humor

Követendő Közlések ABC-je

KÖVETENDŐ KÖZLÉSEK ABC-JE
Pár éve elérhető már a Kerülendő Közlések ABC-je a letölthető anyagok közt.

Most összeszedtem a Követendő Közléseket, melyekről itt-ott már esett szó. A listába belevettem néhány nem verbális kommunikációs eszközt is, amelyek az együttműködést segítik. Röviden mutatom most be ezeket. 

 

  • Ajándék – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; alanyi jogon jár, nem kell kiérdemelni
  • Átfogalmazás, tisztázó kérdések – a gyerek mondandójának összefoglalása vagy elismétlése más szavakkal; az érzelmek tükrözéséhez hasonló
  • Bárcsak módszer – a gyerek vágyának teljesítése képzeletben; a vágy létjogosultságának elismerése; annak közvetítése, hogy értjük és megértjük a vágyát („Bárcsak tarthatnánk igazi lovat is!”)
  • Családgyűlés – családi munkamegosztás, házirend és visszatérő konfliktusok megbeszélésének komplex, egész családot bevonó módszere.
  • Düh kifejezése szavakkal vagy szimbolikusan – a dühös érzések kifejező megfogalmazása, vagy lerajzolása; cél a dühös cselekedetek (ütés, rúgás stb) helyettesítése, elkerülése; pl: „Annyira, de annyira mérges vagyok, hogy legszívesebben az összes tányért a földhöz vágnám!”
  • Elismerős szavak – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; becézés, kedves szavak, a teljesítmény elismerése, cselekedetek megerősítése szavakkal
  • Egyedi igények, egyéni bánásmód – a testvérek egyenlő vagy azonos elismerése helyett, az egyedi igényeik és szükségleteik alapján adott elismerések és tárgyak
  • Empátia – szükséges szülői attitűd; a gyerek lehetséges érzéseinek átérzése, saját (gyerekkori) tapasztalataink alapján; annak tudata, hogy a gyermek testileg-lelkileg kiszolgáltatott a szüleinek
  • Értő figyelem, érzelmek tükrözése, elfogadása – a gyerek verbális és nem-verbális közléseinek érzelmi tartalmára való utalás, annak megfogalmazása, hogy értjük, vagy érteni véljük, hogyan érez. („Látom, nagyon feldúlt vagy.”)
  • Én-üzenetek, saját érzések, igények megfogalmazása – az érzések, elvárások megfogalmazása E/1-ben, kijelentő módban, kerülve a másik minősítését, vagy az utasítást (te-üzenet); pl: „Fáradt vagyok, lepihenek, aztán játszunk egy dominót”; „Nem tetszik, ha ilyen goromba szavakat használsz!”
  • Feltétel nélküli szeretet – a szeretet és elfogadás alanyi jogon, amit nem kell kiérdemelni, nem kell tenni érte, valamilyennek lenni; ez a személyiség építőanyaga
  • Gyengéd testi ráhatás – fizikai beavatkozás, finoman, de határozottan eltérítjük, kimozdítjuk a gyereket abból amit csinál
  • Humor – segítő attitűd, jó, ha elő tudjuk venni, amikor szükséges
  • Hümmögés – a figyelem kifejezőeszköze, a szemkontaktus, bólogatás (stb) kísérője, segítség, hogy ne beszéljünk sokat/feleslegesen
  • Hívogatók – a figyelmünk és kíváncsiságunk kifejező formáinak gyűjtőneve; a hümmögés is ide tartozik; továbbá: Igen?, valóban?, Nahát!, Ejjha!, Ezt nevezem!, Aztán mi történt...? stb
  • Információk – tárgyilagosságra törekvő technikák egyike; az elvárások, szabályok megfogalmazásának minél semlegesebb módja; pl: „7-kor vacsoraidő.” „A favonat nem ütögetésre való.” „A csizmának nem itt van a helye.” „Odaadom, de elvárom,hogy visszatedd, miután végeztél.”
  • Időhatár – a kérés kiegészítő eleme; adjuk meg, vagy beszéljük meg, hogy meddig bezárólag tegyen meg valamit a gyerek
  • Jövő-fókusz – a tapasztalatokra koncentrálás a hibáztatás és vádaskodás helyett; hogyan lehet elkerülni legközelebb...
  • Játékidő – a minőségi idő egy fontos lehetősége, megbeszélt időben és hosszban, a szülő osztatlan figyelmét adja a gyereknek, a játékot a gyerek megválaszthatja, a szülő is kreatívan részt vesz, valódi játszótárs; pl szerepcsere játék
  • Kérés – fontos kommunikációs forma; követeléstől elkülönítendő.
  • Kapcsolódás – ráhangolódás a gyerekre, a szeretetteli kapcsolat átélése, megélése
  • Következmény-fókusz – jövőfókusszal hasonló; adjuk meg a lehetőséget, hogy a gyerek segítsen jóvá tenni a hibáját, tapasztalja meg tettei következményeit
  • Leíró közlések – a tárgyilagosságra törekvő technikák közé tartozik, igényeinket és elismerésüket kifejezésének is követendő módja; pl: „Utcai cipőt látok a szőnyegen”; „Egy hibás példát láttam a matekfüzetedben”; Nadrág, póló és még zokni is, te egyedül felöltöztél, ez igen!” „Nagyon szép rendet látok a gyerekszobában, játékok, könyvek, ruhák mind a helyükön!”
  • Mondókák – a naponta (többször) ismétlődő helyzetek ritmust adó kísérője lehet egy-egy rövidebb-hosszabb mondóka, dalocska, versike; reggeli ébresztés, pelenkázás, fürdés/fürdetés, (hajmosás), evés/etetés, sétálás, lefekvés...
  • Melléguggolás, hozzáhajolás – az odafordulás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; a gyermek szem magasságába kerülünk
  • Minőségi idő – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; teljes figyelmünket a gyereknek szenteljük, mással nem foglalkozunk; olyan közös tevékenységet választunk, amit mindketten, de a gyerek mindenképp élvez
  • Miért-mit-hogyan kérdések átgondolása – miért viselkedik úgy, ahogy, vajon? mit szeretnék megtanítani most neki? hogyan tudom ezt a legjobban megtenni?
  • Megfigyelés – tárgyilagosságra törekvő technika; az érzékszervekkel felfogható tényeket (amit látunk, hallunk) elkülönítsük az értékelésünktől, minősítésektől (mi erről a véleményünk); pl: „sáros cipőt látok a szőnyegen / gusztustalan sáros cipőt látok a tiszta szőnyegen...”
  • Napirend – a gyerekek ismétlődésre és ritmusokra való igényének a kiszolgálása; az együttműködés egyik alapköve
  • Odafordulás – a melléguggolás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; nagy erővel bír
  • Példamutatás – a szülők szavai akkor számítanak igazán, ha a tetteik is szinkronban vannak; a gyerekek abból tanulnak elsősorban amit látnak a felnőttektől
  • Pozitivitás – követendő alap-attitűd; a gyerek személyiségének, tulajdonságainak, tetteinek jó, előnyös oldalának hangsúlyozása, azt mondjuk,kérjük, amit szeretnénk, ne azt amit nem; jót feltételezzünk a gyerekről, és a gyakori tiltások, „nem-ek” helyett „feltételes igen” szerkezeteket használata; pl: „inkább ezzel a játék-késsel vágjál.”
  • Ránézés – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
  • Súgás – egy kérés, vagy információ, vagy leíró közlés a fülbe súgva még hatásosabb; a gyerekek szeretnek sugdolózni, fizikai közelséget is jelent, „mellesleg” meg is érinthetjük
  • Saját megoldás-találás segítése – sok technikának ez a kifejezett célja; a kész megoldások, tanácsok, kinyilatkoztatások helyett, a gyerek jöjjön rá, hogy mi legyen a következő lépés, és önként tegye meg pl kiviszi a sáros cipőt a szőnyegről
  • Szeretetnyelvek – a szeretet kifejezésének öt lehetséges módja: ajándék, elismerő szavak, minőségi idő, szívességek, testi érintés
  • Szívességek, szolgálat – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; szülőként sok ilyet teszünk, gondoskodó, törődő gesztusok
  • Szükségletek észlelése – saját szükségleteink és a gyerek szükségleteinek felismerése a kérések mögött
  • Szemkontaktus – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
  • Testi érintés – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; simogatás, ölelés, puszi, összebújás, stb.
  • Utalás, összefoglalás egyszóval – a felesleges (hegyi) beszéd elkerülésének technikája; visszatérő szituációk megoldása egy egy kulcs-szó kimondásával, pl: „Cipő...!”, vagy elismerés kifejezése egy-egy fogalommal, pl „...ezt nevezem kitartásnak!
  • Vereségmentes konfliktusmegoldás – olyan komplex konfliktusmegoldási protokoll, amelyben mindenki számára elfogadható megoldást találnak a résztvevők; fontos eleme a minősítés, értékelés nélküli szabad ötletelés lehetőleg írásban
  • Választási lehetőség – együttműködést segítő fontos eszköz; a szülő kijelöli a választási lehetőségek körét (max 3 elemet) és a gyerek választhat; pl: a sárga vagy a piros pólót veszed ma fel?
  • Zárás – egyfelől ez a felsorolás vége, másfelől a gyereknek nem való, értékes, törékeny, veszélyes és gyakran-konfliktust okozó tárgyakat zárjuk el a gyerek elől, ezzel is segítve gyerekbarát, tiltás-szegény környezetet.

Írjátok meg, ha kiegészítenétek még valamivel!



Hétköznapi praktikák – villámtippek: fáradt gyerekkel hazafelé


Helyzet: A gyerek fáradt, nincs kedve gyalogolni, lassú, meg meg áll, vagy szeretné, hogy felemeld, cipeld kicsit...

Tipp1: mondókázzatok babalépegetőket, vagy ütemes versikéket, amiket ismertek. Pl: Aki nem lép egyszerre..., Jár a baba jár..., Így járnak a huszárok..., Megy a gőzös..., Sétálunk, sétálunk..., Dombon törik… Ha jártatok Ringatóra, ott sok ilyet tanulhattatok, de bármelyik mondókás könyvet fel lehet lapozni. 
Sehol nincs meghatározva, hogy 2-3-4 év felett ezeket ne lehetne elővenni és miért ne az utcán, vagy a lépcsőházban... Próbáljátok ki! Nektek is sokkal szórakoztatóbb, mint veszekedni, vagy cipelni, vagy rángatni a kicsiket.

Tipp2: a gyerekek, különösen az ovisok nagyon szeretik az állatos történeteket, állatos meséket, szeretnek az állatokkal, vagy állatosat játszani. Ilyen állatos minijátékot mi is kitalálhatunk miközben hazafelé tartunk: Legyünk most fáradt nyuszik, akik, lassan váááánszorognak.... és játsszátok el ezt a vén, fáradt, lassú nyuszit. Most legyünk fürge nyuszik! - mondjad, és ez a haladós rész, szinte szaladtok... Aztán megint a fáradt nyuszi és újra a fürge... Nagyon szórakoztató gyereknek, felnőttnek egyaránt és már otthon is vagytok, felértetek az emeletre. Mi „közepes nyuszik” is tudunk ám lenni, akkor normális tempóban lépegetünk! Természetesen bármilyen állattal lehet játszani.

Kipróbáljátok?!


A gyermeki tisztelet 8 fokozata


Catharine festménye






 
Nagyon szórakoztató írást találtam Gary Chapman Családi összhangzattan című könyvében, ám a szóban forgó részt ő is Erma Bombeck egy tanulmányából idézi. Megosztom veletek:

„A szülők értelmi képességének hullámzása nyolc fázisra osztható. E fo­kozatoknak semmi közük sincs az agysejtek számához, sem az IQ-hoz, sem pedig a szellemi kapacitáshoz. Az egyes fokozatok teljesen várat­lanul és indokolatlanul követik egymást. Legalábbis gyermekeink sze­rint.

