praktikák

Szeptembertől óvodás?! - a beszoktatás segítése

bizalomérzelmekjátékkommunikációóvodásokpraktikák
A tavasz folyamán az érintett családok kiválasztották az óvodát, beíratták az óvoda-érett kislányukat, kisfiúkat. Remélhetőleg sikerült olyan intézményt találni, amelynek hangulatával és szellemiségével, a család azonosulni tud és az óvónők és dadusok személyisége és temperamentuma rokonszenves. (Ez azért fontos, mert a szülők esetleges ellenérzéseit a gyerekek ellenállásként jelenítik majd meg - nem szívesen megy, nem játszik a többiekkel, vagy ellenkezik, nem működik együtt... )

Az óvónők iránti szülői bizalom fontos táptalaja a gyermek óvoda, óvónénik iránti bizalmának.

Mivel segítheted, hogy minél kevesebb zökkenővel szokja meg az új környezetét, az új közösségi szokásokat és szabályokat?

A beszokás egy folyamat, amit nem érdemes sürgetni, se figyelmen kívül hagyni. Idő kell hozzá, kinek több, kinek kevesebb. Amikor mi felnőttként új munkahelyre kerülünk, nekünk is időbe telik, amíg otthonosan mozgunk, kiismerjük magunkat. A beszoktatásnak is ez a lényege: az új környezet megismerése, a bizalom kialakulása. A legtöbb intézmény lehetővé teszi, hogy eleinte a gyermek a szülővel együtt ismerkedhessen az óvodával, máshol rövid, majd fokozatosan növekvő időben, a szülő jelenléte nélkül szoknak be a gyerekek. Van ahol heti négy nappal kezdenek a gyerekek, máshol az ott-alvással várnak napokat, vagy heteket.

Összeszedtem nyolc szempontot, tanácsot, amivel akár mostantól is segítheted az őszi ovikezdést


  • Érdeklődd meg, a ti óvodátokban mi a beszoktatás protokollja! Ebben eltérőek az intézmények, van ahol bemehet a szülő, van ahol nem, lehet időben behatárolt, vagy szabadabb. Feltételezhetjük, hogy az óvoda által bevezetett rendszer már régóta bevált, működő eljárás-rend, aminek a végre a gyerekek többsége megismeri, elfogadja az új környezetet. 
  • Érdeklődd meg, mi a napirend az óvodában! Ezt már nyáron, nyár végén otthon is elkezdhetitek bevezetni,különösen, ha nagyon eltérő a ti otthoni ritmusotok. Ez neked szülőként nehezebb lesz, de a gyereknek nagy segítség. Mikor mit esznek, mikor mit játszanak, mikor mennek az udvarra, hogy szólítják a gyerekek az óvónéniket, stb, ezeket mind jó, ha megérdeklődjük. 
  • Nézzétek meg nyáron az óvodát a leendő kisovissal! Van ahol ismerkedő délutánokon már fogadják a piciket az óvodák, máshol akár még nyári családi tábor is szerveznek. A lényeg, hogy fokozatosan és természetesen lépjen be az óvoda a gyermek életébe. 
  • Beszéld meg valakivel, ha neked fáj az elválás! Ez neked és a gyermeknek is segít. Sokszor nehezíti meg a beszokást, hogy a gyerek tudja, sejti, érzi, hogy te kint sírsz az óvoda előtt, miután elváltok... Fontos, hogy te - szülőként - hamarabb megküzdj ezzel a fájdalommal. Keress egy empatikus jóbarátot, a szülőtársadat, vagy egy szakembert és beszéld ki magadból, hogy készen állj, ha eljön az ideje. 

