Ahogy arról már olvashattatok, nagy híve vagyok a személyes naplóírásnak, ami jóllehet ódivatúnak sőt anakronisztikusnak tűnik manapság, amikor a legszemélyesebb élményeinket is szívesen osztjuk meg a közösségi felületeken szűkebb tágabb ismerőseinkkel.

A személyes naplóírás valóban nem túl közösségi műfaj, sőt, kifejezetten magányos, inkább a meditációval rokon. Az események, élmények megélésének egy mélyebb síkjára terel, melyben nem a másokkal való megosztás, hanem az önmagammal való találkozás dominál.

A világon rengetegen vezetnek személyes naplót, és még többen kezdték el valaha a serdülőkor, ifjú felnőttkor táján, aztán abbamaradt, elkopott a szokás és a belső igény. Lehet, hogy Te is közéjük tartozol...

Aki most kedvet, hajlandóságot érez kipróbálni, vagy visszatérni ehhez az ősi, nagyon hasznos és üdítően olcsó személyiségfejlesztő eszközhöz, az tartson velem:

Írj Naplót 21 napig!

Szokj rá!

Miért jó ez? Mert a rendszeres naplóírás: 

* növeli önbecsülésed

* megnyugtat

* fokozza az önmegfigyelési képességeidet

* növeli az érzelmi tudatosságod

* őszintébbé tesz önmagaddal

* tisztáz benned zavaros, kusza érzéseket, gondolatokat

* kiegyensúlyozottabbá tesz

* rávilágít a saját megoldásaidra

* segít elkülöníteni a fontost a lényegtelentől

* növeli a fókuszodat a céljaid felé

* megtapasztalhatod a végtelen szabadságot, amit a papír és a toll jelent

21 napig mindennap írj, ha elmulasztod, kezdd elölről. Ha belejöttél, akkor írhatsz igény szerint, de legalább hetente add meg ezt magadnak.

Kezdd el ma: vegyél egy gusztusos füzetet és egy tollat. Ha végképp elszoktál a kézírástól nyithatsz egy titkos fájlt a gépeden, de előtte próbáld ki kézzel. A kézírással járó kézmozdulatok serkentőleg hatnak az agyra.

Sokat ülsz a gép előtt? Az iskolában írtál kézzel utoljára? Itt az idő! Írj kézzel Naplót! Magadnak, magadról! Személyes naplót, ahol csak Te vagy Jelen!

Ha segítséget igényelsz, 21 napig veled tartok: iratkozz fel a bal oldali menüben. Ingyen van; 21 napig e-mailben bátorítalak és segítő kérdésekkel támogatlak, hogy belejöjj és ráérezz.

Irány a Végtelen és azon is túl …....

A napi ritmusok, ismétlődések fontos biztonságteremtő elemek a kisgyermekek (és a nagyobbak) életében. A család hétköznapjaiba szinte végtelen számú kis ismétlődő szokást beszúrhatunk, például minden reggel elénekelni vagy elmondókázni egy napindító dalocskát, vagy valamilyen egyszerűbb mesébe szőni fogmosást, vagy hajmosást. 

Este mi a „Mi-volt-ma?” elmesélésével zárjuk a napot, mindennap, kb. mióta a lányom beszélni tud. A napi eseményekre koncentrálunk még, (kevésbé az érzésekre) és azon belül is az ismétlődésekre, és a különleges eseményekre, ha volt olyan.

Ez egy alap, amire később ráfűzhető a naplóírás szokása, de segít a napok elválasztásában és lezárásában, vagyis maga ez a szokás is egy rítus. Egy jó ideig az anya/szülő mondja mi volt a gyerekkel, még akkor is, amikor a gyerek ezt már el tudja mondani. (Az én lányom egy külön töltött nap végén elhadarja mi volt, majd várja, hogy én elmeséljem neki.)

Ez még inkább a konkrétumok, a külső események világa, - kevésbé az érzelmeké - de a főszereplő ezekben az elmesélt történetekben a gyerek, az ő szempontjából hangzanak el a napi események, jelezve ezzel is az ő fontosságát, létjogosultságát, értékességét. Nekünk szülőknek is érdekes tapasztalat gondolatban utólag bemenni a gyerekkel az óvodába vele játszani, tízóraizni, ebédelni, csendespihenőzni, az udvarra menni, uzsonnázni, majd valamikor este találkozni önmagunkkal, amikor hazaértünk a munkából. A gyerek látószögének ez a rendszeres felvételétele a mi empátiánkat is fejleszti, saját egocentrikus világunkat tágítja.

A mese utáni, lámpaoltás utáni intim légkör azt a bizalmat is sokszor megteremti, amikor a gyerek elmesél olyan epizódokat az óvodai, iskolai életéből, amit napközben magában tartott, kérdésre és kérdés nélkül se mondta.

A jótékony figyelem egy érzékeny megvalósulása ez a helyzet, amikor szinte nulla a külső (zavaró) inger, félhomály van, és a szülő a gyerek napját meséli el, az ő perspektíváját veszi fel, kihagyva saját útjait, nehézségeit. Erre rezonál a gyerek, amikor megnyílik ilyenkor, és magától, önként elmesél valamit.

A kiskamasz vagy kamaszkor beköszöntével már feltehetőleg önmagával igényi a gyerek ezt az intim légkört, napját, titkait önmagával osztja meg elsőként, 13-14 évesen már a naplóírása is bátoríthatjuk, fontos személyiségfejlesztő eszközt adva a kezébe. A napi eseményekre, önmagára, az érzésekre való tudatosabb reflexiót és az erre való igényt alapozzunk meg, ha már kiskorban esténként elmeséljük „közösen”, hogy mi történt aznap a gyerekkel, vagyis „mivoltmázunk” - ahogy mifelénk mondják.

Napló-írásra bátorító - "Szanatórium" - sorozatomban most rövid leszek, bízva abba, hogy apránként, aki velem tart, folytatja a kísérletezgetést, nem adja fel.

Naplót írni lehet naponta, hetente, heti többször. Nem kell, hogy fix rendszere legyen, akkor jó írni, amikor úgy érzed, hogy most jó lenne. DE ebben a kezdeti szakaszban, amíg belejössz, beleszoksz, ráérzel, mindennap vedd elő és írj valamit. Írj legalább öt percig, vagy írj legalább tíz mondatot. Maximum egy órát írj, annyi elég, hogy kiürülj. (Ha nem, hát folytasd!) Azt mondják, hogy 30 nap kell egy szokás kialakításához, tehát akkor írj naplót 30 napig naponta legalább öt percig és maximum egy órán át.

Hogy vagyok, hogy érzem magam, mi van velem... ezek a kérdések legyenek a bejegyzéseid fókuszában. Ne add fel, ha nehéz, indulj ki a környezetedből, (pl hol vagy, hány óra van), a jelen helyzetből (épp egyedül tudsz lenni), a pozíciódból (ülsz, fekszel, kényelmes, v kényelmetlen) öltözetedből (mi van rajtad épp), a szoba tárgyaiból (milyen bútorok, személyes tárgyak vesznek körül) és haladj befelé, önmagad felé, az érzelmi állapotod, panaszaid megfogalmazásáig. 

Ki tart velem? Hogy megy? 

Egy amerikai cikk szerint sokkal többen írnak hagyományos személyes naplót, mint azt gondolnánk, csak erről ritkán beszélünk, magányügynek és vagy cikinek érezzük.  

Te hogy vagy ezzel?! 

Eltelt egy hét.

Remélem megmozgatott a naplóírás gondolata és vettél magadnak egy szép új füzetet, amiben csíkos, kockás (oké, négyzethálós), vagy sima oldalak várják, hogy a betűiddel megtöltsd őket.

Aki a szövegszerkesztőt választja, annak nem lesz ez ilyen ünnepélyes, vagy nem ezektől az elemektől.

A naplóírásban az a legszokatlanabb, - és talán ettől nehéz – hogy amit írunk, az nem szól senkinek. Nem lesz olvasója. Magadnak írod, magaddal beszélgetsz. A gyakorlatias, tevékeny, hatékonyságot kedvelő embereknek ez különösen időpazarlásnak tűnhet. Nem az.

Tekintetjük mentális egészségvédelemnek.

Én-időnek.

Lazításnak, kikapcsolódásnak.

Problémamegoldási módnak.

Terápiás helyzetnek.

Aki szokott meditálni, annak talán könnyebb ez az befelé figyelő, „önmagammal-vagyok” helyzet, merengő tudatállapot.

Próbáld ki milyen. Amikor egyedül vagy, nincs körülötted elektronikus felület, maximum zene szól. Telefon lenémít, tévé kikapcsol.

Miről írnál?

Gondold végig, vagy kezdd el.

Nincs rossz megoldás. Ami jön. Te, a kézírásod és az első oldal a Naplódban.

Csak te és a gondolataid...

Kezdheted mind egy hősi eposzt, in medias res, hogy mennyire eleged van, dühös vagy, feszült, feldobott, fáradt, kiégett.... Sokféle érzelem, indulat lehet benned, ha elég intenzív és egyértelmű, akkor adódik,hogy erről írj. Mit érzel, mi történt, kik voltak ott, mi dúlt fel, vajon miért dúlt fel... Máskor egy hasonló helyzet máshogy van? … Ha így kezded, rögtön belevágtál a sűrűjébe.

