Eltelt egy hét.

Remélem megmozgatott a naplóírás gondolata és vettél magadnak egy szép új füzetet, amiben csíkos, kockás (oké, négyzethálós), vagy sima oldalak várják, hogy a betűiddel megtöltsd őket.

Aki a szövegszerkesztőt választja, annak nem lesz ez ilyen ünnepélyes, vagy nem ezektől az elemektől.

A naplóírásban az a legszokatlanabb, - és talán ettől nehéz – hogy amit írunk, az nem szól senkinek. Nem lesz olvasója. Magadnak írod, magaddal beszélgetsz. A gyakorlatias, tevékeny, hatékonyságot kedvelő embereknek ez különösen időpazarlásnak tűnhet. Nem az.

Tekintetjük mentális egészségvédelemnek.

Én-időnek.

Lazításnak, kikapcsolódásnak.

Problémamegoldási módnak.

Terápiás helyzetnek.

Aki szokott meditálni, annak talán könnyebb ez az befelé figyelő, „önmagammal-vagyok” helyzet, merengő tudatállapot.

Próbáld ki milyen. Amikor egyedül vagy, nincs körülötted elektronikus felület, maximum zene szól. Telefon lenémít, tévé kikapcsol.

Miről írnál?

Gondold végig, vagy kezdd el.

Nincs rossz megoldás. Ami jön. Te, a kézírásod és az első oldal a Naplódban.

Csak te és a gondolataid...

Kezdheted mind egy hősi eposzt, in medias res, hogy mennyire eleged van, dühös vagy, feszült, feldobott, fáradt, kiégett.... Sokféle érzelem, indulat lehet benned, ha elég intenzív és egyértelmű, akkor adódik,hogy erről írj. Mit érzel, mi történt, kik voltak ott, mi dúlt fel, vajon miért dúlt fel... Máskor egy hasonló helyzet máshogy van? … Ha így kezded, rögtön belevágtál a sűrűjébe.

Ha egyáltalán nem megy, ha tökhülyén érzed magad, de nem adod fel, akkor kezdhetsz a környezeted leírásával. Nézz körül, mintha először látnád, írd le, amit lász, és azt is ami eszedbe jut róla. Szabad vagy: ha utálsz egy tárgyat, bútort, ruhadarabot, - írd le azt!

Ha eszedbe jut egy emlék, írd le azt is.

Ha elkalandozol és már másról írsz, nem baj, sőt, hagyd, hogy vigyen a tollad.

Segíthet, ha mint levél tekintesz a naplóírásra és megszólítasz egy távoli vagy akár egy kitalált, vagy már elhunyt személyt, akinek szánod soraidat, de valójában nem küldöd el senkinek.

Ha szeretnéd megadni a módját, lassabban indítani, akkor bemutatkozhatsz. Ki vagy te most épp, hol vagy, honnan hová tartasz, hol vagy ahhoz a kislányhoz képest, aki 9 vagy 13 éves korában írt naplót; kik a családtagjaid, hogy vagy ebben a családban, mi a fontos számodra, mi hiányzik... Bármiről írhatsz, mintha a belső türödbe néznél, amit csak te láthatsz.

Innen indulsz.