humor
Követendő Közlések ABC-je
KÖVETENDŐ KÖZLÉSEK ABC-JE |
Most összeszedtem a
Követendő Közléseket, melyekről itt-ott már esett szó. A
listába belevettem néhány nem verbális kommunikációs eszközt
is, amelyek az együttműködést segítik. Röviden mutatom most be
ezeket.
- Ajándék – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; alanyi jogon jár, nem kell kiérdemelni
- Átfogalmazás, tisztázó kérdések – a gyerek mondandójának összefoglalása vagy elismétlése más szavakkal; az érzelmek tükrözéséhez hasonló
- Bárcsak módszer – a gyerek vágyának teljesítése képzeletben; a vágy létjogosultságának elismerése; annak közvetítése, hogy értjük és megértjük a vágyát („Bárcsak tarthatnánk igazi lovat is!”)
- Családgyűlés – családi munkamegosztás, házirend és visszatérő konfliktusok megbeszélésének komplex, egész családot bevonó módszere.
- Düh kifejezése szavakkal vagy szimbolikusan – a dühös érzések kifejező megfogalmazása, vagy lerajzolása; cél a dühös cselekedetek (ütés, rúgás stb) helyettesítése, elkerülése; pl: „Annyira, de annyira mérges vagyok, hogy legszívesebben az összes tányért a földhöz vágnám!”
- Elismerős szavak – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; becézés, kedves szavak, a teljesítmény elismerése, cselekedetek megerősítése szavakkal
- Egyedi igények, egyéni bánásmód – a testvérek egyenlő vagy azonos elismerése helyett, az egyedi igényeik és szükségleteik alapján adott elismerések és tárgyak
- Empátia – szükséges szülői attitűd; a gyerek lehetséges érzéseinek átérzése, saját (gyerekkori) tapasztalataink alapján; annak tudata, hogy a gyermek testileg-lelkileg kiszolgáltatott a szüleinek
- Értő figyelem, érzelmek tükrözése, elfogadása – a gyerek verbális és nem-verbális közléseinek érzelmi tartalmára való utalás, annak megfogalmazása, hogy értjük, vagy érteni véljük, hogyan érez. („Látom, nagyon feldúlt vagy.”)
- Én-üzenetek, saját érzések, igények megfogalmazása – az érzések, elvárások megfogalmazása E/1-ben, kijelentő módban, kerülve a másik minősítését, vagy az utasítást (te-üzenet); pl: „Fáradt vagyok, lepihenek, aztán játszunk egy dominót”; „Nem tetszik, ha ilyen goromba szavakat használsz!”
- Feltétel nélküli szeretet – a szeretet és elfogadás alanyi jogon, amit nem kell kiérdemelni, nem kell tenni érte, valamilyennek lenni; ez a személyiség építőanyaga
- Gyengéd testi ráhatás – fizikai beavatkozás, finoman, de határozottan eltérítjük, kimozdítjuk a gyereket abból amit csinál
- Humor – segítő attitűd, jó, ha elő tudjuk venni, amikor szükséges
- Hümmögés – a figyelem kifejezőeszköze, a szemkontaktus, bólogatás (stb) kísérője, segítség, hogy ne beszéljünk sokat/feleslegesen
- Hívogatók – a figyelmünk és kíváncsiságunk kifejező formáinak gyűjtőneve; a hümmögés is ide tartozik; továbbá: Igen?, valóban?, Nahát!, Ejjha!, Ezt nevezem!, Aztán mi történt...? stb
- Információk – tárgyilagosságra törekvő technikák egyike; az elvárások, szabályok megfogalmazásának minél semlegesebb módja; pl: „7-kor vacsoraidő.” „A favonat nem ütögetésre való.” „A csizmának nem itt van a helye.” „Odaadom, de elvárom,hogy visszatedd, miután végeztél.”
