kötődés
A kötődő nevelés margójára
A barátnőm kifakadt, hogy ő igazán
nem akart kötődő módon nevelni; még a kislánya születése
előtt „tudta”, hogy a gyerek a gyerekszobában fog aludni, hogy
nyolc hónapig fogja szoptatni, és hordozni sem szándékozta
különösebben. Ehhez képest, a kiságy azonnal bekerült hálóba,
hisz hogy lehetne magára hagyni; egy éves múlt, és miért ne
kapna anyatejet, hisz van, az övé, kap, ha kér, és evidens, hogy
kendőben viszi-hozza a barátnőm, amikor útra kelnek... A kötődő
nevelés egy műszó, egy szükségszerű konstrukció, ami azt
jelenti, hogy a gyerek igényeit figyelembe veszed és előrébb
helyezed a sajátjaidnál, mert ez így természetes. A barátnőm az
ösztöneit, a szívét követte, ahogy számtalan anya rajta kívül.
Mindez nem áldozat, ha néha úgy is tűnik. A bizalom és biztonság
örök-termő magvait kapja meg a gyermek, azt, hogy ő számít.
Kiegyensúlyozottság, nyitottság, barátságosság, belülről
fakadó engedelmesség lesz aztán a közös jutalmatok.
Ezzel szemben még mindig sok
agresszióval körülvett gyereket látok, főleg az utcán,
járókelőként, tömegközlekedve. Anyák és apák eltorzult
arccal fröcsögnek válogatatlan káromkodással tarkított
parancsokat, fenyegetéseket... A minap egy zokogó két év körüli
fiúcskát ráncigált az anyja egyik kezével, a másikkal a fenekét
ütötte és hangosan kiabálva kérdezte, „miért bőgsz?!”,
„miért bőgsz?!” Ha ez az anya láthatná saját magát e
jelenet alatt talán belátná, hogy többek közt épp őmiatta
„bőg” a kisfia.
A gyerekek abból tanultak, amit
látnak, átélnek. Egy testi fenyítéssel büntető/nevelő szülő
verekedős, agresszív gyerekével beláttatni, hogy verekedni nem
szép dolog, meddő próbálkozás bárki részéről.
Sok családban kifejezetten nehéz
lehet gyereknek lenni. Ahol a felnőtt csak a termetével nagyobb,
lelkileg gyerek maga is: irigy rá, rivalizál vele, fél tőle...
Szerintetek mit jelent felnőttnek
lenni?
Kötődő nevelés? Igen!
Úttörő
cikk ez a mostani, hiszen, bár érdeklődésünk középpontjában a már beszélni tudó gyerekek és szüleik állnak, a kisbaba időszak nem megkerülhető.
Nemrég egy beszámoló kapcsán
kezembe került egy családterápiás szakkönyv, amelyben felkeltette
a figyelmem, hogy a szerző kiemelte, hogy milyen nehéz a családi
mintákat megváltoztatni, milyen erősen orientál mindaz, ahogy a
mi szüleink csinálták, ahogy minket neveltek. Elköteleződünk,
vagy elhatárolódunk, vagy szelektálunk – ez tetszik, ez nem...
Van, aki gondolkodás nélkül követi a mintát, vagy aki kritizálja
magában, de nem tud, nem mer változtatni, van, aki megpróbálja és
új módikat, új szemléletet, új viszonyulásokat próbál ki,
vállalva a konfrontációkat akár. A szakkönyv szerzője, John
Byng-Hall, angol családterapeuta szerint az igazi változtatás
nagyon nehéz, különösen egy érzelmileg telített helyzetben,
amikor a tudatosságot elfedi az indulat, és azt cselekedjük,
mondjuk ami a vérünkben van, és „mintha az anyámat hallanám”...
Nehéz út ez. Ám nem reménytelen.
Az utóbbi időben – évtizedekben –
egyre többet tudunk a magzatok és kisbabák kompetenciáiról, és
igényeiről, a szülés-születés minőségének fontosságáról,
a babák érzelmi fejlődését legjobban elősegítő szülői
viselkedésről. Mindez egyre inkább szembehelyezkedik az előző
szülő-generációk szokásrendjével, azzal ahogy a kisbabák
igényeire, jelzéseire mennyire voltak tekintettel. A kötődő
nevelés spektrumának ellenkező pontja az elkülönítő nevelés.
A kötődő nevelés kifejezés egy
szemléletet takar, amelyben a szülők hangsúlyozott(abb)an
tekintetbe veszik a babáik igényeit, akár, főleg kezdetben a
saját igényeiket fokozott(abb) háttérbe szorításával.
A cél, ami miatt ez megéri, hogy a
kötődés biztonságban a babák kiegyensúlyozottabban
fejlődnek, feltöltött bizalom tankokkal indulnak az útjukon. A
fokozott figyelem légkörében a babák is figyelmes és érzékeny
kisgyermekké cseperednek.
Hogyan lehetnék a lehető legjobb
mamája a babámnak? Mit tehetnék, hogy a lehető legjobban érezze
magát?
Ezekre adhat választ a kötődő
nevelés.
Miből áll ez a szemlélet?
☀ A várandósság és születés
időszaka már lehet a felkészülés ideje, amikor elkötelezett
szeretetkapcsolatban várják a szülők a kisbabát és lehetővé
teszik, hogy a saját ritmusában, beavatkozások nélkül
születhessen meg, és együtt maradhassunk miután kibújt.
☀ A baba szophasson a saját igényei
szerint és lehetőleg addig amíg ő maga elválasztja magát az
anyamellről.
☀ A baba legyen minél többet a mama
közelében, érezhesse, láthassa őt, legyenek szoros fizikai,
testi kapcsolatban. Használjunk hordozókat, kendőt, mei-tait, vagy
csatos hordozót, a baba életkorának és a szülők preferenciának
megfelelően.
☀ A baba jelez a sírásával,
kommunikál. Mindig reagáljunk rá, ha sír (gőgicsél, nyöszörög)
a csecsemő. Mindig. Az induló tapasztalata lesz ez, hogy
számíthat-e a szüleire, hogy ő számít-e, hogy hallható,
látható-e, érthető-e...
☀ Aludjunk minél közelebb a babához,
egy ágyban, vagy egymás melletti ágyban, vagy legalább egy
szobában. Az újszülött korábban még egy testben volt az
édesanyjával. Nem várható el tőle, hogy biztonságban érezze
magát egy külön szobában egyedül.
Mindezek a témák, javaslatok sok
kérdést felvethetnek, sokfelé sok mindent olvashattok. Ha van
kérdés, hozzászólás – írjatok.
Mindez nem kötelező. Van választási
lehetőség, sőt a kötődést elősegítő nevelés összetevőit,
elemeit, mélységét, határait összeválogathatod, saját határaid
és igényeid alapján, szem előtt tartva a babád igényeit.
Lehet bátorságod választani, újat
kipróbálni.
Ezek az irodalmak és közösségek
segíthetnek, hogy tájékozódj:
Dr. Büky Andrea: Ölelj át; a kötődő
nevelésről mindenkinek
Dr. William Sears: Éjszakai
gondoskodás
Jan Lieloff: Az elveszett boldogság
nyomában
Közösségek: