Szeminárium

Új Év - Új Tervek?!

érzelmekfejlődéskommunikációnevelésSzemináriumvárandósság
Előző beszélgetésünk óta négy év telt el! Mi minden történt ebben a négy évben? Hogy van a Szelíd Szülő Szalon és Gazdasszonya?
Sok munkával és tanulással telt az elmúlt négy év, melyben még mindig sokszor háttérbe szorul a Szelíd Szülő Szalon. Vannak lelkesebb és fáradtabb periódusok, amikor tudok írni és amikor kevésbé. Még még nincs rendszer a Szalon mögött, de mindenképp szeretném életben tartani, írok amikor ihletem és energiám van a két állásom és a kislányom mellett. Fontos szakasz zárult le a tavaly év végi klinikai szakvizsgámmal, ami után hivatalosan is gyermekpszichológus lettem, bár itt a Szalonban inkább szülők pszichológusa vagyok; azt képviselem, hogy a szülői érzelmi tudatosság, önismeret, empátia az első lépés, hogy elég jó szülők legyünk, hogy megelőzzük az érzelmi és magatartászavarokat, a konfliktusok elmélyülését.


Milyen újdonságok vannak a Szalonban?
2014-től írok könyvismertetőket különböző gyermeknevelési könyvekről, amelyből egyre több jelenik meg évről évre, ami jó jel, ha a családok – általában főleg az anyák – elolvassák ezeket. Az a célom, hogy minél több gyereknevelési könyvről írjak ismertetőt, hogy segítsem a választást, a tájékozódást ebben a témában.
2016-ban részt vettem az Év Anyavállalata versenyen, ahol különdíjat kapott a Szelíd Szülő Szalon: egy tanácsadást Joó Zsuzsanna  coach-csal, ami nagyon elgondolkodtató és hosszú távon inspiráló volt: azóta is érlelem a tanácsait, észrevételeit. 


Mi a helyzet a Szelíd Szülő Szemináriummal? Mi ez a Szeminárium?
A Szelíd Szülő Szeminárium egy csoportos foglalkozás sorozat, amelyben gyereknevelési témákat és helyzeteket beszélünk át. A csoportban lehetőség van átélni a gyerekek helyzetét, rálátni saját eddigi megoldásainkra, begyakorolni új reakciómódokat és megtapasztalni a csoport erejét. A Szalon ezzel a programmal indult, de a csoport-szervezési szakaszban legtöbbször elakadok, az egyéb életterületeim elviszik a fókuszt. Ráadásul, amikor utoljára komolyabban terveztem Szemináriumi csoportot, kiderült, hogy a nagymamám súlyos beteg és hamarosan el is veszítettük Őt, ami sokáig elhallgattatott. Érzékeny és derűs asszony volt a nagymamám, nagyon szerettem őt. Visszatérve a kérdésre, a következő tanévben tervezek új Szeminárumi csoportot indítani, nagyon jó lesz!


Mit hoz a jövő? Mit tervezel idén és a következő években?
A rendszeresség és a rendszer kiépítése továbbra is kihívás. Szeretnék olvasni és írni, ez a legfőbb és legminimálisabb célom. A Szelíd Szülő Szalon kulcsszavai továbbra is a gyermeknevelés, érzelmi nevelés, az érzelmi problémák megelőzése, az együttműködésen, bizalmon, kölcsönösségen alapuló szülő-gyermek kapcsolat segítése, és szeretnék nagyobb súlyt helyezni a várandósság érzelmi támogatására, mert azt gondolom, hogy az újszülöttre való ráhangolódási készség segíthető egy várandósság alatt érzelmi, pszichológiai támogatással, ami az egész gyermekkort és szülő-gyerek kapcsolatot pozitívan befolyásolhatja! A távoli vízióm egy valódi Szalon, egy közösségi tér, ahol lesz kávé, tea, könyv, és értékes foglalkozások szülőknek, gyerekeknek... Sok elképzelésem van, amit lépésről lépésre igyekszem megvalósítani!


/KM/
Tovább

Követendő Közlések ABC-je

ajándékbárcsakmódszercsaládi gyűlésérzelmekfigyelemhumorkommunikációpéldamutatásSzemináriumszeretet
KÖVETENDŐ KÖZLÉSEK ABC-JE
Pár éve elérhető már a Kerülendő Közlések ABC-je a letölthető anyagok közt.

Most összeszedtem a Követendő Közléseket, melyekről itt-ott már esett szó. A listába belevettem néhány nem verbális kommunikációs eszközt is, amelyek az együttműködést segítik. Röviden mutatom most be ezeket. 

 

