, meghatározott posztokon és
szerepekben, állandó kellékekkel. A konfliktusok vagy problémák
megoldása rendszerint kivülről érkezik az edzőtől, vagy
bírótól. A játék kimenete győzelem vagy vereség lehet. Ezzel
szemben a szabad játék elemeit, kellékeit, résztvevőit,
szereplőit, szabályait a benne résztvevők szabadon, közösen
alakítják, felmerülő problémáikat és konfliktusaikat ők maguk
oldják meg aktívan és rugalmasan. A szabad játék bárhová
vihető és bármeddig folytatható, amíg csak szórakoztató a
résztvevők számára. A szabad játék fejleszti az érzelmi
intelligenciát, a rugalmasságot, a kreatív problémamegoldást és
voltaképpen nálkülözhetetlen fejlődési szükséglet.
A megnyugtató napi- vagy
heti-rendben egyensúlyban vannak az aktív, pörgős, nyüzsgős
napok, vagy programok és a nyugodt, eseménytelen, strukturálatlan,
csendes napok vagy programok.
A mobiltelefonok
elterjedése azt is jelenti, hogy mindig elérhetőek vagyunk, ami
egy állandó készenléti állapotot, stresszt jelenthet. A szülők
és az otthoni légkör nyugalmát fokozhatja, ha eldöntjük, hogy
bizonyos időszakokra nem leszünk elérhetőek, páldául a vacsora
alatt, vagy amíg a gyerekekkel játszunk, vagy akár teljes
félnapokra, napokra kikapcsoljuk, lenémítjuk a telefont.
„Zavarmentes övezeteknek” nevezi ezeket Payne.
Értékeljük az átlagos
napokat és egyszerű örömöket ahelyett, hogy a kiemelkedő és
különleges élményeket és programokat hajszolnánk – javasolja
Payne.
Összefoglalva az időrend
egyszerűsítésével az aktív, szervezett, formális programjainkat
igyekszünk nyugodt, szabad, strukturálatlan idősávokkal
ellensúlyozni.
Információk és a
felnőttvilág kiszűrése
„Az otthonunkban
található képernyők közötti tisztogatás az egyszerűsítés
kritikus lépése.”
"Nekünk, szülőknek
hatalmunkban áll megszabni a média helyét az otthonunkban és a
gyerekeink életében.”
Az otthonok légkörét a
külvilágból beáramló ingerek, információk is befolyásolják.
Ezek egyik fő forrása a különböző képernyők, (elektronikus
eszközök, a tévé, számítógép, okostelefon, tablet,
videó-játékok), a másik, hogy mi mennyit és miről beszélgetünk
otthon egymás közt, vagy a gyerekekkel.
Ha elfogadjuk, amit a
szerző képvisel, hogy a gyerekkor nem kiaknázható lehetőség,
hanem kibontakozó élmény, egy saját tempójú, természetes
ökológiai rendszer, és inkább óvni, tiszteletben tartani
szeretnénk ezt, akkor érdemes szűrőket alkalmaznunk.
A képernyők – tévé,
számítógép, okostelefon, tablet, stb – a felnőttvilág felé
terelik, lökik a gyerekeket, így az otthonunkban található
képernyők közötti tisztogatás az egyszerűsítés kritikus
lépése, az egyik legmarkánsabb változtatás.
A tévé, mint „nagy
áteresztő képességű rumlivezeték,” szórakozásra, eladásra
szánt médiaeszköz, az egyszerűsítés ellensége. A reklámok
fogyasztásra buzdítanak, a „többet-jobbat-újabbat” hirdetői,
és ez nem szolgálja a család vagy gyerekek érdekeit. A nyereséget
a szenzációhajhászó, félelemgerjesztő, erőszakos műsorok
hozzák és ezek nézése két éves kor alatt egyáltalán nem, hét
éves kor alatt is csak korlátozva ajánlott. Még a gyerekeknek
szánt oktatóműsorok is inkább késleltetik a fejlődést, nem
segítik. A tévénézés nem ösztönzi az értelmi fejlődést,
sőt.
A televíziót
kiköltöztethetjük otthonról teljesen, vagy csak áttelepíthetjük
egy félreeső dolgozószobába. A gyerekek szobájában ne legyen se
tévé, se más képernyő, laptop, okostelefon. Nyolc éves korig
nem ajánlott, hogy rendszeresen, a napok részét képezze, hogy
képernyő előtt ülnek a gyerekek. A szükséges kompetenciákat
hamar megszerzik később is, nem fognak lemaradni.
