A testi folyamatok – mamának és babának egyaránt – biológiailag programozottak, a megtermékenyülés után, az embrió, majd a magzat fejlődése minden nőnél és babánál nagyjából ugyanúgy történik. Még sincs két egyforma várandósság, a családi generációs történetek, a babát váró pár és a fogantatás története, a babát illető fantáziáink, az anyaságról való gondolkodásunk át és átszínezi ezt az időszakot, megismételhetetlenül egyedivé teszi a várandós nőket és családokat.

A várandósság lelki gondozása elhanyagolt terület az állami „terhesgondozás” során, holott mennyire szükség lenne rá! Tapasztalatok bizonyítják, hogy a várandósság alatti segítő/terápiás kapcsolat javítja az anyák ráhangolódási képességét, a kötődési potenciált, tisztázza a tudattalan elvárások szövevényét. Az érzéseinket és különösen a nehéz érzéseinket megfogalmazni, empátiára képes másikkal megosztani mindig segít – és különösen fontos, amikor életünk intenzív változások időszakában van, mint amilyen a serdülőkor, az összeköltözés-házasságkötés időszaka, a babavárás, vagy a válás-veszteségek időszaka. A labirintusba veszett, szőnyeg alá söpört érzelmi nehézségek mindig visszaütnek később, kapcsolati problémákban vagy testi betegségekben.

Várandósként sokszor jó más várandósokkal együtt lenni, érezni, tudni, látni, hogy nem vagyunk egyedül ebben a testi torzulásban, ebben a hihetetlen realitásban, hogy egy másik lény növekszik a testünkben.