  • Ajándék – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; alanyi jogon jár, nem kell kiérdemelni
  • Átfogalmazás, tisztázó kérdések – a gyerek mondandójának összefoglalása vagy elismétlése más szavakkal; az érzelmek tükrözéséhez hasonló
  • Bárcsak módszer – a gyerek vágyának teljesítése képzeletben; a vágy létjogosultságának elismerése; annak közvetítése, hogy értjük és megértjük a vágyát („Bárcsak tarthatnánk igazi lovat is!”)
  • Családgyűlés – családi munkamegosztás, házirend és visszatérő konfliktusok megbeszélésének komplex, egész családot bevonó módszere.
  • Düh kifejezése szavakkal vagy szimbolikusan – a dühös érzések kifejező megfogalmazása, vagy lerajzolása; cél a dühös cselekedetek (ütés, rúgás stb) helyettesítése, elkerülése; pl: „Annyira, de annyira mérges vagyok, hogy legszívesebben az összes tányért a földhöz vágnám!”
  • Elismerős szavak – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; becézés, kedves szavak, a teljesítmény elismerése, cselekedetek megerősítése szavakkal
  • Egyedi igények, egyéni bánásmód – a testvérek egyenlő vagy azonos elismerése helyett, az egyedi igényeik és szükségleteik alapján adott elismerések és tárgyak
  • Empátia – szükséges szülői attitűd; a gyerek lehetséges érzéseinek átérzése, saját (gyerekkori) tapasztalataink alapján; annak tudata, hogy a gyermek testileg-lelkileg kiszolgáltatott a szüleinek
  • Értő figyelem, érzelmek tükrözése, elfogadása – a gyerek verbális és nem-verbális közléseinek érzelmi tartalmára való utalás, annak megfogalmazása, hogy értjük, vagy érteni véljük, hogyan érez. („Látom, nagyon feldúlt vagy.”)
  • Én-üzenetek, saját érzések, igények megfogalmazása – az érzések, elvárások megfogalmazása E/1-ben, kijelentő módban, kerülve a másik minősítését, vagy az utasítást (te-üzenet); pl: „Fáradt vagyok, lepihenek, aztán játszunk egy dominót”; „Nem tetszik, ha ilyen goromba szavakat használsz!”
  • Feltétel nélküli szeretet – a szeretet és elfogadás alanyi jogon, amit nem kell kiérdemelni, nem kell tenni érte, valamilyennek lenni; ez a személyiség építőanyaga
  • Gyengéd testi ráhatás – fizikai beavatkozás, finoman, de határozottan eltérítjük, kimozdítjuk a gyereket abból amit csinál
  • Humor – segítő attitűd, jó, ha elő tudjuk venni, amikor szükséges
  • Hümmögés – a figyelem kifejezőeszköze, a szemkontaktus, bólogatás (stb) kísérője, segítség, hogy ne beszéljünk sokat/feleslegesen
  • Hívogatók – a figyelmünk és kíváncsiságunk kifejező formáinak gyűjtőneve; a hümmögés is ide tartozik; továbbá: Igen?, valóban?, Nahát!, Ejjha!, Ezt nevezem!, Aztán mi történt...? stb
  • Információk – tárgyilagosságra törekvő technikák egyike; az elvárások, szabályok megfogalmazásának minél semlegesebb módja; pl: „7-kor vacsoraidő.” „A favonat nem ütögetésre való.” „A csizmának nem itt van a helye.” „Odaadom, de elvárom,hogy visszatedd, miután végeztél.”
  • Időhatár – a kérés kiegészítő eleme; adjuk meg, vagy beszéljük meg, hogy meddig bezárólag tegyen meg valamit a gyerek
  • Jövő-fókusz – a tapasztalatokra koncentrálás a hibáztatás és vádaskodás helyett; hogyan lehet elkerülni legközelebb...
  • Játékidő – a minőségi idő egy fontos lehetősége, megbeszélt időben és hosszban, a szülő osztatlan figyelmét adja a gyereknek, a játékot a gyerek megválaszthatja, a szülő is kreatívan részt vesz, valódi játszótárs; pl szerepcsere játék
  • Kérés – fontos kommunikációs forma; követeléstől elkülönítendő.
  • Kapcsolódás – ráhangolódás a gyerekre, a szeretetteli kapcsolat átélése, megélése
  • Következmény-fókusz – jövőfókusszal hasonló; adjuk meg a lehetőséget, hogy a gyerek segítsen jóvá tenni a hibáját, tapasztalja meg tettei következményeit
  • Leíró közlések – a tárgyilagosságra törekvő technikák közé tartozik, igényeinket és elismerésüket kifejezésének is követendő módja; pl: „Utcai cipőt látok a szőnyegen”; „Egy hibás példát láttam a matekfüzetedben”; Nadrág, póló és még zokni is, te egyedül felöltöztél, ez igen!” „Nagyon szép rendet látok a gyerekszobában, játékok, könyvek, ruhák mind a helyükön!”
  • Mondókák – a naponta (többször) ismétlődő helyzetek ritmust adó kísérője lehet egy-egy rövidebb-hosszabb mondóka, dalocska, versike; reggeli ébresztés, pelenkázás, fürdés/fürdetés, (hajmosás), evés/etetés, sétálás, lefekvés...
  • Melléguggolás, hozzáhajolás – az odafordulás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; a gyermek szem magasságába kerülünk
  • Minőségi idő – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; teljes figyelmünket a gyereknek szenteljük, mással nem foglalkozunk; olyan közös tevékenységet választunk, amit mindketten, de a gyerek mindenképp élvez
  • Miért-mit-hogyan kérdések átgondolása – miért viselkedik úgy, ahogy, vajon? mit szeretnék megtanítani most neki? hogyan tudom ezt a legjobban megtenni?
  • Megfigyelés – tárgyilagosságra törekvő technika; az érzékszervekkel felfogható tényeket (amit látunk, hallunk) elkülönítsük az értékelésünktől, minősítésektől (mi erről a véleményünk); pl: „sáros cipőt látok a szőnyegen / gusztustalan sáros cipőt látok a tiszta szőnyegen...”
  • Napirend – a gyerekek ismétlődésre és ritmusokra való igényének a kiszolgálása; az együttműködés egyik alapköve
  • Odafordulás – a melléguggolás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; nagy erővel bír
  • Példamutatás – a szülők szavai akkor számítanak igazán, ha a tetteik is szinkronban vannak; a gyerekek abból tanulnak elsősorban amit látnak a felnőttektől
  • Pozitivitás – követendő alap-attitűd; a gyerek személyiségének, tulajdonságainak, tetteinek jó, előnyös oldalának hangsúlyozása, azt mondjuk,kérjük, amit szeretnénk, ne azt amit nem; jót feltételezzünk a gyerekről, és a gyakori tiltások, „nem-ek” helyett „feltételes igen” szerkezeteket használata; pl: „inkább ezzel a játék-késsel vágjál.”
  • Ránézés – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
  • Súgás – egy kérés, vagy információ, vagy leíró közlés a fülbe súgva még hatásosabb; a gyerekek szeretnek sugdolózni, fizikai közelséget is jelent, „mellesleg” meg is érinthetjük
  • Saját megoldás-találás segítése – sok technikának ez a kifejezett célja; a kész megoldások, tanácsok, kinyilatkoztatások helyett, a gyerek jöjjön rá, hogy mi legyen a következő lépés, és önként tegye meg pl kiviszi a sáros cipőt a szőnyegről
  • Szeretetnyelvek – a szeretet kifejezésének öt lehetséges módja: ajándék, elismerő szavak, minőségi idő, szívességek, testi érintés
  • Szívességek, szolgálat – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; szülőként sok ilyet teszünk, gondoskodó, törődő gesztusok
  • Szükségletek észlelése – saját szükségleteink és a gyerek szükségleteinek felismerése a kérések mögött
  • Szemkontaktus – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
  • Testi érintés – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; simogatás, ölelés, puszi, összebújás, stb.
  • Utalás, összefoglalás egyszóval – a felesleges (hegyi) beszéd elkerülésének technikája; visszatérő szituációk megoldása egy egy kulcs-szó kimondásával, pl: „Cipő...!”, vagy elismerés kifejezése egy-egy fogalommal, pl „...ezt nevezem kitartásnak!”
  • Vereségmentes konfliktusmegoldás – olyan komplex konfliktusmegoldási protokoll, amelyben mindenki számára elfogadható megoldást találnak a résztvevők; fontos eleme a minősítés, értékelés nélküli szabad ötletelés lehetőleg írásban
  • Választási lehetőség – együttműködést segítő fontos eszköz; a szülő kijelöli a választási lehetőségek körét (max 3 elemet) és a gyerek választhat; pl: a sárga vagy a piros pólót veszed ma fel?
  • Zárás – egyfelől ez a felsorolás vége, másfelől a gyereknek nem való, értékes, törékeny, veszélyes és gyakran-konfliktust okozó tárgyakat zárjuk el a gyerek elől, ezzel is segítve gyerekbarát, tiltás-szegény környezetet.

Írjátok meg, ha kiegészítenétek még valamivel!


Tovább

Szülőtréningek, gyereknevelést segítő csoportok

Beszélj úgyEMKGordonkommunikációönismeretpozitív-fegyelmezésSzemináriumszülőség
Ahogy gyorsul és bonyolódik a világ, úgy lesz egyre nagyobb igény a tanácsra, útmutatásra a gyereknevelés terén (is). A segítő szakkönyvek mellett egyre több program is megjelenik, ahol egy szerző, remélhetőleg egy szakember egy saját(os) rendszert állít össze a számára fontosnak tűnő jelenségekből, elvekből és csoportos tanácsadó programot hirdet. Ezek többnyire az Egyesült Államokból indulnak és néhány elért már hozzánk is.

Ezek mind jók – mondom látatlanban, mert a csoport, a közös gondolkodás, a megosztás, az itt és most helyzetek, közös gyakorlatok mindig segítenek, tágítják a látókörünket. Nem az a fő kérdés melyiket választja az ember, hanem, hogy képes-e kitartani, hogy beépítsen egy egy új megoldást, meg tudja állni, hogy ne úgy mondja, ne azt, sőt ne mondjon semmit. A programok valamelyike megszólít de a változtatásra való készség és nyitottság a kulcs.

Három éve átnéztem már milyen kínálatból válogathat, aki tanulni, fejlődni szeretne szülőként. Ezt a írásomat most frissítettem, aktualizáltam.

A cikkben szereplő, gyermeknevelés témájú csoportot szervező vállalkozások linkjeit a  szubjektív linkajánló fül alatt összegyűjtöttem, ott megtalálhatjátok. 

Írjátok meg, ha ismertek olyat, ami itt nem szerepel. 

Az én programom, a Szelíd Szülő Szeminárium egy alakuló rendszer. 2012-ben kezdtem el összeállítani és azóta csiszolom az olvasmányaim, tanulmányaim, és főleg a napi munkám - a szülőkkel való konzultációk és a gyerekekkel való terápiák - alapján. Legtöbbet a saját anyaságomból tanulok, jóllehet egy darab angyali lányom van, akivel szinte mindennap ünnep.

Idén tavasszal újra tartok Szemináriumot, amit nagyon várok!

Remélem Veled is találkozom!


Tovább

Sorompók és sorompóbbak

érzelmekGordonkommunikációSzeminárium
Nemrég a kommunikációs sorompókról írtam, amelyek közös jellemzője, hogy elhallgattatják a panaszost, leállítják az érzelmek megosztását, gátat emel az érzelmi megértés/megértettség közt, elmagányosítja a feleket.

Melyek ezek a gátló reakciók?

Utasítás, parancsolás, fenyegetés, figyelmeztetés, prédikálás, tanács, megoldási javaslatok, kioktatás, logikai érvelés, ítélkezés, hibáztatás, kritizálás, kifigurázás, gúny, értelmezés, diagnosztizálás, bagatellizálás, kérdezősködés, faggatózás, dicséret, egyetértés, elterelés, humorizálás...


Ezek a felsorolt verbális sorompók – ahogy Thomas Gordon nevezi őket – érzelmileg áthatott helyzetekben jelentenek megakadást, a megosztás és megértés kudarcát.

A jelenet fontos eleme, hogy az egyik fél, esetünkben jellemzően a gyerek valamilyen erős érzelmi állapotban van. Ha nyugodt, kiegyensúlyozott a gyerek és a szülő, akkor a legtöbb reakció használható, sőt, sokszor kell is kérdezni, dicsérni, egyetérteni, humorizálni, vagy egy erélyes parancsszó is adekvát például egy veszélyes helyzetben. Ezek a hétköznapi kommunikáció természetes részei.

Ám bizonyos reakciók minden esetben ártalmasak, mert nem segítik a gyereket, félrevezetik az érzelmi útvesztőben és rombolják az énképét, összezavarják a megértését.
A fenyegetőzés, a gúny, az ítélkezés, a hibáztatás minden esetben kerülendő reakciók, mert a szülő indulatát fejezik ki, mert ezek használatával a szülő visszaél szülői pozíciójával.

