Nemrég a kommunikációs sorompókról írtam, amelyek közös jellemzője, hogy elhallgattatják a panaszost, leállítják az érzelmek megosztását, gátat emel az érzelmi megértés/megértettség közt, elmagányosítja a feleket.

Melyek ezek a gátló reakciók?

Utasítás, parancsolás, fenyegetés, figyelmeztetés, prédikálás, tanács, megoldási javaslatok, kioktatás, logikai érvelés, ítélkezés, hibáztatás, kritizálás, kifigurázás, gúny, értelmezés, diagnosztizálás, bagatellizálás, kérdezősködés, faggatózás, dicséret, egyetértés, elterelés, humorizálás...


Ezek a felsorolt verbális sorompók – ahogy Thomas Gordon nevezi őket – érzelmileg áthatott helyzetekben jelentenek megakadást, a megosztás és megértés kudarcát.

A jelenet fontos eleme, hogy az egyik fél, esetünkben jellemzően a gyerek valamilyen erős érzelmi állapotban van. Ha nyugodt, kiegyensúlyozott a gyerek és a szülő, akkor a legtöbb reakció használható, sőt, sokszor kell is kérdezni, dicsérni, egyetérteni, humorizálni, vagy egy erélyes parancsszó is adekvát például egy veszélyes helyzetben. Ezek a hétköznapi kommunikáció természetes részei.

Ám bizonyos reakciók minden esetben ártalmasak, mert nem segítik a gyereket, félrevezetik az érzelmi útvesztőben és rombolják az énképét, összezavarják a megértését.
A fenyegetőzés, a gúny, az ítélkezés, a hibáztatás minden esetben kerülendő reakciók, mert a szülő indulatát fejezik ki, mert ezek használatával a szülő visszaél szülői pozíciójával.

Például a gúnyos kifigurázásról tévedés azt gondolni, hogy a gyerek, mintegy tükörben látva magát „jobb útra tér” - nem. Megalázva érzi magát, egy olyan helyzetben, amelyikben alapból nem érezte jól magát.
A szülő dolga saját frusztrációján uralkodni és a gyerek érzelmi állapotára koncentrálni, azzal segíteni őt, hogy elfogadással, szeretettel reagálunk, megértjük, hogy valami bánata, fájdalma, csalódása, nehézsége van. A gyerek nem ellenünk, nem rosszaságból visít hangosan, hanem mert valami gondja van, amiért nem lehet, tilos büntetni, megszégyeníteni őt.


A következő táblázatban összefoglalom, hogy melyik reakció állja meg a helyét nyugodt, hétköznapi helyzetben, és melyeket lehetőleg töröljünk teljesen a szülői eszköztárunkból.

Érzelmi helyzetben kerülendő "verbális sorompók" MINDIG kerülendő reakciók Nyugodt, adekvát kontextusban helyénvaló reakciók
Utasítás, parancsolás,


Utasítás, parancs (veszély esetén)
Fenyegetés, figyelmeztetés,
Fenyegetés Figyelmeztetés (veszély esetén)
Prédikálás,




Tanács, megoldási javaslatok,


Tanács, megoldási javaslatok,
Kioktatás, logikai érvelés,
Kioktatás
Logikai érvelés,
Ítélkezés, hibáztatás, kritizálás,
Ítélkezés, hibáztatás, kritizálás

Kifigurázás, gúny,
Kifigurázás, gúny,


Értelmezés, diagnosztizálás,


Értelmezés, diagnosztizálás
Bagatellizálás,
Bagatellizálás,


Kérdezősködés, faggatózás,


Kérdezősködés, faggatózás,
Dicséret, egyetértés,


Dicséret, egyetértés,
Elterelés, humorizálás...


Elterelés, humorizálás...


Érzelmileg felkavart lelkiállapotra a megfelelő, követendő reakció az empatikus megértés, az érzelem felismerése, megnevezése, a gyermek iránti szeretet kimutatása azzal, hogy megérjük, megnevezzük a problémáját, az érzelmi állapotát. Vele vagyunk. Elviseljük. Bírjuk.