A Lányom doboz-ovija négy évvel ezelőttről. Néha még ma is előveszi
  • Játsszatok oviba-menőset babákkal, vagy játékfigurákkal! Kartonból, vagy építőkockából megalkothatjátok a gyermek leendő óvodáját, amiben bejárhatóak az intézmény reális terei - az öltöző, a játszószoba, az étkező, a mosdó, a wc-k, az udvar... Játszunk ovisat! - javasold és válasszatok figurákat, bábukat, akik mennek az óvodába, anyukákat, akik kísérik őket, majd dolgozni vagy vásárolni fognak, óvónéniket, akik várják a gyerekeket... Ez nagyon jó segítő eszköz, nagyon sokat segíthet a gyermeknek, hogy előre felkészüljön, hogy a fantáziáit megjeleníthesse, kijátszhassa. A játék fókuszában lehet az elválás - eleinte nyilván az lesz - később akár a többi gyerekkel való játszás, vagy az, hogy hol van anya, apa, a kistesó, nagytesó miközben ő az oviban van. Az óvodás napirendet is el lehet játszani így. Ha a gyermek rákap, akkor naponta, vagy naponta többször akar ilyen ovisat játszani, ami nagy türelmet igényel a felnőttől, de a nyereség is óriási: a gyermek lelkileg, érzelmileg felkészülten megy ősszel az óvodába.

  • A tanév első hónapjaiban - miután a beszoktatást elkezdtétek - ne menjetek nyaralni! Egy-két hét szünet nagyon megakaszthatja a folyamatot. 
  • Légy erős akkor is, ha sír, amikor elváltok! Jó kezekben, jó helyen hagyod ott. A te dolgod, hogy kitarts és következetesen képviseld, hogy ő már óvodás és az óvodában van a helye. (Anno az én lányom az első hét harmadik vagy negyedik napján azt mondta: "Én nem akarok, de anya mondta, hogy kell" - és közben önállóan felöltözött... )  
  • Ne ijedj meg, ha bizonyos dolgokat még hetekkel később sem tesz meg az óvodában! Lehet, hogy reggel gond nélkül mentek és simán elváltok, de az oviban nem pisil, vagy nem kakil, vagy nem eszik, vagy nem veszi át a nadrágját, vagy nem alszik... Ezek védelmi vonalak, a megérkezés, beszokás utolsó védőbástyái... Remélhetőleg az óvónők türelmével karöltve te is nyugodt maradsz és kivárod a szükséges időt. 

Ti hogyan készültök, készültetek az óvodára? Örömmel veszem, ha megírod!


Tovább

Gyógyítsd magad szavakkal!

napló-írásönismeretpraktikákszülőség
Ahogy arról már olvashattatok, nagy híve vagyok a személyes naplóírásnak, ami jóllehet ódivatúnak sőt anakronisztikusnak tűnik manapság, amikor a legszemélyesebb élményeinket is szívesen osztjuk meg a közösségi felületeken szűkebb tágabb ismerőseinkkel.

A személyes naplóírás valóban nem túl közösségi műfaj, sőt, kifejezetten magányos, inkább a meditációval rokon. Az események, élmények megélésének egy mélyebb síkjára terel, melyben nem a másokkal való megosztás, hanem az önmagammal való találkozás dominál.

A világon rengetegen vezetnek személyes naplót, és még többen kezdték el valaha a serdülőkor, ifjú felnőttkor táján, aztán abbamaradt, elkopott a szokás és a belső igény. Lehet, hogy Te is közéjük tartozol...

Aki most kedvet, hajlandóságot érez kipróbálni, vagy visszatérni ehhez az ősi, nagyon hasznos és üdítően olcsó személyiségfejlesztő eszközhöz, az tartson velem:

Írj Naplót 21 napig!

Szokj rá!

Miért jó ez? Mert a rendszeres naplóírás: 

* növeli önbecsülésed
* megnyugtat
* fokozza az önmegfigyelési képességeidet
* növeli az érzelmi tudatosságod
* őszintébbé tesz önmagaddal
* tisztáz benned zavaros, kusza érzéseket, gondolatokat
* kiegyensúlyozottabbá tesz
* rávilágít a saját megoldásaidra
* segít elkülöníteni a fontost a lényegtelentől
* növeli a fókuszodat a céljaid felé
* megtapasztalhatod a végtelen szabadságot, amit a papír és a toll jelent

21 napig mindennap írj, ha elmulasztod, kezdd elölről. Ha belejöttél, akkor írhatsz igény szerint, de legalább hetente add meg ezt magadnak.