Például a gúnyos kifigurázásról tévedés azt gondolni, hogy a gyerek, mintegy tükörben látva magát „jobb útra tér” - nem. Megalázva érzi magát, egy olyan helyzetben, amelyikben alapból nem érezte jól magát.
A szülő dolga saját frusztrációján uralkodni és a gyerek érzelmi állapotára koncentrálni, azzal segíteni őt, hogy elfogadással, szeretettel reagálunk, megértjük, hogy valami bánata, fájdalma, csalódása, nehézsége van. A gyerek nem ellenünk, nem rosszaságból visít hangosan, hanem mert valami gondja van, amiért nem lehet, tilos büntetni, megszégyeníteni őt.


A következő táblázatban összefoglalom, hogy melyik reakció állja meg a helyét nyugodt, hétköznapi helyzetben, és melyeket lehetőleg töröljünk teljesen a szülői eszköztárunkból.

Érzelmi helyzetben kerülendő "verbális sorompók" MINDIG kerülendő reakciók Nyugodt, adekvát kontextusban helyénvaló reakciók
Utasítás, parancsolás,

Utasítás, parancs (veszély esetén)
Fenyegetés, figyelmeztetés,
 Fenyegetés Figyelmeztetés (veszély esetén)
Prédikálás,



Tanács, megoldási javaslatok,


Tanács, megoldási javaslatok,
Kioktatás, logikai érvelés,
Kioktatás
Logikai érvelés,
Ítélkezés, hibáztatás, kritizálás,
Ítélkezés, hibáztatás, kritizálás

Kifigurázás, gúny,
Kifigurázás, gúny,

Értelmezés, diagnosztizálás,


Értelmezés, diagnosztizálás
Bagatellizálás,
Bagatellizálás,

Kérdezősködés, faggatózás,


Kérdezősködés, faggatózás,
Dicséret, egyetértés,


Dicséret, egyetértés,
Elterelés, humorizálás...


Elterelés, humorizálás...


Érzelmileg felkavart lelkiállapotra a megfelelő, követendő reakció az empatikus megértés, az érzelem felismerése, megnevezése, a gyermek iránti szeretet kimutatása azzal, hogy megérjük, megnevezzük a problémáját, az érzelmi állapotát. Vele vagyunk. Elviseljük. Bírjuk.



Tovább

Együttműködés, engedelmesség, szófogadás

bizalomengedelmességpéldamutatásSzeminárium
Veletek is előfordul, hogy rendszeresen ismétlődő helyzetekben rendszeresen ismétlődnek a konfliktusok is? Nem öltözik fel, pedig tudja hogy sietni kell, elmászkál az asztaltól, pedig mindenki ott ül nyugton, nem vesz papucsot, holott megvetted neki a sokadikat már... Lassú, elbámészkodik, nem hallja amit mondasz...?

Kedvelem az együttműködés kifejezést, olyan szemléletes ez a szóösszetétel; van benne partneri viszony, közös-ség, együttesség és aktivitás. Cél felé haladás.

Hogyan haladhatnánk a cél felé mindketten eléggé hatékonyan?

Jó, ha tudjuk, hogy mi a cél. Jó, ha sejtjük, hogy a gyereknek nem evidensen ugyanaz a célja, sőt. A legtöbbször őt meg kell nyerni. Sok szülő ilyenkor a fenyegetést használja, - ha nem jössz, itt hagylak, pápá – ami, ha kedves tónusban hangzik is el, azért nagyon félelmetes, és mindenképp visszaélés a „hatalmi” helyzetünkkel. (Finomíthatjuk ezt pl. a Gyere, nézd én elindultam mondattal.)

Fontos alapvetés, hogy a gyerekek szeretnének velünk együttműködni. Ha ebbe tartósan zavar csúszik, akkor az empátiás kapcsolatban lehet a hiba, amit gyakorlással, önfejlesztéssel korrigálni lehet.

Az együttműködés elérésére több „trükk” létezik, amiből választhatunk a stílusunknak megfelelően, próbálkozhatunk, hogy melyik gyereknél, melyik szituációban mi működik.

Az első még nem annyira kommunikációs eszköz: ez a napirend és hetirend. Az a gyerek, amelyik tudja, hogy milyen események következnek, jobban együttműködik, mint akinek spontán kell újra és újra alkalmazkodnia valami váratlanhoz. Ha előre szólunk, hogy mi következik, az is segítség, hogy átkapcsoljon.

A következő alapvetés, hogy jó, ha a gyereknek hagyjuk, hogy aktív legyen, hogy mi megsegítjük abban, hogy ő együttműködhessen velünk. Valami jellel emlékeztetjük a feladatára, csak a szemünkkel mutatjuk, ha valamit el kellene tennie, vagy fel kellene vennie, csak röviden utalunk rá, hogy mit várunk el tőle, és nem személyeskedünk, nem szövegelünk, nem szidalmazzuk, nem mártírkodunk. Segítünk, hogy segíthessen. A gyerekek szeretnek együtt-működni.

Segíti az együttműködést, ha választási lehetőséget kínálunk a gyereknek, kettő, max. három elemből. Segíti, ha feladatot adunk neki, ügyességi szintjének megfelelően részt vehet a házimunkákban, főzésben vásárlásban. A kisgyerekként konyhából kiküldött gyerekeket serdülőként könyörögve sem lehet majd visszahívni.

A gyerekekre szabott környezet is szűkíti a konfliktusok terét, ha elpakoljuk, amihez ne nyúljon.

Plattner a belülről jövő engedelmesség alapjának a bizalmat tekinti. Az a gyerek, akire rábíznak feladatokat, mert megbíznak bennük, azok túl azon, hogy örömmel végzik el a feladatot, ezt a képes-vagyok-rá én-érzést egy életre beépítik a személyiségükbe.
A szigorral, fenyegetéssel elért engedelmesség félelemből fakad, ami félelemre és kívülre való megfelelésre, függésre tanít – torzít.

Végül de nem utolsó sorban a „nevelés” lényege a példamutatás. A hétköznapi életben mi felnőttek is sokszor működünk-együtt házastársunkkal, saját szüleinkkel, munkatársainkkal, és gyerekeinkkel – amely interakciókat látnak és magukévá tesznek a gyerekek.
Aztán viselkedésükkel tükörként szembesítenek magunkkal, gyenge pontjainkkal.

Tovább

Mi az a hiszti?

bárcsakmódszerérzelmekfigyelemhisztikapcsolatóvodásokpraktikákSzeminárium
A minap újra a „hisztiről” beszélgettünk és én újra elgondolkodtam a kérdésről.... 

A „hiszti” egy pejoratív, lekezelő kifejezés legtöbbször, főleg ha egy felnőtt nő, vagy férfi „hisztizik”, de a gyerekek hangos, erőszakos, sokszor érthetetlen hisztijeit sem szoktuk szeretni, minimum idegesek leszünk tőle, de sokszor agresszívek is.

Éppen emiatt a lekezelő hangnem és tisztázatlan jelentés miatt nem szeretem ezt a kifejezést.

A „hisztit” talán pontosabb, ha gyermeki dacnak nevezzük, de mindenképpen egy komplex érzelmi kommunikációs aktusnak tekintjük, ami életkorilag egy érési szakasz, kb másfél éves kortól akár végig az óvodáskoron át, attól függ mennyire „tanul rá” a gyerek erre a kommunikációra.

A „hiszti” bár a gyerek „csinálja” a szülői kommunikáción múlik, hogy mennyire, hogyan, meddig marad abban az érzelmi feszültségben a gyerek, amit így tud kifejezni. Még nem tudja máshogy.

Az empátia az, amit tudatosan be kell kapcsolni egy ilyen helyzetben, és a saját frusztrációnk, amit tudatosan ki kell kapcsolni, mert a gyerek nem akarattal bosszant, nem célja az idegesítés, nem „rossz”, sőt ő éppen eléggé rosszul érzi magát valami miatt. Vagy rájövünk, vagy nem, hogy mi miatt, de az biztos, hogy türelmes megértéssel megvárhatjuk, míg kijön ebből a frusztrált állapotból, uralkodva saját indulatainkon.

Hogyan előzhető meg a hiszti?

Az empatikus családban, ahol a gyermeket életkorának és érettségének megfelelő környezet veszi körül, a gyerekek minimálisan hisztiznek.

Hogyan lehet reagálni, amikor a gyerek nagyon szeretne valamit, de vissza kell őt utasítani, és félő, hogy épp ilyenkor lesz hiszti a válasza... Lehet megadni, amit kér. Ez nyilván nem megy a végtelenségig. Lehet kapásból támadni őt, ráncigálni, fenyegetni – ebből sem tanul igazán semmi hasznosat. És lehetünk megértőek, hogy ő márpedig szeretne valamit. Olyan jó lenne, ha megkaphatná. Valóban szeretné. Egy darabka édességet, valami csillogó tárgyat, vagy nyakbaülni … de ezt nem lehet éppen most. Az akadályoztatás számára frusztráció, ahogy sokszor egyébként nekünk felnőtteknek is, lássuk be. Mit teszünk mi, amikor vágyunk valamire? Ábrándozunk.
A gyerek elsődleges érzelme ekkor a vágyakozás, vágyás, akarás. Nem a birtoklás. Az ő vágyában osztozni „csak” figyelem, energia, jószándék kérdése, nem kerül pénzbe. Ginott úgy írja, biztosítsuk együttérzésünkről, hamár vissza kell utasítanunk. Hogyan fejezhetem ezt ki? Bárcsak-módszernek hívom én ezt, mert ez a kulcsszó: bárcsak! Bárcsak a tiéd lehetne, bárcsak megvehetném, bárcsak maradhatnánk még a játszótéren... A vágyában osztozunk, elfogadjuk azzal, hogy kimondjuk. Azt a keretet, korlátot, hogy az nem történhet meg (sose, vagy most éppen), azt mi tartjuk, de kimondjuk, megvalósítjuk a vágyát a szavainkkal.

Próbáljátok ki!


Tovább

Mi jut eszedbe a gyereknevelésről?

érzelmekfejlődésnevelésSzemináriumszeretet
Ezt kérdeztem meg egy anonim kérdőívvel az ismerőseimtől a Facebookon múlt év végén. Ha Téged elkerült ez a kérdőív, most is szánhatsz rá pár percet magadban: mi az első három-öt gondolatod, ha azt hallod: 

                        Gyermeknevelés 
                                                          

Ez a cikk azt mutatja be, hogy az az 51 fő, aki ezt a villámkérdőívet kitöltötte, hogyan vélekedik erről, eszerint mely fogalmak, értékek, gondolatok jutnak általában az emberek eszébe leggyakrabban és mennyiben hat erre, hogy a vélekedő nő vagy férfi, szülő, vagy nem-szülő... Módszertanilag kézi tartalomelemzést végeztem, szubjektíven összevonva az összetartozó fogalmakat. 51 fő összesen 211 db választ adott, amelyből 37 olyan válaszcsoportot képeztem ismétlődés és értelmi összetartozás alapján, ahol legalább kétszer ismétlődött a fogalom, majd ezekből kiválasztottam a leggyakrabban előforduló csoportokat az első öt helyig.

Mi két a legfontosabb fogalom a gyermeknevelés kapcsán? 
A teljes mezőnyben holtversenyben két kiemelkedő jellegzetesség „nyert”:

A felelősségvállalás és a szeretet.


A következő, ami következik is ezekből: nehézség, feladat, munka, fáradság, foglalkozás


Harmadik helyen a gyerekekkel járó jellegzetességek következnek: öröm, játék, mese


Nagy örömömre az önnevelés, önfejlesztés kategóriái állnak az összesített negyedik helyen az alábbi megfogalmazásokkal: „tanulni a hibáinkból", "tanulás (önmagunkról)", "közös tanulás", "szembesülés (önmagunkkal)", "nevelés és nevelődés - e kettő együtt jár”


Ötödik helyen hármas holtversenyben két fontos szülői tulajdonság kapott helyet a : következetesség és türelem, valamint, hogy a gyereknevelés vicces, szórakoztató, mókás.

Hogyan foglalhatjuk össze mindezt?


Ezek szerint a gyermeknevelés lényegi elemei a felelősség és szeretet, ami sok nehézséggel és fáradsággal jár, munkának, vagy foglalkozásnak is tekinthetjük. Ehhez elsősorban önfejlesztésre, türelemre, következetességre van szükség. Mindemellett a gyerekekkel együtt jár az öröm, a játszás és a mesék világa, amelyekkel együtt a gyermeknevelés szórakoztató, vicces, mókás.


Mennyire tér el mit gondolnak erről a két nem képviselői szülőként és nem-szülőként?? Mennyire határozza meg a válaszokat a nem és a szülői státusz?

A villámkérdőívet kitöltő 51 fő az alábbi eloszlást mutatta:



Nem szülő Szülő Össz
Nő 15 16 31
Férfi 9 11 20
Össz 24 27 51


Az összehasonlíthatóság érdekében azokat az ismétlődő válaszokat emelem ki, amelyek legalább 3x előfordultak az egyes alcsoportokban.

A férfiakkal kezdem; az ő csoportjukban a szülő vagy nem-szülő státusz kevésbé befolyásolta a vélekedést, és az itteni válaszok jobban hasonlítanak a teljes minta eredményeire, mint a női csoportokban.
A villámkérdőívet kitöltő férfiak szerint a felelősség az első és legfontosabb jellegzetesség, ami
ugyanilyen (nem-szülők) és szinte ugyanilyen (szülő) arányban kiegészül a szeretet kategóriájával.
Mindkét férfi alcsoportban a figyelem, odafigyelés, jelenlét a következő jellegzetesség, ami – ebben a minikutatásban kifejezetten férfi asszociáció a gyereknevelés kapcsán, ráadásul a második-harmadik leggyakrabb válasz. Az utolsó itt tárgyalt pozícióban találunk eltérést a szülő és nem-szülő férfiak közt. A türelem fontosságát említik többször az apák és az öröm és boldogság érzését írják a (még) nem szülő férfiak. (Mintha előtte még az öröm az erősebb érzés, majd ez a tapasztalatok fényében a türelemmé módosul.)

Az alábbi diagramon láthatóak a férfiak válaszai, nagyságrendileg valós arányokkal.

Mennyiben térnek a nők válaszai?

A női csoportokban – az anyák és (még) nem anyák körében a válaszok mennyisége, kategóriái és eloszlása is más. Nézzük hogyan.
Első szembetűnő különbség, hogy a négy csoport közül az anyák adták a legtöbb választ, és ebben az alcsoportban lett a legtöbb kategória, összesen hét, míg ez az érték a nem-szülő nőknél öt, a férfiaknál pedig négy. Mondhatjuk, hogy ebből is látszik, hogy azoknak a nőknek van erről a kérdésről a legtöbb mondandójuk, akiknek már van gyermeke.

Az anyák szerint a gyermeknevelés elsősorban örömet, boldogságot, szórakoztató elfoglaltságot, és másodsorban pedig sok feladatot, nehézséget és „kevés alvást” jelent. Harmadik leggyakrabb jellegzetesség a szeretet. Következő leggyakrabban említett jellegzetesség a játék és mesék világa.
Az utolsó pozícióban – ahová azok a válaszok tartoznak, amit háromszor említettek – három kategória is bekerült, vegyes jelentésű kategóriákkal. Melyek ezek: szerelem, felelősség, és kihívás. A felelősség érthető, bár az mindenképp említésre méltó, hogy míg a férfiak csoportjaiban ez a vezető fogalom, addig az anyák körében az ötödik helyen szerepel – viszont a szerelem és a kihívás elgondolkodtató asszociációk az elemzés tekintetében.
Tehetem-e a kihívást a nehézségek közé (ezzel átadva az első helyet a fáradtság-nehézség kategóriának) és a szeretethez kapcsoljam-e a szerelem asszociációt? Úgy döntöttem nem teszem, hisz a kihívás több, bonyolultabb, és pozitívabb érzés, mint a nehézség, bár tény, hogy a nehézségek önmagában kihívást jelentenek, de a hangsúly azért máshol van. A szerelem pedig, bár rokona a szeretetnek – csak az anyák csoportjában írták a nők és nem véletlen így írták, és nem „csak” szeretetnek. A szerelemben nagyobb a szenvedély, az elköteleződés, a mélység – intenzívebb érzelem a szeretetnél, ráadásul egyszerre utalhat a babára és a társra. Ezért hagytam külön ezeket az asszociációkat.

Mit válaszoltak a nem-szülő nők alcsoportba tartozók?

Az első hely megosztott és igazi ambivalenciát jelenít meg: a gyereknevelés örömteli, vidámságot jelent, de egyúttal – ugyanennyire – munkát, fáradságot, nehézséget. Ez a kettősség az anyáknál is szerepelt, a különbség, hogy itt pont azonos arányban, fej-fej-mellett.
Második leggyakrabb válaszok köre szintén két aspektust takar: felelősség és szeretet – amelyeket így együtt a teljes csoport első helyén is láttuk.
A háromszor említettek kategóriájába itt csak egy asszociáció tartozik, a játék, mint a gyerekekkel kapcsolatos fontos fogalom.