- Időhatár – a kérés kiegészítő eleme; adjuk meg, vagy beszéljük meg, hogy meddig bezárólag tegyen meg valamit a gyerek
- Jövő-fókusz – a tapasztalatokra koncentrálás a hibáztatás és vádaskodás helyett; hogyan lehet elkerülni legközelebb...
- Játékidő – a minőségi idő egy fontos lehetősége, megbeszélt időben és hosszban, a szülő osztatlan figyelmét adja a gyereknek, a játékot a gyerek megválaszthatja, a szülő is kreatívan részt vesz, valódi játszótárs; pl szerepcsere játék
- Kérés – fontos kommunikációs forma; követeléstől elkülönítendő.
- Kapcsolódás – ráhangolódás a gyerekre, a szeretetteli kapcsolat átélése, megélése
- Következmény-fókusz – jövőfókusszal hasonló; adjuk meg a lehetőséget, hogy a gyerek segítsen jóvá tenni a hibáját, tapasztalja meg tettei következményeit
- Leíró közlések – a tárgyilagosságra törekvő technikák közé tartozik, igényeinket és elismerésüket kifejezésének is követendő módja; pl: „Utcai cipőt látok a szőnyegen”; „Egy hibás példát láttam a matekfüzetedben”; Nadrág, póló és még zokni is, te egyedül felöltöztél, ez igen!” „Nagyon szép rendet látok a gyerekszobában, játékok, könyvek, ruhák mind a helyükön!”
- Mondókák – a naponta (többször) ismétlődő helyzetek ritmust adó kísérője lehet egy-egy rövidebb-hosszabb mondóka, dalocska, versike; reggeli ébresztés, pelenkázás, fürdés/fürdetés, (hajmosás), evés/etetés, sétálás, lefekvés...
- Melléguggolás, hozzáhajolás – az odafordulás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; a gyermek szem magasságába kerülünk
- Minőségi idő – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; teljes figyelmünket a gyereknek szenteljük, mással nem foglalkozunk; olyan közös tevékenységet választunk, amit mindketten, de a gyerek mindenképp élvez
- Miért-mit-hogyan kérdések átgondolása – miért viselkedik úgy, ahogy, vajon? mit szeretnék megtanítani most neki? hogyan tudom ezt a legjobban megtenni?
- Megfigyelés – tárgyilagosságra törekvő technika; az érzékszervekkel felfogható tényeket (amit látunk, hallunk) elkülönítsük az értékelésünktől, minősítésektől (mi erről a véleményünk); pl: „sáros cipőt látok a szőnyegen / gusztustalan sáros cipőt látok a tiszta szőnyegen...”
- Napirend – a gyerekek ismétlődésre és ritmusokra való igényének a kiszolgálása; az együttműködés egyik alapköve
- Odafordulás – a melléguggolás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; nagy erővel bír
- Példamutatás – a szülők szavai akkor számítanak igazán, ha a tetteik is szinkronban vannak; a gyerekek abból tanulnak elsősorban amit látnak a felnőttektől
- Pozitivitás – követendő alap-attitűd; a gyerek személyiségének, tulajdonságainak, tetteinek jó, előnyös oldalának hangsúlyozása, azt mondjuk,kérjük, amit szeretnénk, ne azt amit nem; jót feltételezzünk a gyerekről, és a gyakori tiltások, „nem-ek” helyett „feltételes igen” szerkezeteket használata; pl: „inkább ezzel a játék-késsel vágjál.”
- Ránézés – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
- Súgás – egy kérés, vagy információ, vagy leíró közlés a fülbe súgva még hatásosabb; a gyerekek szeretnek sugdolózni, fizikai közelséget is jelent, „mellesleg” meg is érinthetjük
- Saját megoldás-találás segítése – sok technikának ez a kifejezett célja; a kész megoldások, tanácsok, kinyilatkoztatások helyett, a gyerek jöjjön rá, hogy mi legyen a következő lépés, és önként tegye meg pl kiviszi a sáros cipőt a szőnyegről
- Szeretetnyelvek – a szeretet kifejezésének öt lehetséges módja: ajándék, elismerő szavak, minőségi idő, szívességek, testi érintés
- Szívességek, szolgálat – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; szülőként sok ilyet teszünk, gondoskodó, törődő gesztusok
- Szükségletek észlelése – saját szükségleteink és a gyerek szükségleteinek felismerése a kérések mögött
- Szemkontaktus – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
- Testi érintés – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; simogatás, ölelés, puszi, összebújás, stb.