Kezdd el ma: vegyél egy gusztusos füzetet és egy tollat. Ha végképp elszoktál a kézírástól nyithatsz egy titkos fájlt a gépeden, de előtte próbáld ki kézzel. A kézírással járó kézmozdulatok serkentőleg hatnak az agyra.
Sokat ülsz a gép előtt? Az iskolában írtál kézzel utoljára? Itt az idő! Írj kézzel Naplót! Magadnak, magadról! Személyes naplót, ahol csak Te vagy Jelen!

Ha segítséget igényelsz, 21 napig veled tartok: iratkozz fel a bal oldali menüben. Ingyen van; 21 napig e-mailben bátorítalak és segítő kérdésekkel támogatlak, hogy belejöjj és ráérezz.

Irány a Végtelen és azon is túl …....


Tovább

Mi-volt-ma?

empátianapló-írásóvodásokönismeretpraktikák
A napi ritmusok, ismétlődések fontos biztonságteremtő elemek a kisgyermekek (és a nagyobbak) életében. A család hétköznapjaiba szinte végtelen számú kis ismétlődő szokást beszúrhatunk, például minden reggel elénekelni vagy elmondókázni egy napindító dalocskát, vagy valamilyen egyszerűbb mesébe szőni fogmosást, vagy hajmosást. 

Este mi a „Mi-volt-ma?” elmesélésével zárjuk a napot, mindennap, kb. mióta a lányom beszélni tud. A napi eseményekre koncentrálunk még, (kevésbé az érzésekre) és azon belül is az ismétlődésekre, és a különleges eseményekre, ha volt olyan.

Ez egy alap, amire később ráfűzhető a naplóírás szokása, de segít a napok elválasztásában és lezárásában, vagyis maga ez a szokás is egy rítus. Egy jó ideig az anya/szülő mondja mi volt a gyerekkel, még akkor is, amikor a gyerek ezt már el tudja mondani. (Az én lányom egy külön töltött nap végén elhadarja mi volt, majd várja, hogy én elmeséljem neki.)
Ez még inkább a konkrétumok, a külső események világa, - kevésbé az érzelmeké - de a főszereplő ezekben az elmesélt történetekben a gyerek, az ő szempontjából hangzanak el a napi események, jelezve ezzel is az ő fontosságát, létjogosultságát, értékességét. Nekünk szülőknek is érdekes tapasztalat gondolatban utólag bemenni a gyerekkel az óvodába vele játszani, tízóraizni, ebédelni, csendespihenőzni, az udvarra menni, uzsonnázni, majd valamikor este találkozni önmagunkkal, amikor hazaértünk a munkából. A gyerek látószögének ez a rendszeres felvételétele a mi empátiánkat is fejleszti, saját egocentrikus világunkat tágítja.

A mese utáni, lámpaoltás utáni intim légkör azt a bizalmat is sokszor megteremti, amikor a gyerek elmesél olyan epizódokat az óvodai, iskolai életéből, amit napközben magában tartott, kérdésre és kérdés nélkül se mondta.
A jótékony figyelem egy érzékeny megvalósulása ez a helyzet, amikor szinte nulla a külső (zavaró) inger, félhomály van, és a szülő a gyerek napját meséli el, az ő perspektíváját veszi fel, kihagyva saját útjait, nehézségeit. Erre rezonál a gyerek, amikor megnyílik ilyenkor, és magától, önként elmesél valamit.

A kiskamasz vagy kamaszkor beköszöntével már feltehetőleg önmagával igényi a gyerek ezt az intim légkört, napját, titkait önmagával osztja meg elsőként, 13-14 évesen már a naplóírása is bátoríthatjuk, fontos személyiségfejlesztő eszközt adva a kezébe. A napi eseményekre, önmagára, az érzésekre való tudatosabb reflexiót és az erre való igényt alapozzunk meg, ha már kiskorban esténként elmeséljük „közösen”, hogy mi történt aznap a gyerekkel, vagyis „mivoltmázunk” - ahogy mifelénk mondják.


Tovább

Mi az a hiszti?

bárcsakmódszerérzelmekfigyelemhisztikapcsolatóvodásokpraktikákSzeminárium
A minap újra a „hisztiről” beszélgettünk és én újra elgondolkodtam a kérdésről.... 

