családi gyűlés
Követendő Közlések ABC-je
 |
| KÖVETENDŐ KÖZLÉSEK ABC-JE |
Most összeszedtem a
Követendő Közléseket, melyekről itt-ott már esett szó. A
listába belevettem néhány nem verbális kommunikációs eszközt
is, amelyek az együttműködést segítik. Röviden mutatom most be
ezeket.
- Ajándék – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; alanyi jogon jár, nem kell kiérdemelni
- Átfogalmazás, tisztázó kérdések – a gyerek mondandójának összefoglalása vagy elismétlése más szavakkal; az érzelmek tükrözéséhez hasonló
- Bárcsak módszer – a gyerek vágyának teljesítése képzeletben; a vágy létjogosultságának elismerése; annak közvetítése, hogy értjük és megértjük a vágyát („Bárcsak tarthatnánk igazi lovat is!”)
- Családgyűlés – családi munkamegosztás, házirend és visszatérő konfliktusok megbeszélésének komplex, egész családot bevonó módszere.
- Düh kifejezése szavakkal vagy szimbolikusan – a dühös érzések kifejező megfogalmazása, vagy lerajzolása; cél a dühös cselekedetek (ütés, rúgás stb) helyettesítése, elkerülése; pl: „Annyira, de annyira mérges vagyok, hogy legszívesebben az összes tányért a földhöz vágnám!”
- Elismerős szavak – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; becézés, kedves szavak, a teljesítmény elismerése, cselekedetek megerősítése szavakkal
- Egyedi igények, egyéni bánásmód – a testvérek egyenlő vagy azonos elismerése helyett, az egyedi igényeik és szükségleteik alapján adott elismerések és tárgyak
- Empátia – szükséges szülői attitűd; a gyerek lehetséges érzéseinek átérzése, saját (gyerekkori) tapasztalataink alapján; annak tudata, hogy a gyermek testileg-lelkileg kiszolgáltatott a szüleinek
- Értő figyelem, érzelmek tükrözése, elfogadása – a gyerek verbális és nem-verbális közléseinek érzelmi tartalmára való utalás, annak megfogalmazása, hogy értjük, vagy érteni véljük, hogyan érez. („Látom, nagyon feldúlt vagy.”)
- Én-üzenetek, saját érzések, igények megfogalmazása – az érzések, elvárások megfogalmazása E/1-ben, kijelentő módban, kerülve a másik minősítését, vagy az utasítást (te-üzenet); pl: „Fáradt vagyok, lepihenek, aztán játszunk egy dominót”; „Nem tetszik, ha ilyen goromba szavakat használsz!”
- Feltétel nélküli szeretet – a szeretet és elfogadás alanyi jogon, amit nem kell kiérdemelni, nem kell tenni érte, valamilyennek lenni; ez a személyiség építőanyaga
- Gyengéd testi ráhatás – fizikai beavatkozás, finoman, de határozottan eltérítjük, kimozdítjuk a gyereket abból amit csinál
- Humor – segítő attitűd, jó, ha elő tudjuk venni, amikor szükséges
- Hümmögés – a figyelem kifejezőeszköze, a szemkontaktus, bólogatás (stb) kísérője, segítség, hogy ne beszéljünk sokat/feleslegesen
- Hívogatók – a figyelmünk és kíváncsiságunk kifejező formáinak gyűjtőneve; a hümmögés is ide tartozik; továbbá: Igen?, valóban?, Nahát!, Ejjha!, Ezt nevezem!, Aztán mi történt...? stb
- Információk – tárgyilagosságra törekvő technikák egyike; az elvárások, szabályok megfogalmazásának minél semlegesebb módja; pl: „7-kor vacsoraidő.” „A favonat nem ütögetésre való.” „A csizmának nem itt van a helye.” „Odaadom, de elvárom,hogy visszatedd, miután végeztél.”
- Időhatár – a kérés kiegészítő eleme; adjuk meg, vagy beszéljük meg, hogy meddig bezárólag tegyen meg valamit a gyerek
- Jövő-fókusz – a tapasztalatokra koncentrálás a hibáztatás és vádaskodás helyett; hogyan lehet elkerülni legközelebb...
- Játékidő – a minőségi idő egy fontos lehetősége, megbeszélt időben és hosszban, a szülő osztatlan figyelmét adja a gyereknek, a játékot a gyerek megválaszthatja, a szülő is kreatívan részt vesz, valódi játszótárs; pl szerepcsere játék
- Kérés – fontos kommunikációs forma; követeléstől elkülönítendő.