- Utalás, összefoglalás egyszóval – a felesleges (hegyi) beszéd elkerülésének technikája; visszatérő szituációk megoldása egy egy kulcs-szó kimondásával, pl: „Cipő...!”, vagy elismerés kifejezése egy-egy fogalommal, pl „...ezt nevezem kitartásnak!”
- Vereségmentes konfliktusmegoldás – olyan komplex konfliktusmegoldási protokoll, amelyben mindenki számára elfogadható megoldást találnak a résztvevők; fontos eleme a minősítés, értékelés nélküli szabad ötletelés lehetőleg írásban
- Választási lehetőség – együttműködést segítő fontos eszköz; a szülő kijelöli a választási lehetőségek körét (max 3 elemet) és a gyerek választhat; pl: a sárga vagy a piros pólót veszed ma fel?
- Zárás – egyfelől ez a felsorolás vége, másfelől a gyereknek nem való, értékes, törékeny, veszélyes és gyakran-konfliktust okozó tárgyakat zárjuk el a gyerek elől, ezzel is segítve gyerekbarát, tiltás-szegény környezetet.
Írjátok meg, ha
kiegészítenétek még valamivel!
Hétköznapi praktikák – villámtippek: fáradt gyerekkel hazafelé
Helyzet: A gyerek fáradt, nincs kedve
gyalogolni, lassú, meg meg áll, vagy szeretné, hogy felemeld,
cipeld kicsit...
Tipp1: mondókázzatok babalépegetőket,
vagy ütemes versikéket, amiket ismertek. Pl: Aki nem lép
egyszerre..., Jár a baba jár..., Így járnak a huszárok..., Megy a gőzös..., Sétálunk, sétálunk..., Dombon törik… Ha jártatok
Ringatóra, ott sok ilyet tanulhattatok, de bármelyik
mondókás könyvet fel lehet lapozni.
Sehol nincs meghatározva, hogy 2-3-4
év felett ezeket ne lehetne elővenni és miért ne az utcán, vagy
a lépcsőházban... Próbáljátok ki! Nektek is sokkal
szórakoztatóbb, mint veszekedni, vagy cipelni, vagy rángatni a
kicsiket.
Tipp2: a gyerekek, különösen az
ovisok nagyon szeretik az állatos történeteket, állatos meséket,
szeretnek az állatokkal, vagy állatosat játszani. Ilyen állatos
minijátékot mi is kitalálhatunk miközben hazafelé tartunk: Legyünk most fáradt nyuszik,
akik, lassan váááánszorognak.... és játsszátok el ezt a vén,
fáradt, lassú nyuszit. Most legyünk fürge nyuszik! - mondjad, és
ez a haladós rész, szinte szaladtok... Aztán megint a fáradt
nyuszi és újra a fürge... Nagyon szórakoztató gyereknek,
felnőttnek egyaránt és már otthon is vagytok, felértetek az
emeletre. Mi „közepes nyuszik” is tudunk ám lenni, akkor normális tempóban lépegetünk! Természetesen bármilyen állattal lehet játszani.
Kipróbáljátok?!
A gyermeki tisztelet 8 fokozata
Catharine festménye |
Nagyon szórakoztató írást találtam Gary Chapman Családi összhangzattan című könyvében, ám a szóban forgó részt ő is Erma Bombeck egy tanulmányából idézi. Megosztom veletek:
„A szülők értelmi képességének hullámzása nyolc fázisra
osztható. E fokozatoknak semmi közük sincs az agysejtek számához, sem az
IQ-hoz, sem pedig a szellemi kapacitáshoz. Az egyes fokozatok teljesen váratlanul
és indokolatlanul követik egymást. Legalábbis gyermekeink szerint.