Ha egyáltalán nem megy, ha tökhülyén érzed magad, de nem adod fel, akkor kezdhetsz a környezeted leírásával. Nézz körül, mintha először látnád, írd le, amit lász, és azt is ami eszedbe jut róla. Szabad vagy: ha utálsz egy tárgyat, bútort, ruhadarabot, - írd le azt!

Ha eszedbe jut egy emlék, írd le azt is.

Ha elkalandozol és már másról írsz, nem baj, sőt, hagyd, hogy vigyen a tollad.

Segíthet, ha mint levél tekintesz a naplóírásra és megszólítasz egy távoli vagy akár egy kitalált, vagy már elhunyt személyt, akinek szánod soraidat, de valójában nem küldöd el senkinek.

Ha szeretnéd megadni a módját, lassabban indítani, akkor bemutatkozhatsz. Ki vagy te most épp, hol vagy, honnan hová tartasz, hol vagy ahhoz a kislányhoz képest, aki 9 vagy 13 éves korában írt naplót; kik a családtagjaid, hogy vagy ebben a családban, mi a fontos számodra, mi hiányzik... Bármiről írhatsz, mintha a belső türödbe néznél, amit csak te láthatsz.

Innen indulsz.

Már korábban elhatároztam, hogy megosztom ezt veletek, mindenféle projektet kigondoltam, hogy lehetne a leghatékonyabban elmondani és megmutatni, hogy másnak, Neked is segíthet. Az idő szalad, a projekteket elmossák a hétköznapok.

Az viszont fontos, mielőtt a titkomat felfedem, hogy mindez, ha nem is feltűnő módon, de erősen kapcsolódik a gyerekneveléshez, nevezetesen, hogy ez a bizonyos szuperfegyver, amit mindjárt elárulok, hogy mi; a felnőtt, az anya-nő-ember (apa-férfi-ember) önismeretét, érzelmi tudatosságát hivatott fejleszteni, ami alap a gyereknevelésben, mind a mi, mind a gyerek szempontjából.

Mire tippeltek?!

Napló írás.

Ez az.

A naplóírás bizonyítottan fejleszti az érzelmi tudatosságot, és segíti a problémák átdolgozását, feldolgozását, a negatív érzésekkel való megküzdést és mindez még jobb közérzethez, sőt fizikai állapothoz is vezet. Mindezt nem én találtam ki, később írok majd ezekről a tanulmányokról bővebben.

Vajon közületek, akik ezt a cikket elolvassátok, hányan írtok Naplót? Nem személyes vagy szakmai blogot, nem háztartási naplót, hanem füzetbe, tollal – max szövegszerkesztőbe, mert úgy elszoktunk a kézírástól – arról hogy hogy vagy? Milyen napod volt, mi zaklatott fel, minek örültél, mi lepett meg? Mindarról, ami neked fontos, nem igényled a társad, barátaid, FB ismerőseid visszajelzéseit, kommentjeit. Téged foglalkoztat valami, és azt leírod. Vagy bánt valami.

Gondolom nem vagyunk túl sokan, annál is inkább, mert ez manapság igen anakronisztikus elfoglaltság, nem-korszerű, különcségnek hat, ciki lehet. Hát akkor csináljátok titokban! Csomó cikis privát szokásunk van naponta, hetente, havonta – miért ne lehetne egyel több?!

Mert ez a projektem lényege: írj Te is privát naplót! Erről is fogok írni a jövőben, hogy népszerűsítsem ezt a műfajt, megmutassam előnyeit, bátorítsalak, hogy kezdd újra, ha már kislányként volt ilyen szokásod, csak aztán elmaradt...

Szanatórium a projekt neve, pihenésre, (ön)gyógyításra, a saját életből való időszakos kilépésre asszociálva.

Keress egy bármilyen üres füzetet otthon, kérj egyet a gyerektől, vagy vegyél egy igazán szépet, mint egy ajándék magadnak. Nekem az A5 méret vált be, lehet neked más méret tetszik. Vegyél egy szép tollat is, amelyiket csak ehhez a füzethez fogsz használni. Még nem kell írod semmit bele. Készítsd az ágyad, vagy fotelod mellé, ahol (ön)magad lehetsz, ahol pihenni szoktál. 

Tűnődj csak mit írnál... 

hogyan vágnál bele...?! 

E nagy coming-out örömére hamarosan megosztom itt veletek az egyetemi szakdolgozatomat, amit a személyes és internetes naplóírók motivációjának és személyiségének az összehasonlításáról írtam anno, amikor a blog-kultúra itthon még egész mást jelentett, gyerekcipőben járt. Így nem csak témámat jártam körbe az adott szempontok szerint, hanem egy korlenyomatot is megörökítettem.