A szerző szerint, többek
közt az erős média jelenlét a szülők életében idegesebbé,
szorongóbbá, aggódóbbá teszi a szülőket, ami túlóvóvá,
bizalmatlanná, helikopterként a gyerek felett kőröző anyává
tesz bennünket. A védelmezési ösztöneinken emelkedjünk felül,
éljünk bizalommal, magabiztos nyíltsággal és humorérzékkel –
javasolja Payne.
Az elárasztó információk
ellen teszünk azzal is ha kevesebbet beszélünk. Mert minél többet
beszélünk, annál kevesebbet észlelünk. Gyakran elég, ha csak
nyugtázzuk, amit mond, vagy mutat a gyerekünk, nem kell minden
pillanatot tanulságossá vagy különlegessé tenni. A csendes
odafigyelés többet mond a szavaknál és szabadabban hagyja
fejlődni a gyerekek gondolatait és érzéseit.
A felnőtt gondok és
felnőtt témák nem tartoznak a gyerekekre, szükséges a két világ
határait tiszteletben tartani. A túl sok információ bénítólag
hat a gyerekekre. A felnőtt témák nehéz ,olykor ijesztő légköre
ne határozza meg az otthonunk hangulatát. A gyerekeknek tudniuk
kell, hogy a világuk jó világ.
Payne azt ajánlja, hogy
mielőtt mondanánk valamit vizsgáljuk meg, hogy amit mondani
szeretnénk, az 1./ Igaz-e? Ha nem tudjuk, hogy igaz, vagy tudjuk,
hogy nem igaz, akkor nem kell erről beszélni. A pletykák és
szóbeszédek így házon kívül maradnak. 2./ Jóindulatú-e? Ha
valami bántó, gyötrő, megalázó, kritizáló, kötözködő,
gúnyoló azt sem kell kimondani. „Rázós igazságokat kedvesen is
lehet mondani. - írja Payne. 3./ Fontos? Fontosabb a csendnél?
Nem könnyű ezeket a
szűrőket tudatosan alkalmazni, de mindig van lehetőség
gyakorolni.
Összefoglalva: a
gyermekkor szabad, felfedező, kreatív légkörét úgy tudjuk
megóvni, elősegíteni, ha kizárjuk, vagy erősen korlátozzuk az
otthoni képernyőkhöz való hozzáférést, különösen nyolc éves
kor alatt. A saját közlendőnket is monitorozzuk, hogy lehetőleg
olyan témák hangozzanak el, olyan módon ami a gyerekeknek való,
biztonságban, védettségben tartja őket.
Zárszó
Én sokáig csak szemeztem
ezzel a könyvvel, mielőtt elolvastam, aztán újra és újra
elolvastam, belenéztem, a rajongója lettem. Külön öröm, hogy
ráadásul egy sikerkönyvet tartunk a kezünkben és egy
mozgalomról, irányzatról is beszélhetünk a könyv kapcsán. A
könyvben csak elvétve hivatkozik a szerző a Waldorf pedagógiára,
vagy Rudolf Steinerre, holott ő maga végzett és gyakorló Waldorf
pedagógus is. Mindazonáltal az Egyszerűbb Gyermekkor által
képviselt értékek - a gyermekkor lassúságának tisztelete, az
egyszerű, szép, inspiráló környezet, a megtartó ritmusok, a
szabad játék idejének és terének a biztosítása, az óvott
gyermekvilág - egyúttal a Waldorf intézmények értékei is szerte
a világon.
Érzékenyen, szépirodalmi
igénnyel megírt, könnyen olvasható, az elméleteket példákkal
megvilágító szakkönyv. Az Egyszerűbb Gyermekkor önvizsgálatra
is késztet: szembe tudok-e menni az elárasztó tárgyakkal és
ingerekkel? Észreveszem-e ha valami sok, (például a gyerekem
sokadik zenélő játéka) vagy valami kevés (például a kettesben
töltött szabad idő a gyerekemmel), vagy valami hiányzik (például
kimarad a közös vacsora vagy az esti mese) vagy valami nem a
gyereknek való (például a youtube és a tiktok) ? Elég erős
vagyok-e eladni, elrakni a tévét, lezárni a rádiót, letenni a
mobiltelefont, kibírni, ha unatkozik a gyerek...?
Ha nem is ugrunk bele
azonnal az egyszerűsítésbe, a szemlélete elgondolkodtathat és
elérhet a szívünkig is. Mert Payne mondataiból, a munkásságából,
a hitvallásából, sőt a tekintetéből is szeretet árad. A
gyerekkor, a gyerekek és a családi élet szeretete.
Vele együtt kívánok
most egyszerű, szabad, lassú, békés, kütyümentes nyári
szünidőt!