Tehát a többlet, amit az anyák írtak, a még-nem-anyákhoz képest a tapasztalatot tükrözheti: a gyermekek születésével és a róluk való gondoskodással kialakuló érzelmek a szerelem és a kihívás.
Az apák a türelem fontosságának tapasztalatával térnek el a nem-apákhoz képest, illetve a férfiaknak feltűnően fontos a figyelem, odafigyelés, jelenlét, ami a női csoportokban nem jelenik meg ilyen erősen. A férfiaknál viszont a játék, játékosság, szórakoztató aspektus nem jelenik meg, ellenben vezető helyen a felelősség szerepel, ami az anyák csoportjában az utolsó, a nem-szülő nők közt a második kategória.

Végezetül egy kis ismétlés, hogy mit írtak a leggyakrabban a négy alcsoportban:

Apák Felelősség
Anyák Öröm, boldogság
Még-nem-apa Felelősség, Szeretet
Még-nem-anya Öröm, boldogság, Fáradtság, munka



Fel hát a vidám,örömteli és olykor igenis nagyon nehéz és fáradságos gyereknevelésre, férfiak nők, apák, anyák, együtt a saját értékrendjeinkkel! És ne feledjük az önnevelést se, hisz aki szívesen fejlesztené szülői készségeit, az jöhet a Szelíd Szülő Szemináriumba, várom szeretettel! 


Akit érdekel, megnézheti az összes választ ABC sorrendben ezen a linken.



Ezt a cikkemet a múlt hónapban eltávozott professzoromnak, 
Dr László János tanár úrnak ajánlom, hálás és szomorú szívvel.





Tovább

Mi fán terem az empátia?!

empátiaKönyvismertetőneveléspéldamutatásSzeminárium


„Empatizálni annyit jelent, mint látni a másik ember szemével, hallani, a másik ember fülével, és érezni a másik szíve szerint” 
                                                                   /Ismeretlen/



  



Egyszer, pár éve,amikor a gyermekkori személyiségzavarokról tanultam, akkor a tanárom, aki maga is anya és klinikai pszichológus azt mondta, hogy az anyai empátia az, ami megóvja a gyermeket, hogy pszichés beteg legyen. Akkor érteni véltem ezt a választ, hisz olyan evidensnek tűnt ez a fogalom.



Most, miután jó-ideje tervezem már, hogy az empátiáról írjak itt a Szalonban, ezért hetek óta Buda Béla nagy, alapos tanulmányát, Az empátia – a beleélés lélektana című könyvét olvasom, forgatom inspirációként – rájöttem, hogy az empátiáról írni olyan nehéz, mint amilyen fontos ez a fogalom. Buda 370 oldalban foglalta össze, a lehető legrészletesebben körüljárva a témát, a fogalom kialakulásától és fejlődésétől kezdve a kommunikációs alapjain át, a személyiségben, személyiségfejlődésben és különböző emberi kapcsolatokban elfoglalt szerepén keresztül, a különböző segítő szakmákban és a vezetésben betöltött jelentőségén át, a pszichoterápiákkal és művészetekkel való kapcsolatáig.



Mit nevezünk empátiának?



Eredeti, ókori görög jelentése, mint en/em-pátia/pátosz, felfokozott, erős szenvedélyt, szenvedést jelent, majd évszázadokkal később már a XIX. században már a „beleérzés” szinonimájaként használták különböző európai szerzők.



Buda Béla ezt a definíciót írja: „Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleérzésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki,és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei.”



Más szavakkal, még mindig Budát idézve: az empatizáló ember bevonja magába a másikat, ehhez a ráhangolódás, rezonancia, együtt-rezgés eszközeit használja. A beleélés akkor lesz valódi empátia, ha a másikból megértett élményt tudatosan feldolgozzuk, és a másik emberből megértett összefüggéseket önmagunk számára megnevezzük és értelmezzük.



Vagyis egy másikra nyitott és fogékony viszonyulás ez, amikor a másik érzelmi állapotát szeretnénk átélve megérteni.



Miért fontos ez nekünk?! Olyan egyértelmű, nem?



Az anya-gyerek kapcsolat egy különlegesen fontos terepe az empátiának.

A gyerekek működése – akár csecsemőről, tipegőről, kisgyermekről, vagy óvodásokról, kisiskolásokról beszélünk – más, mint a felnőtteké, az ő viselkedésüket, érzelmi állapotaikat – különböző mértékben – a szükségleteik határozzák meg. Megértésükhöz a logikai, racionális út, sokszor elégtelen, működésképtelen. Muszáj jobban vagy kevésbé az empátiás képességünket bevetni, hogy gyermekünk furcsa viselkedését megértsük, arra lehetőleg adekvátan reagáljunk.



Ez a ráhangolódásra, megértésre törekvés sok „agyból” vagy „izomból” való megoldást – sírással, konfliktussal , daccal, dühvel terhelődő helyzetet – helyettesíthet, kiválthat, mert feleslegessé válik a „harc”, ha megértjük, hogy a gyerek nem „direkt rossz”, nem „süket”, nem „gonosz”, csak még annyira benne van a játékában, még annyira nehéz váltani, vagy hiába történik meg valami mindennap, - „igazán megszokhatná már!” - neki az a helyzet újra és újra nehéz...

Ugyanaz a szituáció egész mást jelent a gyereknek és mást a felnőttnek/szülőnek. A szülő lehetősége (és dolga) , hogy a gyermek perspektíváját felvegye, empátiáját működtesse.

Empatikus hozzáállással a gyermek nevelése sokkal könnyebbé válik, mert a gyerek a megértettség biztonságában együttműködő(bb) lesz.



A gyerekek nagyon érzékenyek a nem-verbális jelekre, a tekintetre, a hangsúlyra, a mozdulatokra, az érintésekre, ezek jelentését köti össze a verbális tartalommal, amely jóeseben illeszkedik a metakommunikatív tartalomhoz. A nem-verbális jelekre való figyelem, azok (meg)értési szándéka már önmagában egy empátiás igény. Vagyis a gyerekek különös figyelemmel követik környezetüket, egyeztetik a hangulatot a tartalommal, és a feléjük tanúsított empátiából építik, tanulják – implicit, tudattalanul – a saját empátiás képességüket.



Fontos tehát mindkettőnknek, mert a gyermek együttérzési képessége fejlődik abból, ahogy mi képesek vagyunk vele együtt-érezni, illetve mert segíti, könnyíti a gyereknevelést, az összhangot, a kölcsönösséget. Jó empatikus közegben a családtagok többnyire „csak” együtt élnek, nem nevelik, fegyelmezik, irányítják egymást.



Az empátia fejlesztésének egyik lehetséges útja, ha magáról a fogalomról és jelenségről tájékozódik, tanul az ember. Ezért összeállítottam nektek egy háromrészes minitanfolyamot az empátiáról, amit hamarosan elérhettek itt a Szalonban. 
Ezenfelül javaslom Buda Béla fent említett művét, Daniel Goleman Érzelmi Intelligencia című könyvének hetedik fejezetét, és a Saxum kiadó „Az élet dolgai” sorozatának az Empátia – a kapcsolatok érzékenysége című tanulmánykötetét.




Tovább

Szavak és szavak; éndühös, tedühös

érzelmekfejlődésgyerekségkommunikációSzeminárium


Előző témámat továbbgondoltam, vagyis inkább nagyító alá tettem. Mit mondhat egy gyerek és mit nem mondhat egy felnőtt? S mi van a kettő közt? 

Ha a gyermekünk nem szeretne a nagymamához menni, vagy csak épp elindulni nehéz, akkor simán kimondja, hogy utálom a nagyit, vagy egyéb – hasonló – helyzetekben, hogy nem szereti az óvónénit, vagy gyűlöli apát, vagy minket nem szeret. Ezt nekünk rossz hallani, anno mi sem mondhattunk ilyet, mert ez „nem szép” és talán rá is szólunk a gyerekre, hogy ilyet nem mondhatsz. 
Jobb esetben már tudjuk, hogy ezek „csak” érzések, az esetek többségében dühös érzések, amelyekhez nemcsak, hogy joga van érezni, de kifejeznie nagyon fontos. A mérgünket kifejezni gyerekként és felnőttként egyaránt egy jelentős tanulási folyamat. Ahogy megtanítjuk a kicsiket kanállal enni, a ruháikat felvenni, a boltban köszönni, vagy biciklizni, úgy azt is átadjuk valahogy, hogy mit tegyünk, ha dühösek vagyunk.

Haim Ginott azt írja, „A harag éppúgy hozzátartozik az élethez, mint a vihar: tudomásul kell vennünk és fel kell készülnünk rá”.

Tehát optimális esetben megengedjük, hogy a gyerek kifejezze a mérgét és segítünk neki ehhez csatornát találni, egy babát, amit püfölhet, egy sarkot, ahol tombolhat vagy toporzékolhat, vagy szavakat, amelyeket mondhat, hogy ő nagyon de nagyon mérges. Ha azt mondjuk, hogy ilyet nem mondhatsz, azzal quázi azt mondjuk, hogy ilyet nem érezhetsz, ami hibás, megbetegítő üzenet. Érezni, fantáziálni bárhogy, bármiről lehet. Nem vagyok bűnöző, ha gondolatban kinyírom a főnököm. Senkinek nem lesz abból baja, ha a gyerek egy pár percig úgy érzi, hogy utál engem, vagy az apját, vagy a nagymamáját.

Ennek az írásomnak a témája a különbség.
Hogy pont ez egy fontos különbség a gyerek és a felnőtt közt, hogy a felnőtt ezt kibírja. Elviseli. Mögé lát. Tudja, hogy a gyerek valószínűleg azért mondja, mert dühös. Erre talán van számunkra érthető oka, talán nincs. Szabad dühösnek lennie. A mi dolgunk, hogy ezt a feszítő, szívdobogtató, erőteljes érzelmi állapotot – amit ő úgy fogalmaz meg, hogy nemszeretem – megnevezzük: „dühös vagy.”
Az érzések kimondását tehát nem tiltjuk. Azt mondhatjuk, hogy mi ettől hogyan érezzük magunkat, például, hogy nekem rossz érzés ezt hallani, mert én szeretem a nagyit. De itt és most te most így érzel, és én ezt elfogadom.

Patricia Evans Szavakkal verve címmel írt egy könyvet arról, hogy milyen hosszútávú, mély sérüléseket lehet szerezni attól, hogy bizonyos fontos mások – a szülők – bizonyos dolgokat mondanak. Susan Forvard Mérgező szülők című könyvében szintén szentel egy fejezetet verbális erőszakot elkövető szülőkről.
Melyek ezek a kritikus tartalmak? Nyilván itt is érzésekről van szó, főleg dühös érzésekről.
A minősítés ez, az egész személyiséget érintő, sértő, degradáló, lekezelő, gúnyos jelzők. A bántó, zsákutcás „te-üzenetek”. Az hogy te ilyen vagy, olyan vagy. Talán mind kaptunk ilyeneket a fejünkhöz anno.
Ez a tiltott zóna szülőként. A minősítő jelzők, a kigúnyolás.
A gyermek beépíti ezeket az üzeneteket, magára veszi, hisz ő kapja, pedig CSAK anya, vagy apa ideges, dühös. S azontúl, hogy az önbecsülése sérül, mintát is tanul, a másik hibáztatásának, minősítésének a mintáját.

Melyek tehát a fokozatok?
Alapszint, a zöld zóna: Nagyon nagyon dühös vagyok!
Cifrázás: Annyira, de annyira mérges vagyok, hogy legszívesebben az összes játékot [személyes névmás nélkül!] kidobnám az ablakon! Legszívesebben itt hagynám ezt az egész rumlit!
Kerülendő, vörös zóna: Hogy lehetsz ilyen kétbalkezes, te ostoba, mihaszna! Te…

A másikat a dühünk levezetésének eszközéül választani, csak-verbálisan is határeset, inkább kerülendő. Pl:  Olyan ideges vagyok, hogy legszívesebben betennélek ide az asztalfiókba a cellux mellé. Vagy Olyan dühös vagyok, hogy felcsipeszelnélek a fregolira…!

A fő szabályok:
Élőlényt nem bántunk, családtagot különösen nem.
E/1, dühös érzések és szándékok megfogalmazása szavakkal, megcselekvés, tettek nélkül.


Tudtok példát írni, amikor sikerült ilyen biztonságosan dühösnek lenni, vagy rávenni a gyereket? 

Tovább

Szülő-sulik, avagy a szülőket segítő tanfolyamok szemléje

Beszélj úgyEMKfejlődésGordonkommunikációnevelésönismeretpozitív-fegyelmezésSzeminárium

„A szülőket vádolják, de nem képzik” – írja Thomas Gordon szülői eredményességről szóló könyve előszavában. Miközben a Szemináriumra készülök, körbenéztem a „piacon”, kik, milyen jellegű tanfolyamot, képzést kínálnak a több tudásra és/vagy nagyobb tudatosságra vágyó szülőknek. A teljesség igénye nélkül,  vállalkozást fogok bemutatni, akik hasonló szellemiségű család - és gyermekbarát „tananyagot” kínálnak, valamelyest eltérő hangsúlyokkal. Mind rendelkezik - többnyire amerikai - háttérszervezettel, vagy központtal, ahol a tananyagokat összeállítják és a tulajdon- és fordításjogokat árulják szerte a világon.

S ha már Gordonnal kezdtem, legyen az ő módszere az első. Az amerikai pszichológusról elnevezett Gordon-módszer központi fogalmai az értő figyelem és a vereségmentes konfliktusmegoldás, amelyek segítségével nem csak a szülői hatékonyság, hanem a tanári - és vezetői eredményesség is növelhető – így ők mind e három célcsoportnak hirdetnek tréningeket. Magyarországon a GORDON & T.A. Oktatásszervező és Tanácsadó Kft. a módszer hivatalos képviselője. A „Már százszor megmondtam” szülőknek szóló tréningprogram neve F. Várkonyi Zsuzsa, a Gordon könyvek magyar fordítójának azonos című könyvére utal. A tréning 5 + 3 alkalmas, alkalmanként 4 óra, és összesen 104 ezer Forintba kerül.

Gondon Módszert ismerteti meg a szülőkkel a Magyar Gordon Iskola Egyesület is, "Gordon tréning szülőknek, nevelőknek" címen. Az ő tanfolyamuk hat alkalomból áll, alkalmanként négy óra és 35 ezer forintba kerül. 

Egy szintén amerikai, de női szerzővel folytatom, aki csaknem 20 szakkönyvet írt már a Pozitív Fegyelmezés (Positive Discipline) témakörében. Ő Jane Nelsen, pedagógus, a gyerekek fejlődésének és a családi kapcsolatoknak a szakértője, hét gyermek édesanyja. 2013-ban a reneszánsz kiadó gondozásában jelent meg magyarul a Pozitív Fegyelmezés című könyve. A Pozitív Nevelés Alapítvány magyarországi képviselete szervezi a könyvvel azonos című Pozitív Fegyelmezés tanfolyamot, amelyet nevelési problémák és fegyelmezéssel kapcsolatos információhiány esetén ajánlanak az érdeklődőknek többek közt. A tanfolyam négyszer négy órás, és 25 ezer forintba kerül. 

Az EMK eredetileg erőszakmentes kommunikációt jelent (Non-Violent Communication), aztán pontosították magyarul együttműködővé, hogy a nem túl szerencsés fosztóképzős szerkezetet elkerüljék. Szellemi atyja Marsall Rosenberg, akinek Szavak ablakok vagy falak című könyve magyarul is kapható. A EMK Központ (SEAL-Hungary Alapítvány) által kínált "Együttműködés az iskolában" tréning három modulból áll, ezek egyike szól a szülőknek és nevelőknek. Főbb témakörök az empátia, düh, őszinteség, félelem, megkönnyebbülés és hála. A modul 30+10 órás és 43 ezer forintba kerül.

A Beszélj úgy tréning Elaine Mazlish és Adele Faber Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvére épül, melyről korábban olvashattál már itt a Szalonban. A szerzők eredetileg Haim Ginott nevelési tanácsait dolgozták fel és adják tovább tréningjeiken. Fontos fogalmaik az érzelmek elfogadása, a gyermekek bevonása az őt érintő kérdésekbe és a tetteik következményeivel való szembesítés a hagyományos büntetésekkel szemben. A jogdíjak itthoni tulajdonosa az Értsünk Szót Kft szervezi és tartja az alkalmanként két és fél órás szülői tréningeket, melyek 8 alkalomból állnak és 36 ezer Ft-ba kerülnek.

Egy újabb amerikai szülősegítő program, amelyet itt röviden bemutatok az Egyszerű Nevelés (Simplicity Parenting), melynek módszertani kidolgozója Kim John Payne tréner és tanácsadó. Ők arra fókuszálnak, hogy a család tagjai tudatosabban figyeljenek egymásra, adjanak több időt a kapcsolatok ápolására, a családi rendszer kialakítására. Az általuk kínált szülőcsoportok hét alkalommal kerülnek megszervezésre; az ára nincs feltüntetve.