Az 1. fokozatot valószínűleg nem tudjuk alulmúlni. Van egy kisbabánk, és mi semmit sem tudunk, de nem baj, mert ő még nálunk is kevesebbet tud. Csecsemőnk szeme mindenhova követ bennünket. Ha ki­nyújtjuk az ujjunkat, a csöppség csak nézi, és nem kérdez semmit. Ezzel mindketten jól elvagyunk.

A 2. fokozat körülbelül akkor lép életbe, amikor a kicsi eléri a két­éves kort. Csak hozzá kell érintenünk a szánkat a bibis ujjához, s az máris meggyógyul. Varázserővel összeragasztjuk a könyvet, és sebészi ügyességgel visszarakjuk a baba fejét. Hajrá, csak így tovább!

A 3. fokozatban még mindig álljuk a sarat, bár amikor gyanútlanul iskolába küldjük csemeténket, hamar rájön, hogy a többi felnőtt is tud valamit - egyesek még anyánál vagy apánál is többet. De szellemi pozíciónk még mindig megingathatatlan.

Gyermekünk tizenkét éves kora körül (4. fokozat) kezdődik a leépülésünk. Többnyire olyankor lepleződünk le, mikor segítünk a házi feladat megírásában, amivel legjobb esetben is csak egy hármashoz segíthetjük a nebulót. Az sem vívja ki osztatlan elismerését, amikor korcsolyázni tanítjuk, és egy óvatlan pillanatban teljes hosszunkban elnyúlunk a jégen, miközben őt is magunkkal rántjuk. Néha úgy néznek ránk, mintha azon csodálkoznának, hogyan vagyunk képesek megtartani az állásunkat.

Mire az 5. fokozatba lépünk, gyermekünk már a tizenötödik évét tapossa, és mi bámulatos sebességgel kezdünk visszafejlődni. Nem emlékszünk az ígéreteinkre. Lépten-nyomon megfeledkezünk arról, hogy valaha mi is voltunk gyerekek. Ismételjük önmagunkat, unalmasak vagyunk, és semmi más nem telik tőlünk, csak az, hogy kihallgassuk a bizalmas telefonbeszélgetéseket, és hogy azt szajkózzuk: „Csak azért büntetlek meg, mert szeretlek!”

A legnagyobb változás két évvel ezután következik be, a 6. fokozatnál. Egy dinnyébe több értelem szorult, mint belénk, szülőkbe! Gyermekeink már csak harmadik személyben beszélnek rólunk, jelezve, hogy úgysem értünk semmit. (Például: „Vajon hogy tudtak ezek ketten összehozni egy gyereket? Biztos megnéztek egy videó filmet!”)

A 7. fokozatban a gyerekek a felnőttek, és a szülők a gyerekek. Néha kölcsön kaphatjuk tőlük az autónkat, ha szépen kérjük. Megtervezik, hogy mi legyen a vacsora (pizza), és nekünk is szabad használni a telefont, csak szóljunk előre. Nem kell már azzal fáradnunk, hogy meg szervezzük a nyaralásukat, sőt még a mi szabadidőnket is készségesen beosztják. („Te és apa sokkal jobban fogjátok érezni magatokat a szobátokban, távol minden zajtól.”)

A 8. fokozat az esküvőjük után egy nappal kezdődik, amikor egyetlen éjszaka leforgása alatt zsenivé válunk. Mindent tudunk a pénzátutalásról, a hitelkonstrukciókról, és arról, hogy milyen lángon sül a piskóta aranybarnára. Ez a mi virágkorunk. Milyen kár, hogy a legtöbb szülő nem bírja cérnával ilyen sokáig!”

Ti mit gondoltok erről?