A „hiszti” egy pejoratív, lekezelő kifejezés legtöbbször, főleg ha egy felnőtt nő, vagy férfi „hisztizik”, de a gyerekek hangos, erőszakos, sokszor érthetetlen hisztijeit sem szoktuk szeretni, minimum idegesek leszünk tőle, de sokszor agresszívek is.

Éppen emiatt a lekezelő hangnem és tisztázatlan jelentés miatt nem szeretem ezt a kifejezést.

A „hisztit” talán pontosabb, ha gyermeki dacnak nevezzük, de mindenképpen egy komplex érzelmi kommunikációs aktusnak tekintjük, ami életkorilag egy érési szakasz, kb másfél éves kortól akár végig az óvodáskoron át, attól függ mennyire „tanul rá” a gyerek erre a kommunikációra.

A „hiszti” bár a gyerek „csinálja” a szülői kommunikáción múlik, hogy mennyire, hogyan, meddig marad abban az érzelmi feszültségben a gyerek, amit így tud kifejezni. Még nem tudja máshogy.

Az empátia az, amit tudatosan be kell kapcsolni egy ilyen helyzetben, és a saját frusztrációnk, amit tudatosan ki kell kapcsolni, mert a gyerek nem akarattal bosszant, nem célja az idegesítés, nem „rossz”, sőt ő éppen eléggé rosszul érzi magát valami miatt. Vagy rájövünk, vagy nem, hogy mi miatt, de az biztos, hogy türelmes megértéssel megvárhatjuk, míg kijön ebből a frusztrált állapotból, uralkodva saját indulatainkon.

Hogyan előzhető meg a hiszti?

Az empatikus családban, ahol a gyermeket életkorának és érettségének megfelelő környezet veszi körül, a gyerekek minimálisan hisztiznek.

Hogyan lehet reagálni, amikor a gyerek nagyon szeretne valamit, de vissza kell őt utasítani, és félő, hogy épp ilyenkor lesz hiszti a válasza... Lehet megadni, amit kér. Ez nyilván nem megy a végtelenségig. Lehet kapásból támadni őt, ráncigálni, fenyegetni – ebből sem tanul igazán semmi hasznosat. És lehetünk megértőek, hogy ő márpedig szeretne valamit. Olyan jó lenne, ha megkaphatná. Valóban szeretné. Egy darabka édességet, valami csillogó tárgyat, vagy nyakbaülni … de ezt nem lehet éppen most. Az akadályoztatás számára frusztráció, ahogy sokszor egyébként nekünk felnőtteknek is, lássuk be. Mit teszünk mi, amikor vágyunk valamire? Ábrándozunk.
A gyerek elsődleges érzelme ekkor a vágyakozás, vágyás, akarás. Nem a birtoklás. Az ő vágyában osztozni „csak” figyelem, energia, jószándék kérdése, nem kerül pénzbe. Ginott úgy írja, biztosítsuk együttérzésünkről, hamár vissza kell utasítanunk. Hogyan fejezhetem ezt ki? Bárcsak-módszernek hívom én ezt, mert ez a kulcsszó: bárcsak! Bárcsak a tiéd lehetne, bárcsak megvehetném, bárcsak maradhatnánk még a játszótéren... A vágyában osztozunk, elfogadjuk azzal, hogy kimondjuk. Azt a keretet, korlátot, hogy az nem történhet meg (sose, vagy most éppen), azt mi tartjuk, de kimondjuk, megvalósítjuk a vágyát a szavainkkal.

Próbáljátok ki!


Tovább

Hétköznapi praktikák – villámtippek: fáradt gyerekkel hazafelé

gyerekséghumorjátékóvodásokpraktikák

Helyzet: A gyerek fáradt, nincs kedve gyalogolni, lassú, meg meg áll, vagy szeretné, hogy felemeld, cipeld kicsit...