- Kapcsolódás – ráhangolódás a gyerekre, a szeretetteli kapcsolat átélése, megélése
- Következmény-fókusz – jövőfókusszal hasonló; adjuk meg a lehetőséget, hogy a gyerek segítsen jóvá tenni a hibáját, tapasztalja meg tettei következményeit
- Leíró közlések – a tárgyilagosságra törekvő technikák közé tartozik, igényeinket és elismerésüket kifejezésének is követendő módja; pl: „Utcai cipőt látok a szőnyegen”; „Egy hibás példát láttam a matekfüzetedben”; Nadrág, póló és még zokni is, te egyedül felöltöztél, ez igen!” „Nagyon szép rendet látok a gyerekszobában, játékok, könyvek, ruhák mind a helyükön!”
- Mondókák – a naponta (többször) ismétlődő helyzetek ritmust adó kísérője lehet egy-egy rövidebb-hosszabb mondóka, dalocska, versike; reggeli ébresztés, pelenkázás, fürdés/fürdetés, (hajmosás), evés/etetés, sétálás, lefekvés...
- Melléguggolás, hozzáhajolás – az odafordulás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; a gyermek szem magasságába kerülünk
- Minőségi idő – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; teljes figyelmünket a gyereknek szenteljük, mással nem foglalkozunk; olyan közös tevékenységet választunk, amit mindketten, de a gyerek mindenképp élvez
- Miért-mit-hogyan kérdések átgondolása – miért viselkedik úgy, ahogy, vajon? mit szeretnék megtanítani most neki? hogyan tudom ezt a legjobban megtenni?
- Megfigyelés – tárgyilagosságra törekvő technika; az érzékszervekkel felfogható tényeket (amit látunk, hallunk) elkülönítsük az értékelésünktől, minősítésektől (mi erről a véleményünk); pl: „sáros cipőt látok a szőnyegen / gusztustalan sáros cipőt látok a tiszta szőnyegen...”
- Napirend – a gyerekek ismétlődésre és ritmusokra való igényének a kiszolgálása; az együttműködés egyik alapköve
- Odafordulás – a melléguggolás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; nagy erővel bír
- Példamutatás – a szülők szavai akkor számítanak igazán, ha a tetteik is szinkronban vannak; a gyerekek abból tanulnak elsősorban amit látnak a felnőttektől
- Pozitivitás – követendő alap-attitűd; a gyerek személyiségének, tulajdonságainak, tetteinek jó, előnyös oldalának hangsúlyozása, azt mondjuk,kérjük, amit szeretnénk, ne azt amit nem; jót feltételezzünk a gyerekről, és a gyakori tiltások, „nem-ek” helyett „feltételes igen” szerkezeteket használata; pl: „inkább ezzel a játék-késsel vágjál.”
- Ránézés – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
- Súgás – egy kérés, vagy információ, vagy leíró közlés a fülbe súgva még hatásosabb; a gyerekek szeretnek sugdolózni, fizikai közelséget is jelent, „mellesleg” meg is érinthetjük
- Saját megoldás-találás segítése – sok technikának ez a kifejezett célja; a kész megoldások, tanácsok, kinyilatkoztatások helyett, a gyerek jöjjön rá, hogy mi legyen a következő lépés, és önként tegye meg pl kiviszi a sáros cipőt a szőnyegről
- Szeretetnyelvek – a szeretet kifejezésének öt lehetséges módja: ajándék, elismerő szavak, minőségi idő, szívességek, testi érintés
- Szívességek, szolgálat – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; szülőként sok ilyet teszünk, gondoskodó, törődő gesztusok
- Szükségletek észlelése – saját szükségleteink és a gyerek szükségleteinek felismerése a kérések mögött
- Szemkontaktus – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
- Testi érintés – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; simogatás, ölelés, puszi, összebújás, stb.
- Utalás, összefoglalás egyszóval – a felesleges (hegyi) beszéd elkerülésének technikája; visszatérő szituációk megoldása egy egy kulcs-szó kimondásával, pl: „Cipő...!”, vagy elismerés kifejezése egy-egy fogalommal, pl „...ezt nevezem kitartásnak!”
- Vereségmentes konfliktusmegoldás – olyan komplex konfliktusmegoldási protokoll, amelyben mindenki számára elfogadható megoldást találnak a résztvevők; fontos eleme a minősítés, értékelés nélküli szabad ötletelés lehetőleg írásban
- Választási lehetőség – együttműködést segítő fontos eszköz; a szülő kijelöli a választási lehetőségek körét (max 3 elemet) és a gyerek választhat; pl: a sárga vagy a piros pólót veszed ma fel?
- Zárás – egyfelől ez a felsorolás vége, másfelől a gyereknek nem való, értékes, törékeny, veszélyes és gyakran-konfliktust okozó tárgyakat zárjuk el a gyerek elől, ezzel is segítve gyerekbarát, tiltás-szegény környezetet.
