Ahogy gyorsul és bonyolódik a világ, úgy lesz egyre nagyobb igény a tanácsra, útmutatásra a gyereknevelés terén (is). A segítő szakkönyvek mellett egyre több program is megjelenik, ahol egy szerző, remélhetőleg egy szakember egy saját(os) rendszert állít össze a számára fontosnak tűnő jelenségekből, elvekből és csoportos tanácsadó programot hirdet. Ezek többnyire az Egyesült Államokból indulnak és néhány elért már hozzánk is.

Ezek mind jók – mondom látatlanban, mert a csoport, a közös gondolkodás, a megosztás, az itt és most helyzetek, közös gyakorlatok mindig segítenek, tágítják a látókörünket. Nem az a fő kérdés melyiket választja az ember, hanem, hogy képes-e kitartani, hogy beépítsen egy egy új megoldást, meg tudja állni, hogy ne úgy mondja, ne azt, sőt ne mondjon semmit. A programok valamelyike megszólít de a változtatásra való készség és nyitottság a kulcs.

Három éve átnéztem már milyen kínálatból válogathat, aki tanulni, fejlődni szeretne szülőként. Ezt a írásomat most frissítettem, aktualizáltam.

A cikkben szereplő, gyermeknevelés témájú csoportot szervező vállalkozások linkjeit a  szubjektív linkajánló fül alatt összegyűjtöttem, ott megtalálhatjátok. 

Írjátok meg, ha ismertek olyat, ami itt nem szerepel. 

Az én programom, a Szelíd Szülő Szeminárium egy alakuló rendszer. 2012-ben kezdtem el összeállítani és azóta csiszolom az olvasmányaim, tanulmányaim, és főleg a napi munkám - a szülőkkel való konzultációk és a gyerekekkel való terápiák - alapján. Legtöbbet a saját anyaságomból tanulok, jóllehet egy darab angyali lányom van, akivel szinte mindennap ünnep.

Idén tavasszal újra tartok Szemináriumot, amit nagyon várok!

Remélem Veled is találkozom!

A könyvet a gyermeknevelés, család, pszichológia polcokon találjuk meg, tekinthetjük gyakorlati kézikönyvnek és olvasmányos tankönyvnek is.

Szerkezetét tekintve viszonylag könnyen áttekinthető: bevezető után hat hasonló felépítésű fejezet következik, melyek egy-egy a gyermeknevelésben általánosan fontos területet fednek le: Érzések feldolgozása, Együttműködés, Büntetési alternatívák, Az önállóság támogatása, Dicséret, és A skatulyázás elkerülése. Ezek a fejezetek két részből állnak, az elsőben a téma és a készségek ismertetése és gyakorlása áll sok példával és rajzos illusztrációval. A második részben „vélemények, kérdések, szülői történetek” kapnak helyt, melyek kiemelnek és megvilágítanak egyes részleteket, személyes példákkal, amolyan sikertörténetekkel közelebb hozzák az olvasóhoz az egyes készségeket. A könyv utolsó pár fejezete – utószóként szerkesztve – az 1980-as első amerikai megjelenésez képest eltelt húsz év alatt felgyűlt sok-sok olvasói levél, példa, személyes történet válogatott és kommentált bemutatása. Olyan, mint egy az amerikai jóbarát; kicsit kövér, de jókat mond.

Nekem az első emlékem a könyvről, hogy miután a könyvtárból kikölcsönöztem, és épp csak beleolvastam, mennyire szórakoztató volt a példákat olvasni, főleg az idézett szülői példákat, hogy a levélíró apák és anyák milyen leleményesek és az eredmények milyen egyszerűen meggyőzőek. Emlékszem, mikor este a kisbabámat letettem aludni, alig vártam, hogy újra a kezembe vehessem, annyira felszabadító érzés volt, hogy ilyen nagy lehetőség, erő és jelentőség van látszólag apró momentumokban, például, hogy hogyan, konkrétan milyen szavakkal, vagy milyen szerkezetben adom át a közlendőmet, hogy mennyi teret kaphat a kreativitás, és a humor és hogy milyen megható, hogy az így kifejezett tisztelet, empátia és türelem és ráadásul milyen hatásos, hogy a gyermekek együttműködőek, békések, megértettek legyenek.

A könyv szerzői drámapedagógusok, ők – saját bevallásuk szerint - Haim Ginott elméleteit tették új keretbe és építettek köré módszertant, szülőcsoportokat, majd workshopokat. A könyv nagyrésze képregényszerű ábrákból áll, ezekkel próbálják segíteni az azonosulást  és így a megértést, elsajátítást. A szemléltető rajzok bemutatják a kerülendő és a követendő példákat az egyes témakörökön belül, minden egyes eszköznél.