Tipp1: mondókázzatok babalépegetőket, vagy ütemes versikéket, amiket ismertek. Pl: Aki nem lép egyszerre..., Jár a baba jár..., Így járnak a huszárok..., Megy a gőzös..., Sétálunk, sétálunk..., Dombon törik… Ha jártatok Ringatóra, ott sok ilyet tanulhattatok, de bármelyik mondókás könyvet fel lehet lapozni. 
Sehol nincs meghatározva, hogy 2-3-4 év felett ezeket ne lehetne elővenni és miért ne az utcán, vagy a lépcsőházban... Próbáljátok ki! Nektek is sokkal szórakoztatóbb, mint veszekedni, vagy cipelni, vagy rángatni a kicsiket.

Tipp2: a gyerekek, különösen az ovisok nagyon szeretik az állatos történeteket, állatos meséket, szeretnek az állatokkal, vagy állatosat játszani. Ilyen állatos minijátékot mi is kitalálhatunk miközben hazafelé tartunk: Legyünk most fáradt nyuszik, akik, lassan váááánszorognak.... és játsszátok el ezt a vén, fáradt, lassú nyuszit. Most legyünk fürge nyuszik! - mondjad, és ez a haladós rész, szinte szaladtok... Aztán megint a fáradt nyuszi és újra a fürge... Nagyon szórakoztató gyereknek, felnőttnek egyaránt és már otthon is vagytok, felértetek az emeletre. Mi „közepes nyuszik” is tudunk ám lenni, akkor normális tempóban lépegetünk! Természetesen bármilyen állattal lehet játszani.

Kipróbáljátok?!

Tovább

Gyermeknevelési könyvek labirintusában

gyerekségKönyvismertetőneveléspraktikák
Bár oldalt olvashatjátok az általam ajánlott könyveket, van, amelyikről már írtam is, ám most összegyűjtöttem egy hosszú listát gyerekneveléssel foglalkozó könyvekről. Én sem ismerem mindegyiket, de ahogy időm engedi, szeretném áttanulmányozni az összeset. Van köztük egészen új és nemrég megjelent, amelyeket könnyebb beszerezni, és van, amelyik régebbi kiadású és talán kutatni kell utána, és könyvtárból lehet beszerezni. Olyan irodalmakat szerettem volna összegyűjteni, amelyik általában a gyerekneveléssel foglalkozik, nem valamelyik életszakasszal, és nem valamilyen jellegzetes viselkedéssel, vagy tünettel. A fejlődéslélektani szempontú irodalmakat is kihagytam, arra talán összeállítok majd egy másik listát.
UPDATE! A már többször frissített könyves listát, most 2018 januárjában újra átnéztem és aktualizáltam az új könyvekkel, amelyekből igen sok van, csak győzzük elolvasni őket!

Itt a jelenleg toplistás első húsz könyvet sorolom fel, a részletes listát itt megnézhetitek és letölthetitek...
Ha ismertek olyat, amelyik ebben nem szerepel, írjátok meg nekem!
Kellemes böngészést kívánok! 
  1. Adele Faber - Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje - Gyakorlati tanácsok a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz  
  2. Angelika Bartram - Jan-Uwe Rogge: Beszélj úgy a gyerekkel, hogy meghallgasson és hallgasd őt úgy, hogy beavasson 
  3. Barbara C. Unell - Jerry Wyckoff: Fegyelmezés szeretettel - Így kezeld a nyafogást, a hisztit, az evés körüli cirkuszt, a képernyőfüggőséget- és még sok mást!  
  4. Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem! - Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig 
  5. Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv: Kamaszokra hangolva - Szeresd feltétel nélkül! 
  6. Jan-Uwe Rogge: Nevelési kérdezz-felelek - 111 kérdés és válasz 
  7. Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés  
  8. Jessica Joelle Alexander - Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra - Hogyan nevelnek a világ legboldogabb emberei talpraesett és életrevaló gyerekeket? 
  9. Kádár Annamária - Kerekes Valéria: Mesepszichológia a gyakorlatban - Az önbecsülés és a küzdőképesség megalapozása gyermekkorban 
  10. Kádár Annamária: Lilla és Tündérbogyó - 30 érzelmi intelligencia fejlesztő mese 
  11. Kádár Annamária: Mesepszichológia - Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban 
  12. Kevin Leman: Péntekre boldog család  
  13. Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor - Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb gyerekeket? 
  14. Melinda Blau - Tracy Hogg: A suttogó titkai I. - A csecsemő gondozása és nevelése 
  15. Ranschburg Jenő : Szülők könyve - A fogantatástól az iskolakezdésig 
  16. Ross Campbell - Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv: Gyerekekre hangolva - Szeresd úgy, hogy érezze!  
  17. Tim Seldin: Hogyan nevelj boldog gyereket - A Montessori-módszer  
  18. Vekerdy Tamás: A szülő kérdez, a pszichológus válaszol 2. 
  19. Vekerdy Tamás: Belső szabadság - Elég jó szülő - elég jó gyerek 
  20. Vekerdy Tamás: Kisgyerekek - óvodások 
  21. Vida Ágnes: Babapszichológia - Lélek, viselkedés, fejlődés kétéves korig