Az utolsó bemutatott program új ebben a felsorolásban. Patty Wipfler által alapított Hand in Hand Parenting szervezet alakította ki a Kapcsolódó Nevelés módszertanát. Ez a megközelítésmód a gyermekek alapvető érzelmi szükségleteire, a romboló, káros hatások megszüntetésére és a nevelést segítő támogató, bizalmi közeg megteremtésére helyezi a hangsúlyt. A magyarországi csapat a Szelíd Szavakkal Alapítvány három tanfolyamot is kínál. A Játékos Nevelés Tanfolyam a játék és játékosság gyereknevelésben való felhasználását segíti és tanítja. A Hiszti Tréning a 2-3 éves kori hisztik megelőzését, kezelését, és saját egyensúlyunk megőrzését vagy visszaszerzését segíti három ülésben. A Kapcsolódó Nevelés Alapjai tanfolyam hat alkalomból áll, egyenként két és fél óra időtartamban. A program célja többek közt a gyermek viselkedésének megértése és a hat módszer elsajátítása. Árakat nem találtam.


A Szelíd Szülő Szeminárium kakukktojás ebben az áttekintésben, mert nem rendelkezik amerikai – se másmilyen – anyaintézménnyel. A módszertant én állítottam össze pszichológiai tudásom, szakirodalmi ismereteim és anyai tapasztalataim alapján. A Szeminárium célkitűzése, hogy jó legyen gyereknek lenni és könnyebb legyen szülőnek lenni; ehhez kínálok olyan kommunikációs eszköztárat, amelyben mindenki találhat olyat, amelyet be tud építeni a hétköznapokba. Gordonnal és Ginottal együtt hiszem, hogy az a gyermek, akinek az igényei és érzelmei tiszteletben van tartva, az tekintettel lesz a szülei és környezete szükségleteire is.
Ha érdeklődsz a Szeminárium iránt, írj e-mailt: kabaipiroska@szelidszulo.hu
Remélem találkozunk! 

Tovább

A bűvös nem

kommunikációneveléspéldamutatáspozitív-fegyelmezésSzeminárium


Nem, nem, ne, csináld, nem szabad, nem mehetsz, nem jöhet, ne nyúlj hozzá…, és a szegény gyerek a végén egy tárgynak érezheti magát a vitrinben. Stop a sok nem-nek!
Aztán jönnek a vért-izzadt pedagógusok, hogy a gyerekek fegyelmezetlenek, neveletlenek, agresszívek, tiszteletlenek és nem ismerik azt a szót, hogy nem. A szülő nézhet bambán, hogy akkor most mi van, kinek higgyen?!

Nyilvánvalóan szükség van határozott és következetes tiltásokra, amikor a nem szükséges és fontos. Ilyenek azok a veszélyes helyzetek, amelyben a gyerek, vagy a felnőtt megsérülhet, baja eshet. Ilyen, amikor fizikailag bántani akarja a gyerek a gyerektársát és vagy a szüleit. A düh, harag, méreg nagyon fontos érzelmek, de ezeket meg kell tanulni úgy kifejezni, hogy nem bántunk senkit, csak jelezzük, szimbolizáljuk, eljátsszuk, vagy megfogalmazzuk. Ezt először a szülőnek kell megtanulnia, hogy aztán ezt megtaníthassa, átadhassa a gyerekének.

A vezérelv az az, hogy kimondani lehet, megcselekedni nem lehet. Ekkor jogos és fontos a nem.

Ezen felül a családokban igen eltérő lehet, hogy mi tartozik a kemény korlátok alá és melyek a lágyabb tiltások. Mindenesetre jó, ha a vörös zónában relatíve kevés szabály van és azok mindig és mindenkor tilosak.

Azonban egy átlagos napon, ha a gyerek éppen semmi ön- vagy közveszélyeset nem csinál, akkor is repkednek a nemek; ne mászkáljon papucs nélkül, ne kekszet reggelizzen, ne pacsálja ki a kakaót, ne kiskabátot vegyen télen, ne mondogassa, hogy a többiek dolgozata milyen lett, ne tapicskoljon bele az összes létező pocsolyába, ne ficánkoljon a széken az étkezőasztalnál, ne beszéljen annyit, ne lógjon egész este a fészbúkon, ne hagyja a leckéit éjszakára…
Ez igen kimerítő.
A végén nem is anyák leszünk, hanem rendfelügyelők.

Az engedékenység nem azt jelenti, hogy valami légüres térben lebeg a gyerek és azt csinál amit akar, sőt ő ugráltatja a szüleit, hanem azt, hogy megengedjük a gyereknek, hogy gyerek legyen, például, hogy elég sokat mozogjon, mert nekik az nagyon fontos. A legtöbb óvódás azért kergül meg délutánra, mert nincs elég helye, tere annyit  mozogni, szaladni, ugrálni, mint amennyit szeretne. Ha nem is könnyű, de lehet, sőt fontos tolerálni, hogy gyerek, hogy lassúbb, ügyetlenebb, olykor egyszerűbb dolgokat sem ért. Vagy épp valami betegség miatt van szükség nagyobb türelemre. A nagyobbaknál is lehet és célszerű tolerálni, hogy igénye lesz privát szférára, személyes térre, hogy az ő tárgyai, ruhái, a fizikai megjelenése, a zenei ízlése az ő dolga már, épp ezekkel fejezi, hogy érik, keresi önmagát.

Mégis, akár így, akár úgy van egy csomó szabály, aktuális visszautasítás, vagy permanens korlát, amelyek nem a veszélytől óvnak, hanem például keretezik az együttélésünket. Ekkor hasznosak azok a trükkök, hogy hogyan mondjunk nemet nem nélkül.

Tények és érvek; hagyd ki a nemet a mondatból:
Ildi       Átmehetek Noémihez játszani?
Anya    Tíz perc múlva kész a vacsora.

Móni    Anya, elvinnél az edzésre, olyan hideg van kint?
Anya    Szívesen elvinnélek, de ötre jön a szerelő és most ¾  öt van.

Értő figyelem / Fogadd el az érzéseit:
Peti      Maradjunk még! Még csak most jöttünk! Még nem is homokoztam! Naa, apaaa! Én nem megyek!
Apa     Szeretnél még maradni, olyan gyorsan eltelt az idő itt a játszótéren, hogy még nem is tudtál homokozni sem. Rossz érzés, ha valamit abba kell hagyni, amit szívesen csinálunk. Jó lenne maradni még, de mennünk kell, anya vár minket otthon.

Fogalmazz pozitívan; adj magadnak gondolkodási időt: 
Kati     Anya, ehetek egy kekszet?
Anya    Ebéd után ehetsz, persze.

Márk   Apa, elmehetek nyáron a fiúkkal a Tátrába túrázni?
Apa     Ezen elgondolkodom, térjünk erre vissza pár nap múlva.

Miért fontos, vagy szükséges ez?

A nem rövid és egyértelmű, ez igaz, de egyúttal sokadszorra nagyon unalmas, és még annál is negatívabb. Célunk, hogy kölcsönösen jól, örömtelien érezzük magunkat egymás társaságában, ahol jó-esetben a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ha odafigyelünk, és kipróbáljuk, használjuk ezeket a trükköket, azzal kifejezzük a tiszteletünket a gyerek felé, hogy figyelembe és komolyan vesszük a vágyát, kérését, és arra akkor is pozitív jellegű választ adunk, ha konkrétan nem tudjuk az óhaját teljesíteni, vagy nem azonnal tudjuk. Ennek a pozitív légkörnek nem csak az a haszna, hogy a gyermekünk nyugodtabb és együttműködőbb lesz, hanem, hogy esetleg a saját életünkbe is átszivárog némi pozitív szemlélet. Ha például a munkahelyünkön nem lettünk kész egy feladattal, ez azt is jelenti, hogy egy csomó más feladatot viszont elvégeztünk. Némi energia ráfordítással minden negatív jellegű kijelentésünket átfordíthatunk pozitívba és ez aztán visszahat ránk, és visszahat a gyermekeinkre is.
Tovább

Szeminárium a Szelíd Szülőkért

empátiahisztiminikérdőívpéldamutatáspraktikákSzemináriumszolgáltatás


 Az elmúlt héten több, mint harmincan töltöttétek ki a Szelíd Szülő Mini Tesztet, és kaptátok meg a pontszámaitokat. (Aki adott elérhetőséget.)  
A legtöbben nem jeleztetek vissza, hogy mennyire illett rátok az eredmény, akiktől kaptam visszajelzést, arra "semennyire" és "teljesen" passzoltak a megállapítások. 

Aki eddig nem tette, de most kedvet kapott kitölteni, 
az itt találja a Mini Tesztet. 


Mit adhat, miben segíthet a Szelíd Szülő Szeminárium? 

Találkozhatsz más anyukákkal, akik hasonló cipőben járnak mint te, hasonló problémákkal találkoznak nap mint nap. A Szemináriumon lehetőség nyílik a tapasztalatokat átbeszélni. 


Segítséget kaphatsz, hogy jobban megértsd a gyermekeidet és konkrét kommunikációs technikákat tanulunk, hogy elvárásainkat úgy fogalmazzuk meg, hogy eközben ne sértsük meg a gyermek önérzetét, önbecsülését.

