Az egyéni konzultáció



A Szalon új szolgáltatása az Egyéni Konzultáció, amelyről már olvashattál, amelyről már küldtem értesítést feliratkozott olvasóimnak.
Most írok erről bővebben, hogy mit jelent ez, hol helyezkedik el a pszichológiai tanácsadások szövevényében, illetve mit jelent itt a Szalonban.
A konzultáció, vagy tanácsadás szinonimaként használható; én jobban kedvelem a konzultáció szót, mert ez jobban kifejezi, hogy megbeszélésről, beszélgetésről van szó, míg a tanácsadás azt sugallja, hogy a tanácsadónak kész megoldásai vannak, tuti recepteket tud és mond.  Pedig nem erről van szó, ez egy tévhit. A pszichológiai tanácsadás, ha jól működik, akkor valójában nem tanácsot ad, hanem kísér abban, amiről, ahogy te gondolkodsz, veled gondolkodik, esetleg új szempontokat vet fel, amelyek neked nem jutottak eszedbe. A jó pszichológus és a jó pszichológiai tanácsadás, (ahogy a jó szülő is), abban segít, hogy a magad megoldását, megoldásaidat találd meg, amely, vagy amelyek éppen neked, éppen a te helyzetedben segíteni tudnak.
A konzultáció arra is jó hely és lehetőség, hogy letedd a terheidet, a frusztrációidat. A pszichológust, vagy segítőt az különbözteti meg a barátaidtól, hogy ez nem egy kölcsönösségen alapuló helyzet, a segítő nem fogja a saját problémáit megosztani veled és elhajtani sem fog, ha szomorú vagy, vagy dühös, sőt. A pszichológusokat arra képzik – arra képezzük magunkat – hogy elég erősek legyenek elviselni, elbírni a te nehézségeidet és fájdalmaidat. Hatalmas energiák szabadulhatnak fel, ha hagyod, hogy sírj és hagyja a másik is, nem zavarja, nem mondja, hogy hagyd abba, cikiz érte és nem lesz tőle frusztrált. Sírni nem a gyengeség jele, sőt. A visszatartott, el nem sírt könnycseppek sokkal jobban gyengítenek, mint a sírás maga. A sírás ugyanolyan fontos, mint az öröm.
A terápia szó gyógyítást jelent, vagyis lényegileg a konzultáció is lehet terápiás, gyógyító hatású, ha azután jobban érzed magad. De hagyományosan azt nevezzük terápiának a pszichológiában, ami hosszabban tart, hónapokig, vagy évekig. A terapeuta és a kliens között ilyenkor rendszerint kialakul egy különleges kapcsolat, amely visszatükrözi a kliens fontos jelenlegi és régebbi kapcsolódási mintáit, nehézségeit, erősségeit. Ebben mélyebb, alaposabb gyógyító folyamatban szinte biztosan szóba szerül a kliens gyermekkora, szüleihez fűződő kapcsolata. Nagyon sokféle terápia van. Fontos különbséget jelent, hogy egyéni, vagy csoportos, hogy a terapeuta milyen elméleti konstrukciót használ és hogy milyen a terapeuta személyisége, személyes stílusa.
A konzultáció ehhez képest egy felszínesebb kapcsolódás. A három, hetente vagy kéthetente egymást követő alkalom elég arra, hogy a bizalmi légkör – a bizalom kettőnk közt – kialakuljon, és hogy a legfeszítőbb terülteteket körüljárjuk. A kliens jó esetben olyan érzésekkel és benyomásokkal távozik, hogy megkönnyebbült, hogy valamit megértett, hogy bizonyos dolgokról máshogy is képes gondolkodni, hogy megértve érezte magát és ez jó érzés. Ezen felül azzal a tudással és tapasztalattal is gazdagabban távozik, hogy milyen az, amikor a másik sokszor csendben van, hallgat, figyel, csak rá figyel. Ez igen didaktikusan hangzik, de ez a dolgom, hogy ezt hangsúlyozzam, hogy a gyerekek felé is így érdemes: csendben, figyelmesen, a segítés, megértés szándékával.
A konzultáció egy kezdet, egy ismerkedés a pszichológiai tanácsadással, az önismereti munkával. Tét nélkül. Nincs olyan ember, akinek ne lenne valami gondja, problémája, szégyellnivalója, fájdalma. A különbség abból adódik, hogy ezek mennyire zavaróak, mennyire vannak tudat-közelben, mennyire sikerül szavakat találni ezekhez a nehéz érzésekhez. Nem lehet sürgetni.
A munkahelyemen én gyermekkel foglalkozom, és a szüleikkel is elsősorban róluk beszélünk. Itt a Szalonban a szülőknek szeretnék segíteni. Egyénileg és csoportosan, online, és offline.