fejlődés
Új Év - Új Tervek?!
Előző beszélgetésünk óta négy
év telt el! Mi minden történt ebben a négy évben? Hogy van a
Szelíd Szülő Szalon és Gazdasszonya?
Sok munkával és tanulással telt az
elmúlt négy év, melyben még mindig sokszor háttérbe szorul a
Szelíd Szülő Szalon. Vannak lelkesebb és fáradtabb periódusok,
amikor tudok írni és amikor kevésbé. Még még nincs rendszer a Szalon mögött, de mindenképp szeretném
életben tartani, írok amikor ihletem és energiám van a két
állásom és a kislányom mellett. Fontos szakasz zárult le a
tavaly év végi klinikai szakvizsgámmal, ami után hivatalosan is
gyermekpszichológus lettem, bár itt a Szalonban inkább
szülők pszichológusa vagyok; azt képviselem, hogy a szülői érzelmi tudatosság, önismeret, empátia az első lépés, hogy elég jó szülők legyünk, hogy megelőzzük az érzelmi és magatartászavarokat, a konfliktusok elmélyülését.
Milyen újdonságok vannak a
Szalonban?
2014-től írok könyvismertetőket
különböző gyermeknevelési könyvekről, amelyből egyre több
jelenik meg évről évre, ami jó jel, ha a családok – általában
főleg az anyák – elolvassák ezeket. Az a célom, hogy minél
több gyereknevelési könyvről írjak ismertetőt, hogy segítsem a
választást, a tájékozódást ebben a témában.
2016-ban részt vettem az Év
Anyavállalata versenyen, ahol különdíjat kapott a Szelíd Szülő
Szalon: egy tanácsadást Joó Zsuzsanna coach-csal, ami nagyon
elgondolkodtató és hosszú távon inspiráló volt: azóta is érlelem a tanácsait, észrevételeit.
Mi a helyzet a Szelíd Szülő
Szemináriummal? Mi ez a Szeminárium?
A Szelíd Szülő Szeminárium egy
csoportos foglalkozás sorozat, amelyben gyereknevelési témákat és
helyzeteket beszélünk át. A csoportban lehetőség van átélni a
gyerekek helyzetét, rálátni saját eddigi megoldásainkra,
begyakorolni új reakciómódokat és megtapasztalni a csoport
erejét. A Szalon ezzel a programmal indult, de a csoport-szervezési
szakaszban legtöbbször elakadok, az egyéb életterületeim
elviszik a fókuszt. Ráadásul, amikor utoljára komolyabban
terveztem Szemináriumi csoportot, kiderült, hogy a nagymamám
súlyos beteg és hamarosan el is veszítettük Őt, ami sokáig
elhallgattatott. Érzékeny és
derűs asszony volt a nagymamám, nagyon szerettem őt. Visszatérve a kérdésre, a következő tanévben tervezek új Szeminárumi csoportot indítani, nagyon jó lesz!
Mit hoz a jövő? Mit tervezel idén
és a következő években?
A rendszeresség és a rendszer
kiépítése továbbra is kihívás. Szeretnék olvasni és írni, ez
a legfőbb és legminimálisabb célom. A Szelíd Szülő Szalon
kulcsszavai továbbra is a gyermeknevelés, érzelmi nevelés, az
érzelmi problémák megelőzése, az együttműködésen, bizalmon,
kölcsönösségen alapuló szülő-gyermek kapcsolat segítése, és
szeretnék nagyobb súlyt helyezni a várandósság érzelmi
támogatására, mert azt gondolom, hogy az újszülöttre való ráhangolódási készség segíthető egy várandósság alatt érzelmi, pszichológiai támogatással, ami az egész gyermekkort és szülő-gyerek kapcsolatot pozitívan befolyásolhatja! A távoli vízióm egy valódi Szalon, egy közösségi
tér, ahol lesz kávé, tea, könyv, és értékes foglalkozások
szülőknek, gyerekeknek... Sok elképzelésem van, amit lépésről
lépésre igyekszem megvalósítani!
/KM/
Gyerekek az interneten
A gyerekek, szerte a világon sokat néznek tévét, egy angol kutatás szerint az angol hétévesek már egy évet eltévéztek az életükből!
A gyerekek tévézésének gyakorlatilag csak hátránya van.
- Helyhez köti, inaktívvá teszi a gyereket
- A fantáziájuk, képzeletük használata helyett a kész képeket szokják meg
- Károsan befolyásolja a fejlődő agyat
- Sok erőszakkal találkozhatnak, (mesében, filmben, híradóban is) amitől megijedhet aztán érzéketlenné, vagy maga is erőszakossá válhat
- A mesék és filmek világát és az élet valóságát összemossák, torz képzetek alakulnak, pl a valós vagy mesebeli lényekről/állatokról, vagy a lányos és fiús dolgokról
- Reklámok hatnak rájuk, ami ellen nem tudnak védekezni
- A sok tévézés addiktív, a visszatérő műsorok, szereplők hívják, marasztalják a nézőket és a gyereknek nincs eszköze megóvni magát
Az orvos-szakmai ajánlások szerint a 2-3 éven aluli gyerekek egyáltalán ne nézzenek tévét, és később is csak válogatott, reklám és erőszakmentes műsorokat nézzen, a szülővel együtt és beszéljék meg amit láttak. A televíziózás ideje eleinte max egy, aztán max kettő óra legyen.
Ez mennyire életszerű, szerintetek?
Eredetileg az internetezésről akartam írni, mert nemrég a kezembe került egy tanulmány, amely szerint
- az 1 éven aluli holland gyerekek 5%-a már internetezik (!)
- a 3-4 éves svéd, belga, holland gyerekek 70-80 % internetezik
- az osztrák 3-6 éves gyerekek 48%-a online
- a norvég 6 év alatti gyerekek 58% netezik
- az angol 5-7 évesek 87% felhasználó
- a német 6-7 évesek 21%-a és a 8-9 évesek 48%-a internet használó
Európán kívül:
- a dél-koreai 3-9 évesek 93% internetezik heti 8-9 órát (!)
- az amerikai 5 évesek fele, 8 évesek 70% felhasználó
- az ausztrál 5-8 évesek 79%-a online.
Ez az összefoglaló magyar adatokat nem említ.
Ez másik tanulmány szerint a magyar gyerekek 9 éves koruktól kezdik önállóan használni a netet.
A gyerekek leggyakrabban okostelefonon és táblagépeken interneteznek. A kisebbek közt legnépszerűbbek a videók, videómegosztó portálok, például a YouTube, aztán az online játékok és 8-9 évtől a közösségi oldalak, például a Facebook, ahol a regisztrálás elméleti korhatára 13 év, amúgy.
Az alábbi táblázat az EU KID ONLINE II nevű kutatás összefoglalójából származik és az gyerekek online életének lehetőségeit és kockázatait foglalja össze, tartalmi, kapcsolati és viselkedési oldalról.
 |
| EU KIDS ONLINE II kutatás; www.ithaka.hu |
Mindez minimum azt jelenti, hogy a digitális világ nem megkerülhető a gyerekek életében sem, egy ponton túl és ez legoptimálisabb esetben 15-16 év, mire kialakulhatnak a megfelelő intellektuális és érzelmi szűrői a fiataloknak és működő stratégiával kezelhetnek olyan veszélyt, vagy ártalmat jelentő helyzeteket, amelyek egy fiatalabb gyereket még kifejezetten összezavarhat, vagy nagyobb elakadást is okozhat a fejlődésében.
A legtöbb gyerek (mint fentebb olvashattuk) azonban bőven hamarabb lesz online és ez a képernyő előtt töltött idő már nem passzív, mint a tv előtt, hanem nagyon is aktív, interaktív.
Nálatok milyen internetezési szabály van otthon? Hány éves kortól netezhetnek a gyerekek nálatok? Ellenőrzitek mit csinál online?
Az üzleti sikeresség és a gyereknevelés találkozása az e-book olvasómon
Brian Tracy nevét és egy-két könyvét
eredetileg az vállalkozási ismereteim bővítése során ismertem
meg, majd véletlenül futottam bele a YouTube-on Szabó Péter egyik
lendületes előadásába, ahol ő a legkülönfélébb témákban
idézte nagy tisztelettel Brian Tracy gondolatait. Ekkor kezdtem
olvasni a Maximális Teljesítmény című könyvet...
Mindez azért is érdekes, mert éppen
frissítettem a Gyereknevelési Könyvlistámat és ez a mű távolról
sincs benne, mégis erről fogok írni: Brian Tracy gyereknevelési
tanácsairól.
Tracy eredetileg a sikerességet
kutatta, aztán oktatta. Több tucat könyve-, hang és videóanyaga
jelent meg ebben a témában. Szerinte sok kulcstényező közt az
egyik legfontosabb az önbecsülés, az a mód ahogy saját magunkhoz
viszonyulunk és a teljesség igényével kitér arra is, hogy
szülőként mit kell tenni ahhoz hogy sikeres „tökéletes”
gyerekünk legyen.
A destruktív kritika romboló hatását
ecsetelve is hivatkozik a gyerekekre, illetve a gyerekkora, majd a
könyv végén egy teljes fejezetet szentel a témának.
Mondanivalója egyszerű és nagyon fontos.
Úgy véli, hogy a szülői gondoskodás
legfontosabb megnyilvánulása, hogy mindig mindenkor szeressük a
gyerekünket és ezt mutassunk is ki felé: nézzünk rá kedvesen,
szeretettel, gyengéden, érintsük, öleljük, pusziljuk, mondjuk ki
mindennap, hogy szeretjük, figyeljünk rá, dicsérjük, bátorítsuk
őt. A szeretetet nem lehet túlzásba vinni. A gyermekkorban kapott
szeretet minősége és mennyisége az egészséges személyiség
építőköve, olyan alapvető, mint növénynek az eső és a
napfény.
Ebben a feltétel nélkül elfogadó
légkörben megfelelően erősödik gyermek önérzete és önbizalma,
amelyre később alapozhatja az életét.
Nem tetszésünk, fegyelmezési
akcióink mindig a gyerek viselkedésére irányuljanak, ne a
személyére. („Akkor is nagyon szeretlek, ha beküldelek a
szobádba.”)
Tracy szerint sok szülő a birtokának
tekinti a gyereket és valamilyennek akarja őt. Ha a gyerek ennek az
elvárásnak nem felel meg akkor a szeretet megvonásával büntet,
ami olyan a gyereknek mintha „elzárnánk az érzelmi fejlődést
tápláló életvezetéket.” A gyerekkori lelki-viselkedéses
problémák hátterében legtöbbször a visszatartott szeretet áll
és Tracy szerint ez a legsúlyosabb csapás ami egy gyereket érhet.
A kevés, hiányos szeretet áll legtöbbször az érzelmileg sérült
felnőttek előtörténetében is.
A gyermek ajándék és a szülő
legfontosabb feladata, hogy csodálja és fejlessze a gyermek
különleges képességeit, ezzel megalapozva az önbecsülését és
önbizalmát, vagyis azt a megingathatatlan hitet, hogy ő szerethető
és bármire képes.
Tracy egy másik kutatótól idéz, aki
a kimagaslóan sikeres fiatalok családi hátterét vizsgálta. Azt
találták, hogy a demokratikus otthoni légkör, (amelyben kikérik
a gyerek véleményét), a gyerek felé irányuló pozitivitás és
hit, a tanulás tisztelete, a szülők elérhetősége érzelmileg és
fizikailag egyaránt és a szülők példamutató és egymást is
szerető magatartása a közös nevező a különlegesen eredményes
fiatalok családjaiban.
Tracy mind a szülőknek, mind a
munkahelyi vezetőknek a „pozitív visszacsatolást” javasolja a
romboló kritika helyett, mert az ilyen bírálatok sosem ösztönzőek,
inkább aláássák az önbecsülést és a motivációt és csak
romlik az eredmény. A gyerekkorban kapott gyakori, rendszeres
kritika hosszútávon kihat: állandó elégedetlenség-érzés,
önbántás, alacsony önbizalom lesz a következmény.
A „bírálat”, visszajelzés,
értékelés, véleményezés célja a segítés, nem a bántás.
Mivel lehet ezt elérni? Az attitűdünk legyen nyugodt, türelmes,
megértő, világos, építő.
- A másik önbecsülését óvva fogalmazzunk, pl valamilyen kedves, pozitív üzenettel kezdjük a mondandónkat. (Nagyon szeretlek)
- A jövőre koncetrálunk, hogy legközelebb hogy legyen... (Mikor lesz megint matekdoga?)
- A teljesítmény legyen a fókuszban, ne maga az ember. (Ez a dolgozat nem sikerült valami fényesen...)
- Egyes szám első személyben fogalmazzuk meg az érzéseinket. (Nem örülök ennek...)
- Konkrétumokat fogalmazzunk meg, hogy minek és mennyire kell változnia. (Legközelebb legalább négyes legyen...)
- Ajánljuk fel a segítségünket. (Miben segíthetek...?)
- Tételezzük fel, hogy a másik jobb akar lenni, nem direkt csinálja rosszul.
A másik fontos témakör amit
gyermekkorban a szülők (és más felnőttek) közreműködésével
tanulunk a rossz beidegződéseink. .
A túlóvott, túlféltett, felfedező
aktivitásukban leállított gyerekek előbb utóbb maguk is
alkalmatlannak fogják érezni magukat és már bele sem kezdenek a
dolgokba, mert úgyse fog menni. Ez a kudarctól való félelem aztán
átveszi az irányítást.
A visszautasítástól való félelmet
is a szüleink által „kapjuk”, amikor feltételekhez kötik a
szeretetüket és megbecsülésüket, pl a Mikulás csak a jó
gyerekekhez jön, vagy csak akkor lesz esti mese, ha elrámolja a
játékait.
Ezek a kora-gyerekkorban beivódó
félelmek sok felnőttkori kudarc és alacsony önbecsülés okai
lehetnek.
Szülői működésünk tehát
hosszútávon, akár egy életen át meghatározza vagy befolyásolja
gyermekünk önbecsülését és ezáltal az életben való
beválását. Tekintsünk tehát a gyermekre isteni ajándékként és
állandó, aktív, megkérdőjelezhetetlen és feltétel nélküli
szeretetforrásként álljunk mellette.
(Brian Tracy gyerekneveléssel
kapcsolatos gondolatai itt meghallgathatóak.)
Hogy haladsz?
Napló-írásra bátorító - "Szanatórium" - sorozatomban most rövid
leszek, bízva abba, hogy apránként, aki velem tart, folytatja a
kísérletezgetést, nem adja fel.
Naplót írni lehet naponta, hetente,
heti többször. Nem kell, hogy fix rendszere legyen, akkor jó írni,
amikor úgy érzed, hogy most jó lenne. DE ebben a kezdeti
szakaszban, amíg belejössz, beleszoksz, ráérzel, mindennap vedd
elő és írj valamit. Írj legalább öt percig, vagy írj legalább
tíz mondatot. Maximum egy órát írj, annyi elég, hogy kiürülj.
(Ha nem, hát folytasd!) Azt mondják, hogy 30 nap kell egy szokás
kialakításához, tehát akkor írj naplót 30 napig naponta
legalább öt percig és maximum egy órán át.
Hogy vagyok, hogy érzem magam, mi van
velem... ezek a kérdések legyenek a bejegyzéseid fókuszában. Ne add fel, ha
nehéz, indulj ki a környezetedből, (pl hol vagy, hány óra van), a jelen helyzetből (épp egyedül tudsz lenni), a
pozíciódból (ülsz, fekszel, kényelmes, v kényelmetlen) öltözetedből (mi van rajtad épp), a szoba tárgyaiból (milyen bútorok, személyes tárgyak vesznek körül) és haladj
befelé, önmagad felé, az érzelmi állapotod, panaszaid megfogalmazásáig.
Ki tart velem? Hogy megy?
Egy amerikai cikk szerint sokkal többen írnak hagyományos személyes naplót, mint azt gondolnánk, csak erről ritkán beszélünk, magányügynek és vagy cikinek érezzük.
Te hogy vagy ezzel?!
Elkészülni, vigyázz, kész, tűz: toll!
Már korábban elhatároztam, hogy
megosztom ezt veletek, mindenféle projektet kigondoltam, hogy
lehetne a leghatékonyabban elmondani és megmutatni, hogy másnak,
Neked is segíthet. Az idő szalad, a projekteket elmossák a
hétköznapok.
Az viszont fontos, mielőtt a titkomat
felfedem, hogy mindez, ha nem is feltűnő módon, de erősen
kapcsolódik a gyerekneveléshez, nevezetesen, hogy ez a bizonyos
szuperfegyver, amit mindjárt elárulok, hogy mi; a felnőtt, az
anya-nő-ember (apa-férfi-ember) önismeretét, érzelmi
tudatosságát hivatott fejleszteni, ami alap a gyereknevelésben,
mind a mi, mind a gyerek szempontjából.
Mire tippeltek?!
Napló írás.
Ez az.
A naplóírás bizonyítottan fejleszti
az érzelmi tudatosságot, és segíti a problémák átdolgozását,
feldolgozását, a negatív érzésekkel való megküzdést és
mindez még jobb közérzethez, sőt fizikai állapothoz is vezet.
Mindezt nem én találtam ki, később írok majd ezekről a
tanulmányokról bővebben.
Vajon közületek, akik ezt a cikket
elolvassátok, hányan írtok Naplót? Nem személyes vagy szakmai
blogot, nem háztartási naplót, hanem füzetbe, tollal – max
szövegszerkesztőbe, mert úgy elszoktunk a kézírástól – arról
hogy hogy vagy? Milyen napod volt, mi zaklatott fel, minek
örültél, mi lepett meg? Mindarról, ami neked fontos, nem igényled
a társad, barátaid, FB ismerőseid visszajelzéseit, kommentjeit.
Téged foglalkoztat valami, és azt leírod. Vagy bánt valami.
Gondolom nem vagyunk túl sokan, annál
is inkább, mert ez manapság igen anakronisztikus elfoglaltság,
nem-korszerű, különcségnek hat, ciki lehet. Hát akkor
csináljátok titokban! Csomó cikis privát szokásunk van naponta,
hetente, havonta – miért ne lehetne egyel több?!
Mert ez a projektem lényege: írj Te
is privát naplót! Erről is fogok írni a jövőben, hogy
népszerűsítsem ezt a műfajt, megmutassam előnyeit, bátorítsalak,
hogy kezdd újra, ha már kislányként volt ilyen szokásod, csak
aztán elmaradt...
Szanatórium a projekt neve, pihenésre,
(ön)gyógyításra, a saját életből való időszakos kilépésre
asszociálva.
Keress egy bármilyen üres füzetet
otthon, kérj egyet a gyerektől, vagy vegyél egy igazán szépet, mint egy ajándék
magadnak. Nekem az A5 méret vált be, lehet neked más méret
tetszik. Vegyél egy szép tollat is, amelyiket csak ehhez a füzethez
fogsz használni. Még nem kell írod semmit bele. Készítsd az
ágyad, vagy fotelod mellé, ahol (ön)magad lehetsz, ahol pihenni szoktál.
Tűnődj csak mit írnál...
hogyan
vágnál bele...?!
E nagy coming-out örömére
hamarosan megosztom itt veletek az egyetemi szakdolgozatomat, amit a
személyes és internetes naplóírók motivációjának és
személyiségének az összehasonlításáról írtam anno, amikor a
blog-kultúra itthon még egész mást jelentett, gyerekcipőben járt.
Így nem csak témámat jártam körbe az adott szempontok szerint,
hanem egy korlenyomatot is megörökítettem.
Mi jut eszedbe a gyereknevelésről?
Gyermeknevelés
Mi két a legfontosabb fogalom a
gyermeknevelés kapcsán?
A teljes mezőnyben holtversenyben két
kiemelkedő jellegzetesség „nyert”:
A felelősségvállalás és a
szeretet.
A következő, ami következik is
ezekből: nehézség, feladat, munka, fáradság, foglalkozás
Harmadik helyen a gyerekekkel járó
jellegzetességek következnek: öröm, játék, mese
Nagy
örömömre az önnevelés, önfejlesztés kategóriái
állnak az összesített negyedik helyen az alábbi
megfogalmazásokkal: „tanulni a hibáinkból",
"tanulás (önmagunkról)", "közös tanulás", "szembesülés
(önmagunkkal)", "nevelés és nevelődés - e kettő együtt jár”
Ötödik helyen hármas holtversenyben
két fontos szülői tulajdonság kapott helyet a : következetesség
és türelem, valamint, hogy a gyereknevelés vicces,
szórakoztató, mókás.
Hogyan foglalhatjuk össze mindezt?
Ezek szerint a gyermeknevelés lényegi elemei a
felelősség és szeretet, ami sok nehézséggel és fáradsággal
jár, munkának, vagy foglalkozásnak is tekinthetjük. Ehhez
elsősorban önfejlesztésre, türelemre, következetességre van
szükség. Mindemellett a gyerekekkel együtt jár az öröm, a
játszás és a mesék világa, amelyekkel együtt a gyermeknevelés
szórakoztató, vicces, mókás.
Mennyire tér el mit gondolnak erről a
két nem képviselői szülőként és nem-szülőként?? Mennyire
határozza meg a válaszokat a nem és a szülői státusz?
A villámkérdőívet kitöltő 51 fő
az alábbi eloszlást mutatta:
| Nem szülő | Szülő | Össz | |
| Nő | 15 | 16 | 31 |
| Férfi | 9 | 11 | 20 |
| Össz | 24 | 27 | 51 |
Az összehasonlíthatóság érdekében
azokat az ismétlődő válaszokat emelem ki, amelyek legalább 3x
előfordultak az egyes alcsoportokban.
A férfiakkal kezdem; az ő
csoportjukban a szülő vagy nem-szülő státusz kevésbé
befolyásolta a vélekedést, és az itteni válaszok jobban hasonlítanak a teljes
minta eredményeire, mint a női csoportokban.
A villámkérdőívet kitöltő férfiak
szerint a felelősség az első és legfontosabb
jellegzetesség, ami
ugyanilyen (nem-szülők) és szinte
ugyanilyen (szülő) arányban kiegészül a szeretet
kategóriájával.
Mindkét férfi alcsoportban a
figyelem, odafigyelés, jelenlét a következő
jellegzetesség, ami – ebben a minikutatásban kifejezetten férfi
asszociáció a gyereknevelés kapcsán, ráadásul a
második-harmadik leggyakrabb válasz. Az utolsó itt tárgyalt
pozícióban találunk eltérést a szülő és nem-szülő férfiak
közt. A türelem fontosságát említik többször az apák
és az öröm és boldogság érzését írják a (még) nem
szülő férfiak. (Mintha előtte még az öröm az erősebb érzés,
majd ez a tapasztalatok fényében a türelemmé módosul.)
Az alábbi diagramon láthatóak a
férfiak válaszai, nagyságrendileg valós arányokkal.
Mennyiben térnek a nők válaszai?
A női csoportokban – az anyák és
(még) nem anyák körében a válaszok mennyisége, kategóriái és
eloszlása is más. Nézzük hogyan.
Első szembetűnő különbség, hogy a
négy csoport közül az anyák adták a legtöbb választ, és ebben
az alcsoportban lett a legtöbb kategória, összesen hét, míg ez
az érték a nem-szülő nőknél öt, a férfiaknál pedig négy.
Mondhatjuk, hogy ebből is látszik, hogy azoknak a nőknek van erről
a kérdésről a legtöbb mondandójuk, akiknek már van gyermeke.
Az anyák szerint a gyermeknevelés
elsősorban örömet,
boldogságot,
szórakoztató elfoglaltságot, és másodsorban pedig sok
feladatot, nehézséget és „kevés alvást” jelent.
Harmadik leggyakrabb jellegzetesség a szeretet. Következő
leggyakrabban említett jellegzetesség a játék és mesék
világa.
Az utolsó pozícióban – ahová azok
a válaszok tartoznak, amit háromszor említettek – három
kategória is bekerült, vegyes jelentésű kategóriákkal. Melyek
ezek: szerelem, felelősség, és kihívás. A
felelősség érthető, bár az mindenképp említésre
méltó, hogy míg a férfiak csoportjaiban ez a vezető fogalom,
addig az anyák körében az ötödik helyen szerepel – viszont a
szerelem és a kihívás elgondolkodtató asszociációk az elemzés
tekintetében.
Tehetem-e a kihívást a nehézségek
közé (ezzel átadva az első helyet a fáradtság-nehézség
kategóriának) és a szeretethez kapcsoljam-e a szerelem
asszociációt? Úgy döntöttem nem teszem, hisz a kihívás több,
bonyolultabb, és pozitívabb érzés, mint a nehézség, bár tény,
hogy a nehézségek önmagában kihívást jelentenek, de a hangsúly
azért máshol van. A szerelem pedig, bár rokona a szeretetnek –
csak az anyák csoportjában írták a nők és nem véletlen így
írták, és nem „csak” szeretetnek. A szerelemben nagyobb a
szenvedély, az elköteleződés, a mélység – intenzívebb
érzelem a szeretetnél, ráadásul egyszerre utalhat a babára és a
társra. Ezért hagytam külön ezeket az asszociációkat.
Mit válaszoltak a nem-szülő nők
alcsoportba tartozók?
Az első hely megosztott és igazi
ambivalenciát jelenít meg: a gyereknevelés örömteli,
vidámságot jelent, de egyúttal – ugyanennyire – munkát,
fáradságot,
nehézséget. Ez a kettősség az anyáknál is szerepelt, a
különbség, hogy itt pont azonos arányban, fej-fej-mellett.
Második leggyakrabb válaszok köre
szintén két aspektust takar: felelősség és szeretet
– amelyeket így együtt a teljes csoport első helyén is láttuk.
A háromszor említettek kategóriájába
itt csak egy asszociáció tartozik, a játék, mint a
gyerekekkel kapcsolatos fontos fogalom.
Tehát a többlet, amit az anyák írtak, a
még-nem-anyákhoz képest a tapasztalatot tükrözheti: a gyermekek
születésével és a róluk való gondoskodással kialakuló
érzelmek a szerelem és a kihívás.
Az apák a türelem fontosságának
tapasztalatával térnek el a nem-apákhoz képest, illetve a
férfiaknak feltűnően fontos a figyelem, odafigyelés, jelenlét,
ami a női csoportokban nem jelenik meg ilyen erősen. A férfiaknál
viszont a játék, játékosság, szórakoztató aspektus nem jelenik
meg, ellenben vezető helyen a felelősség szerepel, ami az anyák
csoportjában az utolsó, a nem-szülő nők közt a második
kategória.
Végezetül egy kis ismétlés, hogy
mit írtak a leggyakrabban a négy alcsoportban:
| Apák | Felelősség |
| Anyák | Öröm, boldogság |
| Még-nem-apa | Felelősség, Szeretet |
| Még-nem-anya | Öröm, boldogság, Fáradtság, munka |
Fel hát a vidám,örömteli és olykor
igenis nagyon nehéz és fáradságos gyereknevelésre, férfiak
nők, apák, anyák, együtt a saját értékrendjeinkkel! És ne
feledjük az önnevelést se, hisz aki szívesen fejlesztené szülői
készségeit, az jöhet a Szelíd Szülő Szemináriumba, várom szeretettel!
Akit
érdekel, megnézheti az összes választ ABC sorrendben ezen a linken.
Ezt
a cikkemet a múlt hónapban eltávozott professzoromnak,
Dr László
János tanár úrnak ajánlom, hálás és szomorú szívvel.
Régen frissült a Szalon, hová lett a gazdasszony?
- Nagy a csend a Szelíd Szülő Szalon
háza táján. Mi történik ebben a csendben?
- Szívesen mondanám, hogy megújulás,
és nem is hazudnék vele hosszútávon, hisz vannak terveim, de
jelenleg leginkább pihen a Szalon, új jövőről álmodik.
- Mi történt? Miért ez a pihenő?
- Mikor a Szalont és egyúttal a
Szemináriumot elkezdtem, akkor a lányom mellett ez volt az egyetlen
elfoglaltságom, ez volt a munkám. Ám tavasztól elkezdtem
részidőben dolgozni, nyártól pedig teljes állásban és ez
teljesen átrendezte az életem. Új ritmusokat, új szokásokat
kellett kialakítani, és ebbe momentán nem fért bele se a Szalon,
se a Szeminárium.
- Lehet, hogy abbahagyod, vagy végleg
bezárod a Szalont?
- Dehogy. A Szalon nem-titkoltan keresi
még magát. Ez összefügg azzal, hogy én elsősorban anyaként és
másodsorban szakemberként vágtam ebbe bele, nemhiába kaptam a
kritikát, hogy legyek határozottabb. Most teljes mellszélességgel
szakemberként, pszichológusként dolgozom, elsősorban
gyermekekkel, fiatalokkal és szüleikkel, és napról napra
alakulnak, érlelődnek bennem új tapasztalatok.
- Miben más ez a munka, mint, amit a
Szalonban vagy a Szemináriumban végeztél?
- Ez jó kérdés. Az a tudás és
szemlélet, amit a Szemináriumban átadni szeretnék, (vagy szerettem
volna), az itt is szükséges: a figyelem, az együttműködés, a
fegyelmezés vagy büntetés olyan témák, amelyek akarva, akaratlan
előkerülnek a gyermeknevelés kapcsán. Ám, míg a Szalon inkább
megelőzni szerette volna a gondokat és egy gyermekbarát
szemléletet képviselni, egy alapvetően rendezett családi
elrendezésből kiindulva, – ha úgy tetszik – az „egészséges”
családokhoz kívánt szólni, addig a gyermekpszichiátriai rendelőt
olyan családok keresik fel, akiknek már van valamilyen panaszuk,
gondjuk, nehézségük. Egészen más így a két hangsúly, mások a
kérdések. Ez egyáltalán nem össze egyeztethetetlen, sőt, csak
nekem kellett és talán kell még idő, amíg megtanulok két
csónakban is evezni. Vagy egy csónakban, de két evezővel.
- Milyen terved van az újévre a Szelíd
Szülő Szalonnal kapcsolatban?
- Elsőként szeretném valamennyire
átrendezni az enteriőrt, frissíteni a tartalmakat. Szeretnék
bizonyos témákban rendszeresen írni. Ez a rendszeresség komoly
fejlődési terület nekem. Amúgy is, így meg,hogy voltaképp nem
szeretnék eladni semmit, igazán nagy kihívás. Nagyon örülnék,
ha találnék egy partnert, akinek volna kedve együtt-gondolkodni
velem a Szalon jövőjéről, akivel kölcsönösen inspirálhatnánk
egymást. Lehet, hogy erről fogok még írni külön is.
- Mi jut eszedbe, amikor a Szalonra
gondolsz?
- A lehetőség. Lehetőség egy csomó
klassz és fontos dologra, mint például az ismeretterjesztés, a
pszichológiai kultúra fejlesztése, az érzelmi intelligencia
fogalmának a népszerűsítése... vagy a közösségépítés olyan
klassz anyákból, akiknek nem mindegy milyen otthon a hangulat, és
hogyan beszélnek a gyerekekkel. Meg bánkódni is szoktam, amikor a
Szalonra gondolok, hogy milyen ritkásan kommunikálok az
olvasóimmal. Momentán ennyi telik. Érlelődés időszak van.
- Boldog újévet! Kívánom, hogy
teljesüljenek az elképzeléseid!
- Köszönöm. Én is kívánok
figyelmes, értelmes és derűs újévet mindenkinek!
KM
Szavak és szavak; éndühös, tedühös
Előző témámat továbbgondoltam, vagyis inkább nagyító alá
tettem. Mit mondhat egy gyerek és mit nem mondhat egy felnőtt? S mi van a kettő közt?
Ha a gyermekünk nem szeretne a nagymamához menni, vagy csak
épp elindulni nehéz, akkor simán kimondja, hogy utálom a nagyit, vagy egyéb –
hasonló – helyzetekben, hogy nem szereti az óvónénit, vagy gyűlöli apát, vagy
minket nem szeret. Ezt nekünk rossz hallani, anno mi sem mondhattunk ilyet,
mert ez „nem szép” és talán rá is szólunk a gyerekre, hogy ilyet nem mondhatsz.