A Szelíd Szülő Szemináriumon azt a szemléletet képviseljük, hogy a szülő dolga, hogy megértő, együttérző módon kísérje, segítse a gyermeket a nehézségeiben. Konkrét és azonnal kipróbálható módszereket tanulunk, hogy hogyan vehetjük rá a gyermekinket az együttműködésre anélkül, hogy fenyegetőznénk, és mi módon fegyelmezhetünk és büntethetünk úgy, hogy az ne fájjon.

Átbeszéljük, hogyan tudod azokat a téged zavaró dolgokat úgy megfogalmazni, hogy az ne a sokadik veszekedés legyen, hanem hatékony utalás arra, hogy valami változást szeretnél.

Megoszthatod a többi résztvevővel saját szelíd és jól működő megoldásaidat, hogy ők is tanulhassanak belőle, miközben új készségekkel is gazdagodsz.


Hol és mikor indul Szeminárium? 

Az aktuális Szeminárumi csoportról itt Szalon jobb oldalán és az oldalakon tudtok tájékozódni.
A helyszín Budapest, az alkalmak hétvégén szoktak lenni hetente vagy kéthetente három óra egy alkalom.
A következő csoport 2016 május végén indul, érdeklődj, jelentkezz ezen az oldalon, vagy e-mailban: kabaipiroska@szelidszulo.hu 

Tovább

Te mennyire vagy Szelíd Szülő?

fejlődéskapcsolatkommunikációminikérdőívSzeminárium
Töltsd ki és megtudod!
Tyúkanyó mama vagy? (14-21 pont) 

Tyúkanyó mama vagy, aki nagy szeretettel veszed körül a gyermeked, mindet tőled telhetőt megadsz neki, és sokszor átengeded a neki a döntést is? 
Nehéz szívvel veszed, ha bánata van, vagy dühös, igyekszel ezeket elkerülni. Nagyon szeretnél jó anyuka lenni, foglalkoztat, hogy mások mit gondolnak rólad.


Elfoglalt vagy gondterhelt anyuka vagy? (22-29 pont)

Nehezen tudsz a gyermekre hangolódni, néha engedsz az akaratának, néha pedig hatalmi szóval lépsz fel az elvárásaid mellett. Lehet, hogy sok a munkád, vagy nem érted a gyerekek mozgatórugóit, nehezen találod meg velük a hangot. Bizonytalan vagy, hogy mi a te szereped, hogyan adhatnál többet a gyermekednek, ha átengeded az irányítást, vagy ha te vagy a főnök. 

Anyaoroszlán vagy?  ( 30-37 pont)

Szigorú és félelmetes anyaoroszlán vagy, aki előnyben részesíti a rövid távú megoldásokat a hosszú távúakkal szemben. Nem okoz gondot sokszor hangoztatni, hogy mit szeretnél, szereted hallatni a hangod, és tanácsokat osztogatsz, gyakran veszekszel, és fenyegetőzöl vagy szó nélkül a tettek mezejére lépsz és erőfölényedet kihasználva cselekszel. Számodra a szülőség azt jelenti, hogy a szülő a főnök, aki jobban tudja a dolgokat.

Hangulatember vagy? (38 - 47 pont)

Méltatlankodás és együttérzés jellemez. Ha van türelmed, akkor megértő tudsz lenni a gyermekkel, bevonod a problémamegoldásokba, kivárod, ha valamiben lassúbb. Ha nincs türelmed, akkor viszont perlekedsz vele, tanácsokat osztogatsz, és a fenyegetésektől sem riadsz vissza.

Empatikus édesanya vagy?  (48-56  pont)

Jó úton jársz, hogy igazi Szelíd Szülő lehess! Szívesen és gyakran alkalmazol együttérzésen és kölcsönös bizalmon alapuló, demokratikus módszereket. A gyermekeddel türelmes vagy, tiszteletben tartod az ő tempóját és képességeit. Odafigyelsz az érzéseire, elvárásaidat tömören és határozottan fogalmazod meg, nem személyeskedsz. A családi problémákat közösen oldjátok meg, a döntéshozásokban részt vesz mindenki, akit a döntés érint.


Ha kitöltöd ezt a villámteszted, hamarosan megtudhatod! 



Itt megjelölheted, hogy mennyire illett rád az eredmény.


Ha fejlesztenéd szülői készségeidet, vagy tapasztalataidat megosztanád más szülőkkel, gyere a Szelíd Szülő Szemináriumra! Itt olvashatod el a részleteket.




Tovább

Figyelj! – első lecke

figyelemSzemináriumtisztelet


Az unokatesóm, Dáv, életének egy pontján soktucat spirituális (és) önsegítő könyv elolvasása után azt mondta, hogy röviden ez a közös mondanivalója mindnek: figyelj! Figyelj arra, hogy dobog a szíved, figyelj arra, hogy mi történik, mikor látszólag nem történik semmi, figyelj, mi van most, figyelj, mit érzel…
A barátnőm, Évi egy beszélgetésünk során – tapasztalatait és tanulmányait összegezve – azt mondta, hogy az anya-gyerek kapcsolatban, a szerelmi kapcsolatban és a pszichoterápiás kapcsolatban a közös pont, a gyógyító egyezés a „közös figyelmi helyzet”. Hogy te és én ugyanarra figyelünk, ugyanarról gondolkodunk valahogy, a figyelmünk tárgya összehoz minket, ott egyek lehetünk, összeolvadhatunk.
Ha a kettőt összehozom, akkor azt mondom: figyelj, amire figyel a másik. Mit mond, mi foglalkoztatja, mit tesz, mit érez. Figyelmet adni a szeretet és a tisztelet egyik legfontosabb jele.

Anyaaa, nézd, fél lábon állok! Anyaaa, figyelj, leugrom a harmadik lépcsőfokról! Nézd, nézd, anyaaaa…! – és a fakocka toronyra mutat.
Ismerős?!

A gyerekek nagyon igénylik a figyelmünket, és többnyire igen jól értenek hozzá, hogy meg is szerezzék azt,  ha kell bohóckodnak, „kihúzzák a gyufát”, vagy „csak” egyre hangosabbak lesznek, csakhogy velük foglalkozzunk. A figyelem a gyerekeknek (és a felnőtteknek is), olyan, mint a vitamin. Hosszú távú hiánya megbetegít.

(Talán ettől olyan népszerű a facebook; mindenki adhat és kaphat is némi virtuális figyelmet, a csaknem azonnal megosztott élmények-tapasztalatok hasonlóan oldhatják a magányérzést, mint a „közös figyelmi helyzetek”.)

Figyeljek jobban a gyerekre – a csapból is ez folyik! Naná, hogy figyelek, ellátom, óvom, teszem a dolgom! Minek ez a fakszni? – gondolhatjátok páran.

Igen fontos, hogy figyelj arra, milyen az idő és milyen ruhát adj rá, vagy mit adsz enni, ha éhes. Mi, én, most a gyerekek érzelmi szükségletéről beszélek, arról az igényéről, hogy örömeit és csalódásait megossza veled és te megértő lehess ezekkel. A gyerekek viselkedését az határozza meg, hogy mit éreznek. Ha jól érzik magunkat, akkor jól viselkednek, ha rosszul érzik magukat akkor úgy is fognak viselkedni, vagy megbetegednek testileg vagy lelkileg.

Ha egy gyereknek a szülei megértik, elfogadják az érzéseit, akkor ő sokkal nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott, nyugodt és együttműködő gyerek, mint az, akinek az érzéseit nem veszik figyelembe, nem értik meg. Például, azzal, hogy nem lehetsz most álmos, hisz most ébredtél, nem lehetsz éhes, most ebédeltünk, muszáj óvodába menni, ne hisztizz, nem mondhatsz ilyeneket a tanítónéniről, hisz ő olyan aranyos… Ezek elég megsemmisítő reagálások, ha én épp valóban álmos, éhes, csalódott, vagy dühös vagyok. Nekünk felnőtteknek is rosszul esik, ha le-semmibajozza valaki a keserűségünket. A gyerekekkel ez ugyanígy van.

Mit tegyek?!

Kerülj vele hasonló magasságba, ülj mellé, vagy emeld fel. Nézz rá, amikor beszél. Arra figyelj, amit mond, ne arra, hogy például leette magát. Nézd a szemét és/vagy a száját. Saccold meg mit érezhet. Ne szólalj meg. Bólogass és hümmögj.

Kezdetnek ennyi.

Várhatóan attól megnyugszik, hogy meghallgattad, sőt valószínűleg maga fogja megtalálni a megoldást a problémájára.

A Szelíd Szülő Szeminárium első témája a figyelem, ott átbeszéljük és gyakoroljuk ezeket a készségeket.
Csatlakozol? 

Tovább