Ez a didaktikusság egyszerre előnye és hátránya a könyvnek. A jó és rossz példák egymás mellé állítása segíti az elkülönítést és megértést, de a feldolgozást némileg nehezíti, hogy az egyes eszközök, „készségek” a konkrét témakörök alá vannak rendelve, amitől elaprózódnak; soknak tűnik ez a 35 eszköz, holott kb öt igazán fontos alapelv köré épül csaknem mind. Az egész könyv alapszellemisége a kölcsönös tiszteletre és bizalomra épül: ez az a légkör, melyben ezek a kommunikációs készségek működni tudnak, melyekben a gyermek önmagától lesz engedelmes, nem félelmében.

Melyek ezek az alapelvek?

- Figyelj rá, figyelj az érzésekre!

Fordulj felé teljes figyelmeddel, ha beszél, mesél, jelzed, hogy figyelsz, hümmögj, bólogass, csodálkozz rá, óh, nahát, tényleg… ezeket mondhatod. Azonosítsd a felbukkanó érzelmeket, az övét és a tieidet is. Pl. látom dühös vagy, vagy úgy érzem egyre idegesebb leszek. Vágyait teljesítsd képzeletben. (Jó lenne, ha nem kellene ma oviba menni, de péntek van, ovis nap.)

- Tekintsd partnernek a gyermeked!

Adj neki esélyt, időt hogy a saját megoldásait találja meg, ő oldja meg az a feladatot, amibe belefogott. Engedd, hogy választhasson, dönthessen két általad felkínált lehetőség közül. Vond be az őt érintő kérdések megvitatásába, különösen a problémamegoldásba! Gyűjtsétek közösen a megoldás ötleteket, szűrés és értékelés nélkül majd válasszátok ki, amit meg tudtok valósítani! Hagyd, segítsd, hogy helyrehozza, ha elszúrt (kiöntött, vagy eltört stb) valamit. Támogasd a gyermeked önállóságát.

- Legyél tárgyilagos!

Tényszerűen, konkrétan fogalmazd meg, azt is ha valami nem tetszik, és azt is ha valami a kedvedre van. (pl. Egy csomó építőkockát látok a földön a hálószobában. Vagy Elmosogatott poharakat látok a konyhában.) Határozottan és egyszerűen fogalmazd meg a rosszallásod és az elvárásaid.

- Beszélj minél kevesebbet!

Várd ki, míg magától mesél, ha találkoztok, „csak” örülj neki. Üzenhetsz neki írásban vagy rajzzal is. Hagyd kibontakozni az ő ötleteit, elméleteit, elképzeléseit. Cselekedj inkább (pl. fenyegetőzés helyett.) Egyetlen szóval utalj rá, ha gyermeked ismételten elfelejtett valamit. Egyetlen szóval fejezd ki a dicséretreméltó viselkedést.

A Szerzők saját megfogalmazása szerint ezek a kommunikációs készségek segítenek együtt élni úgy, hogy közben jól érezzük magunkat, segítünk szeretteinknek, hogy ők is jól érezzék magukat. Segítenek szemrehányás és vádaskodás nélkül élni. Segítenek érzékenyebbnek lenni a másik érzései iránt. Segít abban, h úgy fejezzük ki a dühünket, h közben nagyobb kárt nem okozunk.

Ha így kommunikálunk, akkor ezzel tiszteletben tarjuk a gyermekeink szükségleteit, és saját igényeinket is és lehetővé tesszük a gyerekeinknek, hogy érző és felelősségteljes emberek legyenek.

Vagyis egy harmonikus, érzelmileg érett, problémákat és feszültségeket felnőtt módon kezelni tudó – sokunknak igen vonzó és vágyott – család képe jelenhet meg előttünk.

Jobb szülő lehetek, ha elolvasom?!

Persze! :) Tájékozódni sosem árt; a jó pap is holtig tanul! Ha csak elgondolkodtat az is jó, ha csak egy-két készség megmarad benned és kipróbálod, már nyerhetsz, fejlődhetsz. Aki pedig kedvet kapott, hogy elolvassa, feldogozza az egész könyvet, annak türelem, nem megy minden elsőre, sőt a könyv szerzőpárosának is - saját állításuk szerint - több mint tíz év volt az összes készség elsajátítása; én magam is közel három éve gyakorlom a módszert.

Van olyan készség, amelyik könnyebben jön a szánkra, van, amelyik szinte sose jut eszünkbe, amikor éppen kéne, van amelyik a négyévesnél működik jobban, van, amelyik a tizenkét évessel. Ráadásul a gyermeknevelés egyben önismereti út is, mi szülő honnan jöttünk, mit hoztunk magunkkal, nekünk mit mondtak a szüleink anno, mi hogyan birkózunk meg saját indulatainkkal és vágyainkkal… Nem megy egyik napról a másikra, de sosem késő elkezdeni. 

Hajrá!