    A lista innen letölthető.

    Ti melyikből tájékozódtatok? Ismeritek valamelyiket? Volt amelyik megtetszett és volt amelyiket félretettétek? Olvastatok olyan könyvet, amelyik hasznos volt, de hiányzik a listából? Milyen ajánlások, vagy szempontok alapján választotok segítő könyveket?
    A hozzászólásokban megoszthatjátok a gondolataitokat!

    Bruno Bettelheim, - akinek az Elég jó szülő című könyvéről itt írtam - úgy találta, hogy a szülők általában addig keresgetik a szakirodalmakat, amíg olyat, vagy ahhoz hasonlót nem olvasnak, amit ők maguk is gondolnak, mert a nagyon eltérő álláspont frusztrációt kelt, önvédelemre kényszerít.

    Ti mit gondoltok erről?


    Tovább

    Szeminárium a Szelíd Szülőkért

    empátiahisztiminikérdőívpéldamutatáspraktikákSzemináriumszolgáltatás


     Az elmúlt héten több, mint harmincan töltöttétek ki a Szelíd Szülő Mini Tesztet, és kaptátok meg a pontszámaitokat. (Aki adott elérhetőséget.)  
    A legtöbben nem jeleztetek vissza, hogy mennyire illett rátok az eredmény, akiktől kaptam visszajelzést, arra "semennyire" és "teljesen" passzoltak a megállapítások. 

    Aki eddig nem tette, de most kedvet kapott kitölteni, 
    az itt találja a Mini Tesztet. 


    Mit adhat, miben segíthet a Szelíd Szülő Szeminárium? 

    Találkozhatsz más anyukákkal, akik hasonló cipőben járnak mint te, hasonló problémákkal találkoznak nap mint nap. A Szemináriumon lehetőség nyílik a tapasztalatokat átbeszélni. 


    Segítséget kaphatsz, hogy jobban megértsd a gyermekeidet és konkrét kommunikációs technikákat tanulunk, hogy elvárásainkat úgy fogalmazzuk meg, hogy eközben ne sértsük meg a gyermek önérzetét, önbecsülését.

    A Szelíd Szülő Szemináriumon azt a szemléletet képviseljük, hogy a szülő dolga, hogy megértő, együttérző módon kísérje, segítse a gyermeket a nehézségeiben. Konkrét és azonnal kipróbálható módszereket tanulunk, hogy hogyan vehetjük rá a gyermekinket az együttműködésre anélkül, hogy fenyegetőznénk, és mi módon fegyelmezhetünk és büntethetünk úgy, hogy az ne fájjon.

    Átbeszéljük, hogyan tudod azokat a téged zavaró dolgokat úgy megfogalmazni, hogy az ne a sokadik veszekedés legyen, hanem hatékony utalás arra, hogy valami változást szeretnél.

    Megoszthatod a többi résztvevővel saját szelíd és jól működő megoldásaidat, hogy ők is tanulhassanak belőle, miközben új készségekkel is gazdagodsz.


    Hol és mikor indul Szeminárium? 

    Az aktuális Szeminárumi csoportról itt Szalon jobb oldalán és az oldalakon tudtok tájékozódni.
    A helyszín Budapest, az alkalmak hétvégén szoktak lenni hetente vagy kéthetente három óra egy alkalom.
    A következő csoport 2016 május végén indul, érdeklődj, jelentkezz ezen az oldalon, vagy e-mailban: kabaipiroska@szelidszulo.hu 

    Tovább