Jobb esetben már tudjuk, hogy ezek „csak” érzések, az esetek többségében dühös
érzések, amelyekhez nemcsak, hogy joga van érezni, de kifejeznie nagyon fontos.
A mérgünket kifejezni gyerekként és felnőttként egyaránt egy jelentős tanulási
folyamat. Ahogy megtanítjuk a kicsiket kanállal enni, a ruháikat felvenni, a
boltban köszönni, vagy biciklizni, úgy azt is átadjuk valahogy, hogy mit
tegyünk, ha dühösek vagyunk.
Haim Ginott azt írja, „A harag éppúgy hozzátartozik az élethez, mint a vihar: tudomásul kell vennünk és fel kell készülnünk rá”.
Haim Ginott azt írja, „A harag éppúgy hozzátartozik az élethez, mint a vihar: tudomásul kell vennünk és fel kell készülnünk rá”.
Tehát optimális esetben megengedjük, hogy a gyerek kifejezze a mérgét és segítünk neki ehhez csatornát találni, egy babát, amit püfölhet, egy sarkot, ahol tombolhat vagy toporzékolhat, vagy szavakat, amelyeket mondhat, hogy ő nagyon de nagyon mérges. Ha azt mondjuk, hogy ilyet nem mondhatsz, azzal quázi azt mondjuk, hogy ilyet nem érezhetsz, ami hibás, megbetegítő üzenet. Érezni, fantáziálni bárhogy, bármiről lehet. Nem vagyok bűnöző, ha gondolatban kinyírom a főnököm. Senkinek nem lesz abból baja, ha a gyerek egy pár percig úgy érzi, hogy utál engem, vagy az apját, vagy a nagymamáját.
Ennek az írásomnak a témája a különbség.
Hogy pont ez egy fontos különbség a gyerek és a felnőtt
közt, hogy a felnőtt ezt kibírja. Elviseli. Mögé lát. Tudja, hogy a gyerek
valószínűleg azért mondja, mert dühös. Erre talán van számunkra érthető oka,
talán nincs. Szabad dühösnek lennie. A mi dolgunk, hogy ezt a feszítő,
szívdobogtató, erőteljes érzelmi állapotot – amit ő úgy fogalmaz meg, hogy
nemszeretem – megnevezzük: „dühös vagy.”
Az érzések kimondását tehát nem tiltjuk. Azt mondhatjuk,
hogy mi ettől hogyan érezzük magunkat, például, hogy nekem rossz érzés ezt
hallani, mert én szeretem a nagyit. De itt és most te most így érzel, és én ezt
elfogadom.
Patricia Evans Szavakkal verve címmel írt egy könyvet arról,
hogy milyen hosszútávú, mély sérüléseket lehet szerezni attól, hogy bizonyos
fontos mások – a szülők – bizonyos dolgokat mondanak. Susan Forvard Mérgező
szülők című könyvében szintén szentel egy fejezetet verbális erőszakot elkövető
szülőkről.
Melyek ezek a kritikus tartalmak? Nyilván itt is érzésekről van szó, főleg dühös érzésekről.
Melyek ezek a kritikus tartalmak? Nyilván itt is érzésekről van szó, főleg dühös érzésekről.
A minősítés ez, az egész személyiséget érintő, sértő,
degradáló, lekezelő, gúnyos jelzők. A bántó, zsákutcás „te-üzenetek”. Az hogy
te ilyen vagy, olyan vagy. Talán mind kaptunk ilyeneket a fejünkhöz anno.
Ez a tiltott zóna szülőként. A minősítő jelzők, a
kigúnyolás.
A gyermek beépíti ezeket az üzeneteket, magára veszi, hisz ő
kapja, pedig CSAK anya, vagy apa ideges, dühös. S azontúl, hogy az önbecsülése
sérül, mintát is tanul, a másik hibáztatásának, minősítésének a mintáját.
Melyek tehát a fokozatok?
Alapszint, a zöld zóna: Nagyon nagyon dühös vagyok!
Cifrázás: Annyira, de annyira mérges vagyok, hogy
legszívesebben az összes játékot [személyes névmás nélkül!] kidobnám az
ablakon! Legszívesebben itt hagynám ezt az egész rumlit!
Kerülendő, vörös zóna: Hogy lehetsz ilyen kétbalkezes, te
ostoba, mihaszna! Te…
A másikat a dühünk levezetésének eszközéül választani, csak-verbálisan is határeset, inkább kerülendő. Pl: Olyan ideges vagyok, hogy legszívesebben betennélek ide az asztalfiókba a
cellux mellé. Vagy Olyan dühös vagyok, hogy felcsipeszelnélek a fregolira…!
A fő szabályok:
Élőlényt nem bántunk, családtagot különösen nem.
E/1, dühös érzések és szándékok megfogalmazása szavakkal, megcselekvés, tettek nélkül.
Tudtok példát írni, amikor sikerült ilyen biztonságosan dühösnek lenni, vagy rávenni a gyereket?
Kiszolgáltatottság és józanság, avagy mi a különbség a gyerek és a felnőtt közt?
Mitől gyerek a gyerek és mitől felnőtt a felnőtt? Melyek a
lényeges különbségek? Ha ezt megválaszoljuk, akkor egyúttal arra is választ
kapunk, hogy mi az az út amit – jó esetben – bejár a gyermek, míg felnőtt lesz,
mely területeken zajlik le a tudatos vagy tudattalan fejlődés. Ez az áttekintés,
a teljesség igénye nélkül, három témakört emel ki.
Az első és legfontosabb tény, hogy a gyermek
kiszolgáltatott, függő helyzetben van, a vele történtekre neki kevés befolyása
van. Ez a csecsemők esetében a legnyilvánvalóbb, de igaz a kicsikre, az
ovisokra, a kisiskolásokra és bár az önállóságuk egyre nagyobb, de
egzisztenciálisan és érzelmileg érvényes a kiskamaszokra, sőt a serdülőkre is. A
gyermek kisebb és gyengébb, mint a felnőtt, kiszolgáltatottságát ez is erősíti,
de lélektanilag – érzelmileg – ennél is nagyobb jelentőséggel bírnak az
elsődlegesen fontos mások, legfőképp anya és apa. Ez a mi pozíciónk tehát igen
érzékeny, hisz ez a függés és ez az erőfölény mérhetetlen hatalmat ad, amellyel
visszaélni akkor is könnyű, ha méltatlan.
