A háborítatlanságról gondolkodom 

A háborítatlanság eszménye a szüléssel került az életembe; bábai szemléletben, háborítatlanul szülni beavatkozás-mentes folyamatot jelent. A baba készen áll, a vajúdás zajlik, a kisbaba világra jön, természetesen, ahogy azt a természet vagy a jóisten kitalálta. Ebben a folyamatban, a testet-lelket próbára tevő, amúgy elképzelhetetlen és kibírhatatlan fájdalomörvényben vannak szünetek. Szünetek, amikor épp nem fáj, pár másodpercig vagy percig is. Ezt hívják úgy, hogy "pihenj és légy hálás" szakasz.

Az utóbbi bő két évben két kisbabát szültem háborítatlanul, otthon, megélve a testem intelligenciáját, a természetesség esszenciáját és két egészséges kisgyerek egészséges anyukája vagyok.

És a háborítatlanságról gondolkodom.

🙏 Háborítatlan alvásról, amikor a kéthónapos éhsége és a kétéves felriadásai nem ébresztenek pár óránként.

🙏 Háborítatlan étkezésekről, amikor nem kell 150x megszakítanom az evést, mert sír, mert bekakilt, mert kiborult, leesett, elfogyott, nem-finom...

🙏 Háborítatlan vécézésről, tartson 2 vagy 12 percig és közben nem dörömböl senki az ajtón, nem nyit be, nem hoz magával kisautót, kismacit, szétmajszolt almát...

🙏 Háborítatlan beszélgetésekről a férjemmel, vagy a nagylányommal, amikor végig tudok mondani, vagy hallgatni egy-két összefüggő mondatot.

🙏 Háborítatlan merengésről, hogy önmagamhoz is kapcsolódhassak, befelé figyelhessek.

🙏 Háborítatlan szerelmeskedésről, amikor nem kell jobbra, balra, vagy a szomszéd szobába sasolni és fülelni, épp ébred-e valamelyik.

🙏 Háborítatlan olvasásról, hogy ne ugyanazt a bekezdést ( vagy mondatot!) olvassam el ötször, vagy tizenötször, mert közben eltelt pár hét.

🙏 Háborítatlan jegyzetelésről, hogy akkor hagyhassam abba a lista- vagy naplóírást, amikor én szeretném.

És amikor épp valóban szünet van, pár másodpercre, vagy percre, (egyszerre!!) alszanak, elmélyülten játszanak / nézelődnek / esznek , nem sírnak, nem szólítanak, akkor eszembe jut, hogy "pihenj és légy hálás"!!

És veszek pár mély levegőt, és valóban hálát adok a zűrös, kupis, koszos, kaotikus, kimerítő ....  életemért, a csillogó gyerektekintetekért, azért hogy egy érintésem, ölelésem, egy mosolyom, egy kicsi puszi tőlem, egy vicces grimasz is milyen sokat jelent és gyógyhatású lehet; nyomában felszáradnak a könnyek, begyógyul a horzsolás, elaltat, felvidít, továbblendít.

 

Hálás vagyok, amikor csak tehetem.

2022. június

 

(Mindezt pedig két részletben írtam meg, éjjel, a paplan alá bújva, hogy ne zavarja őket a telefon fénye, meg harmadnap alvásidőben. )