Az 1. fokozatot valószínűleg nem tudjuk alulmúlni. Van egy
kisbabánk, és mi semmit sem tudunk, de nem baj, mert ő még nálunk is kevesebbet tud. Csecsemőnk szeme mindenhova követ bennünket. Ha kinyújtjuk az
ujjunkat, a csöppség csak nézi, és nem kérdez semmit. Ezzel mindketten jól
elvagyunk.
A 2. fokozat körülbelül akkor lép életbe, amikor a kicsi
eléri a kétéves kort. Csak hozzá kell érintenünk a szánkat a bibis ujjához, s
az máris meggyógyul. Varázserővel összeragasztjuk a könyvet, és sebészi
ügyességgel visszarakjuk a baba fejét. Hajrá, csak így tovább!
A 3. fokozatban még mindig álljuk a sarat, bár amikor
gyanútlanul iskolába küldjük csemeténket, hamar rájön, hogy a többi felnőtt is
tud valamit - egyesek még anyánál vagy apánál is többet. De szellemi pozíciónk
még mindig megingathatatlan.
Gyermekünk tizenkét éves kora körül (4. fokozat) kezdődik a
leépülésünk. Többnyire olyankor lepleződünk le, mikor segítünk a házi feladat
megírásában, amivel legjobb esetben is csak egy hármashoz segíthetjük a
nebulót. Az sem vívja ki osztatlan elismerését, amikor korcsolyázni tanítjuk,
és egy óvatlan pillanatban teljes hosszunkban elnyúlunk a jégen, miközben őt is
magunkkal rántjuk. Néha úgy néznek ránk, mintha azon csodálkoznának, hogyan
vagyunk képesek megtartani az állásunkat.
Mire az 5. fokozatba lépünk, gyermekünk már a tizenötödik
évét tapossa, és mi bámulatos sebességgel kezdünk visszafejlődni. Nem emlékszünk
az ígéreteinkre. Lépten-nyomon megfeledkezünk arról, hogy valaha mi is voltunk
gyerekek. Ismételjük önmagunkat, unalmasak vagyunk, és semmi más nem telik tőlünk,
csak az, hogy kihallgassuk a bizalmas telefonbeszélgetéseket, és hogy azt
szajkózzuk: „Csak azért büntetlek meg,
mert szeretlek!”
A legnagyobb változás két évvel ezután következik be, a 6.
fokozatnál. Egy dinnyébe több értelem szorult, mint belénk, szülőkbe! Gyermekeink
már csak harmadik személyben beszélnek rólunk, jelezve, hogy úgysem értünk
semmit. (Például: „Vajon hogy tudtak ezek
ketten összehozni egy gyereket? Biztos megnéztek egy videó filmet!”)
A 7. fokozatban a gyerekek a felnőttek, és a szülők a
gyerekek. Néha kölcsön kaphatjuk tőlük az autónkat, ha szépen kérjük. Megtervezik,
hogy mi legyen a vacsora (pizza), és nekünk is szabad használni a telefont,
csak szóljunk előre. Nem kell már azzal fáradnunk, hogy meg szervezzük a
nyaralásukat, sőt még a mi szabadidőnket is készségesen beosztják. („Te és apa sokkal jobban fogjátok érezni
magatokat a szobátokban, távol minden zajtól.”)
A 8. fokozat az esküvőjük után egy nappal kezdődik, amikor
egyetlen éjszaka leforgása alatt zsenivé válunk. Mindent tudunk a pénzátutalásról,
a hitelkonstrukciókról, és arról, hogy milyen lángon sül a piskóta
aranybarnára. Ez a mi virágkorunk. Milyen kár, hogy a legtöbb szülő nem bírja
cérnával ilyen sokáig!”
Ti mit gondoltok erről?