Ehhez mérten felnőttnek azt tekinthetjük, ha valaki
független, anyagilag és érzelmileg nem kiszolgáltatott, életéről önállóan
dönteni képes.
A kisgyermek fokozatosan fedezi fel magát, mint cselekvő
lényt, és hamarosan megtanul akarni és nem-akarni nagyjából egy időben azzal,
hogy ezt kimondani is tudja: „akarom” és „nem”. Ezeket pedig igen
temperamentumosan, egész testükkel kifejezik és átélik: hangosak, csapkodnak,
kiabálnak, rúgkapálnak… Vagyis az indulataik, érzelmeik uralják őket, még nincs
egy belső szabályozó ami hűtené, kontrollálná ezeket a heves indulatokat. A
korai „hisztik” ugyan többnyire lecsengenek, de ez az indulati szabályozás még
sokáig alakul, sőt sokaknak még felnőttként is nehezen megy „uralkodni magán”
és hasonlóan kiabálnak, csapkodnak, ha valami nem a tervek szerint sikerül,
mint a gyerekek. Vagyis felnőttként elvileg már nem vagyunk „áldozatai” még a
forró, heves érzéseinknek sem, hanem higgadtan, józanul, reálisan,
gyakorlatiasan tekintünk rájuk; igen, most dühös vagyok.
A következő fontos témakör a felelősség. A gyermek
szükségszerűen nem tud felelősséget vállalni bizonyos dolgokért, mert nem
tudhat még a már említett kiszolgáltatottsága, a szűkös fizikai és
idegrendszeri mozgástere miatt. Például nem tudja eljuttatni magát az óvodába,
hiába van beíratva, jódarabig nem tud magának enni adni és tehetetlen, ha a
szülei az ő megkérdezése nélkül döntenek úgy, hogy elköltöznek többszáz vagy
többezer kilométerrel odébb. A felelősségek köre ideális esetben együtt nő a
gyermekkel, ezek fokozatos és szisztematikus kijelölése viszont a szülő
feladata. Az érés során – ahogy nő a terhelés – a gyermek fokozatosan
megtanulja előre látni tetteinek következményét, vagy lehetséges
következményeit. Például, hogy az ablak betörik, ha rárúgom a labdát. Vagy,
hogy bőgni kezd a kistesóm, ha elveszem a játékát, vagy hogy apa megszid, ha
kiderül, hogy hazudok. Ám a legtöbb gyerek még kiskamaszként sem gondol bele,
hiába látja át. Ha úgy hozza a kedve akkor elrúgja a labdát, elveszi a játékot
és hazudik, függetlenül a következményektől, „felelőtlenül”.
Felnőttként – papírforma szerint – mérlegelem a lehetséges
következményeket és ennek mentén cselekszem, vagy nem, vagyis felelősen hozok
döntést. Például, hogy mikor és hogyan mondok fel, vagy hogy megházasodom-e,
vagy hogy mi lesz az idősödő, betegeskedő szüleimmel, vagy hogy felveszek-e
hitelt.
(A helyzetet bonyolítja persze egy sor részletkérdés, mint például az
olyan „tudattalan döntések”, mint egy nem tervezett várandósság, vagy egy
„véletlen” lekésett vonat, amelyik egy fontos megbeszélésre vitt volna, stb.
Ezek bár izgalmas kérdések, ennek a cikknek most nem témája.) Szülő-sulik, avagy a szülőket segítő tanfolyamok szemléje
„A szülőket vádolják, de nem képzik” – írja Thomas Gordon
szülői eredményességről szóló könyve előszavában. Miközben a Szemináriumra
készülök, körbenéztem a „piacon”, kik, milyen jellegű tanfolyamot,
képzést kínálnak a több tudásra és/vagy nagyobb tudatosságra vágyó szülőknek. A teljesség igénye nélkül, vállalkozást fogok
bemutatni, akik hasonló szellemiségű család - és gyermekbarát „tananyagot” kínálnak, valamelyest eltérő
hangsúlyokkal. Mind rendelkezik - többnyire amerikai - háttérszervezettel, vagy
központtal, ahol a tananyagokat összeállítják és a tulajdon- és fordításjogokat
árulják szerte a világon.
S ha már Gordonnal kezdtem, legyen az ő módszere az első. Az amerikai pszichológusról elnevezett Gordon-módszer központi fogalmai az értő figyelem és a vereségmentes konfliktusmegoldás, amelyek segítségével nem csak a szülői hatékonyság, hanem a tanári - és vezetői eredményesség is növelhető – így ők mind e három célcsoportnak hirdetnek tréningeket. Magyarországon a GORDON & T.A. Oktatásszervező és Tanácsadó Kft. a módszer hivatalos képviselője. A „Már százszor megmondtam” szülőknek szóló tréningprogram neve F. Várkonyi Zsuzsa, a Gordon könyvek magyar fordítójának azonos című könyvére utal. A tréning 5 + 3 alkalmas, alkalmanként 4 óra, és összesen 104 ezer Forintba kerül.
Gondon Módszert ismerteti meg a szülőkkel a Magyar Gordon Iskola Egyesület is, "Gordon tréning szülőknek, nevelőknek" címen. Az ő tanfolyamuk hat alkalomból áll, alkalmanként négy óra és 35 ezer forintba kerül.
Egy szintén amerikai, de női szerzővel folytatom, aki csaknem 20 szakkönyvet írt már a Pozitív Fegyelmezés (Positive Discipline) témakörében. Ő Jane Nelsen, pedagógus, a gyerekek fejlődésének és a családi kapcsolatoknak a szakértője, hét gyermek édesanyja. 2013-ban a reneszánsz kiadó gondozásában jelent meg magyarul a Pozitív Fegyelmezés című könyve. A Pozitív Nevelés Alapítvány magyarországi képviselete szervezi a könyvvel azonos című Pozitív Fegyelmezés tanfolyamot, amelyet nevelési problémák és fegyelmezéssel kapcsolatos információhiány esetén ajánlanak az érdeklődőknek többek közt. A tanfolyam négyszer négy órás, és 25 ezer forintba kerül.
Az EMK eredetileg erőszakmentes kommunikációt jelent (Non-Violent Communication), aztán pontosították magyarul együttműködővé, hogy a nem túl szerencsés fosztóképzős szerkezetet elkerüljék. Szellemi atyja Marsall Rosenberg, akinek Szavak ablakok vagy falak című könyve magyarul is kapható. A EMK Központ (SEAL-Hungary Alapítvány) által kínált "Együttműködés az iskolában" tréning három modulból áll, ezek egyike szól a szülőknek és nevelőknek. Főbb témakörök az empátia, düh, őszinteség, félelem, megkönnyebbülés és hála. A modul 30+10 órás és 43 ezer forintba kerül.