Írjátok meg, ha
kiegészítenétek még valamivel!
Kis karácsony, nagy karácsony….
Még egy hét.
A rutinosabbak már megrendelték vagy megvették a meglepetéseket, ajándékokat, kitalálták az ünnepi menüt, megszervezték a rokonlátogatásokat. A halogatósoknak még van minderre pár napjuk. Végiggondolni, beszerezni, becsomagolni, megfőzni, megsütni.
Ám a fényes, díszes, illatos szeretet-ünnep sok stresszt is
jelent, időt és pénzt kér, és még addig a hétköznapokat is menedzselni kell;
helytállni munkahelyen, vinni a kicsit, hozni a nagyobbat, perlekedni a legnagyobbal,
a házastársunkkal csak telefonon találkozni, és még nincs téligumi az autón.
Hogyan állítsam meg az időt? Hogyan varázsoljak
meghittséget? Hogyan mondhatnám el, hogy szeretlek anélkül, hogy kinyitnám a
pénztárcámat? Hogyan lesz itt békés szép ünnep, ha a gyerekek folyton marják
egymást, aztán már mi, felnőttek is csak ingerkedünk egymással?!
A karácsonyfánk lehet, hogy kicsi, lehet, hogy hatalmas, kerülhet alá sok ajándék, vagy kevesebb, de mit adhatunk, mit tehetünk, ami nem
boltban kapható és mégis örömet ad és hálát hoz?
Érzelmileg nagyon sokat adhat, ha eltöltünk minden
gyermekünkkel kettesben egy- egy órát.
Beszélgessünk, játszunk velük, amiről,
amivel ő szeretne. Ilyenkor ne emlegessük a többi testvért! Csak legyetek
ketten és figyeljetek ugyanarra. Ha ritkán van ilyen, lehet, hogy szokatlan, furcsa
lesz. Tartsatok ki, csak egy órát.
Anya is, apa is szánjon időt mindegyik gyerekre.
Aztán apa és anya is
adjanak egymásnak legalább egy órát és ne a gyerekekről beszélgessetek. Az is
jó, ha csak csendben vagytok.
Csináljatok közös családi programot, mondjuk egy sétát a
parkban, és ha a nagynak ehhez nincs kedve, ne legyen kötelező, ő már otthon
maradhat egyedül, lehet, hogy számára épp ez a kis magány lesz a legnagyobb
ajándék.
Vonjátok be a gyerekeket az ünnepi készülődésbe, hadd segítsenek
takarítani, sütni, díszeket készíteni és fát díszíteni.Ez a Ti ünnepetek, a Ti örömötökre!
Ezeket a különleges együttléteket, programokat és más
praktikus megbeszélni valókat is hozd szóba, amikor mind együtt vagytok. Ha nem
igazán van ilyen, akkor tűzz ki egy időpontot és hívd meg rá a családtagokat.
Családi kupaktanács, családgyűlés, fórumóra, elnevezheted, ahogy tetszik. Ilyenkor az a szabály, hogy nem lehet egymás szavába vágni, nem lehet
minősíteni (gúnyolni, leszólni, beszólni) se a másik mondandóját, se a másikat,
és mindenki csak a maga nevében beszélhet. Ezek fontos szabályok. Mielőtt a
konkrétumokra térnétek legyen egy nyitókör amikor mindenki mindenkiről mond
valami pozitívat. Nem tulajdonságot, hanem egy olyan cselekedetét például, ami
az illetőnek jól esett, örömet okozott. Eleinte ez is szokatlan lehet, de
nagyon sokat adhat, nagyon feltöltheti az önértékelésünket, ha meghalljuk
ezeket a pozitív visszajelzéseket, amelyeket ritkán vagy sose hallunk. Például, hogy a sokat marakodó testvérek is tudnak jót mondani a másikról és milyen jól esik neki!
Aztán lehet a praktikus dolgokról beszélni.
Ha valami dilemma, vagy dönteni kell, akkor olyan megoldást keressetek, amelyik
mindenkinek megfelel, nem jó, ha többségi szavazás dönt. A megbeszélteket, a
döntéseket írjátok le, erre megkérheted valamelyik gyermeked, aki tud már írni.
Szerte a világban és itthon is, sok család tart ilyen
kupaktanácsokat, próbáljátok ki ti is!
Nagyon megerősítheti a családi egységet, és hosszútávú jó
hangulatot ad.
És ilyen jó, megerősített, békés hangulatban pedig már nem
számít, hogy kicsi a fa, vagy nagy, milyen drága az ajándék, hány fogás és sütemény került az asztalra, mert jó együtt lenni,
jó családban élni.
Kellemes Készülődést kívánok Nektek!