A Beszélj úgy tréning Elaine Mazlish és Adele Faber Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvére épül, melyről korábban olvashattál már itt a Szalonban. A szerzők eredetileg Haim Ginott nevelési tanácsait dolgozták fel és adják tovább tréningjeiken. Fontos fogalmaik az érzelmek elfogadása, a gyermekek bevonása az őt érintő kérdésekbe és a tetteik következményeivel való szembesítés a hagyományos büntetésekkel szemben. A jogdíjak itthoni tulajdonosa az Értsünk Szót Kft szervezi és tartja az alkalmanként két és fél órás szülői tréningeket, melyek 8 alkalomból állnak és 36 ezer Ft-ba kerülnek.
Egy újabb amerikai szülősegítő program, amelyet itt röviden bemutatok az Egyszerű Nevelés (Simplicity Parenting), melynek módszertani kidolgozója Kim John Payne tréner és tanácsadó. Ők arra fókuszálnak, hogy a család tagjai tudatosabban figyeljenek egymásra, adjanak több időt a kapcsolatok ápolására, a családi rendszer kialakítására. Az általuk kínált szülőcsoportok hét alkalommal kerülnek megszervezésre; az ára nincs feltüntetve.
Az utolsó bemutatott program új ebben a felsorolásban. Patty Wipfler által alapított Hand in Hand Parenting szervezet alakította ki a Kapcsolódó Nevelés módszertanát. Ez a megközelítésmód
a gyermekek alapvető érzelmi szükségleteire, a romboló, káros
hatások megszüntetésére és a nevelést segítő támogató,
bizalmi közeg megteremtésére helyezi a hangsúlyt. A magyarországi csapat a Szelíd Szavakkal Alapítvány három tanfolyamot is kínál. A Játékos Nevelés Tanfolyam a játék és játékosság gyereknevelésben való felhasználását segíti és tanítja. A Hiszti Tréning a 2-3 éves kori hisztik megelőzését, kezelését, és saját egyensúlyunk megőrzését vagy visszaszerzését segíti három ülésben. A Kapcsolódó Nevelés Alapjai tanfolyam hat alkalomból áll, egyenként két és fél óra időtartamban. A program célja többek közt a gyermek viselkedésének megértése és a hat módszer elsajátítása. Árakat nem találtam.
A Szelíd Szülő Szeminárium kakukktojás ebben az áttekintésben, mert nem rendelkezik amerikai – se másmilyen – anyaintézménnyel. A módszertant én állítottam össze pszichológiai tudásom, szakirodalmi ismereteim és anyai tapasztalataim alapján. A Szeminárium célkitűzése, hogy jó legyen gyereknek lenni és könnyebb legyen szülőnek lenni; ehhez kínálok olyan kommunikációs eszköztárat, amelyben mindenki találhat olyat, amelyet be tud építeni a hétköznapokba. Gordonnal és Ginottal együtt hiszem, hogy az a gyermek, akinek az igényei és érzelmei tiszteletben van tartva, az tekintettel lesz a szülei és környezete szükségleteire is.
Ha érdeklődsz a Szeminárium iránt, írj e-mailt: kabaipiroska@szelidszulo.hu
Remélem találkozunk!
Te mennyire vagy Szelíd Szülő?
 |
| Töltsd ki és megtudod! |
Tyúkanyó mama vagy? (14-21 pont)
Tyúkanyó mama vagy, aki
nagy szeretettel veszed körül a gyermeked, mindet tőled telhetőt megadsz neki,
és sokszor átengeded a neki a döntést is?
Nehéz szívvel veszed, ha bánata van,
vagy dühös, igyekszel ezeket elkerülni. Nagyon szeretnél jó anyuka lenni,
foglalkoztat, hogy mások mit gondolnak rólad.
Elfoglalt vagy gondterhelt anyuka vagy? (22-29 pont)
Nehezen tudsz a gyermekre hangolódni, néha engedsz az akaratának, néha
pedig hatalmi szóval lépsz fel az elvárásaid mellett. Lehet, hogy sok a munkád,
vagy nem érted a gyerekek mozgatórugóit, nehezen találod meg velük a hangot. Bizonytalan
vagy, hogy mi a te szereped, hogyan adhatnál többet a gyermekednek, ha
átengeded az irányítást, vagy ha te vagy a főnök.
Anyaoroszlán vagy? ( 30-37 pont)
Szigorú és félelmetes anyaoroszlán
vagy, aki előnyben részesíti a rövid távú megoldásokat a hosszú távúakkal
szemben. Nem okoz gondot sokszor hangoztatni, hogy mit szeretnél, szereted
hallatni a hangod, és tanácsokat osztogatsz, gyakran veszekszel, és
fenyegetőzöl vagy szó nélkül a tettek mezejére lépsz és erőfölényedet
kihasználva cselekszel. Számodra a szülőség azt jelenti, hogy a szülő a főnök,
aki jobban tudja a dolgokat.
Hangulatember vagy? (38 - 47 pont)
Méltatlankodás és
együttérzés jellemez. Ha van türelmed, akkor megértő tudsz lenni a gyermekkel,
bevonod a problémamegoldásokba, kivárod, ha valamiben lassúbb. Ha nincs
türelmed, akkor viszont perlekedsz vele, tanácsokat osztogatsz, és a
fenyegetésektől sem riadsz vissza.
Empatikus édesanya vagy? (48-56 pont)
Jó úton jársz, hogy igazi Szelíd
Szülő lehess! Szívesen és gyakran alkalmazol együttérzésen és kölcsönös
bizalmon alapuló, demokratikus módszereket. A gyermekeddel türelmes vagy,
tiszteletben tartod az ő tempóját és képességeit. Odafigyelsz az érzéseire, elvárásaidat
tömören és határozottan fogalmazod meg, nem személyeskedsz. A családi problémákat
közösen oldjátok meg, a döntéshozásokban részt vesz mindenki, akit a döntés érint.
Ha kitöltöd ezt a villámteszted, hamarosan megtudhatod!
Itt megjelölheted, hogy mennyire illett rád az eredmény.
Ha fejlesztenéd szülői készségeidet, vagy tapasztalataidat megosztanád más szülőkkel, gyere a Szelíd Szülő Szemináriumra! Itt olvashatod el a részleteket.